Országgyűlési Napló - 2022. évi tavaszi ülésszak

2022. május 9. hétfő - 2. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK:

14 annál lényegesebb érvek nem voltak ezen Ház falai között, mint amikor valaki a béke mellett érvelt, és a háborúból való kimaradás mellett érvelt. Sajnos, a XX. században birodalmak minket kettő háborúba is belesodortak, ezért nekünk, magyaroknak különösen tudnunk kell, hogy soha, semmilyen nyomásnak, birodalmi, központi, szövetségesi vagy más nagyhatalmi nyomásnak nem szabad egy centiméternyit, egy milliméternyit sem engednünk akkor, ha az Magyarországot bármilyen háborúhoz közelebb viszi. A Fidesz-KDNP-kormány mindig is a béke oldalán állt. Amikor déli szomszédunknál zajlott a háború, akkor is voltak kísérletek arra, hogy Magyarországot adott esetben akár belekeverjék abba a háborúba, de nem engedtük azt, hogy Magyarországot közelebb vigyék ehhez. Akkor is, amikor az első ukrajnai háború volt a Krím félszigetnél, Magyarország mindent megtett annak érdekében, az akkori Fidesz-KDNP-kormány, hogy távol tartsa magát ettől a háborútól, és most sem teszünk mást. Nem engedjük azt, hogy Magyarországon keresztül vigyenek fegyvereket Ukrajnába, nem fogunk ahhoz soha hozzájárulni, hogy magyar katonák kerüljenek oda, vagy magyar fegyverek szállításával sem fogunk soha egyetérteni. Mit küldtünk Ukrajnába? Az elmúlt hét előtt pontosan 210 millió forint értékű orvosi segítséget, gyógyszereket, kötszereket, hogy az embereket segítsék, gyógyítsák, hogy ne üsse fel a betegség a fejét akkor, amikor nehéz a kórházakba ellátmányt vinni. Na, ez olyan dolog, amit fontos vinni Ukrajnába, az ilyesfajta humanitárius segítséget. Sok-sok milliárd forint, amit odavittünk, és körülbelül 40 milliárd forint, amit idehaza elköltöttünk arra, hogy azt a temérdek embert, aki sajnos kénytelen volt elhagyni a hazáját, segítsük. Ha megnézzük ezeket a számokat: körülbelül600 ezer ember, aki a magyar határon felbukkant; több tízezer, aki menedékes kérelmet nyújtott be; több mint százezer ember, aki ideiglenes tartózkodási engedélyt kapott; óvodákban, iskolákban, egyetemeken fogadtuk ezeket az embereket, és mindent megtettünk az ő ellátásukért, mert valóban egy háború elől menekülnek. De, tisztelt képviselő asszony, soha semmivel nem lehet megindokolni, sem Brüsszellel, sem semmilyen más fővárossal vagy bármilyen tárgyalással azt, hogy valaki Magyarországot egy háborúhoz közelebb vigye, márpedig önök ezt tették a saját nyilatkozataikkal, és ezt tették volna kormányon is. Hála istennek, a magyar embereknek a józan esze a helyén volt, és látható a választás végeredménye, hogy milyen szerepet osztottakönöknek. Mi sosem fogunk egyetérteni Gyurcsány Ferenccel, a baloldal vezetőjével, aki azt mondta vagy azt írta a Facebookon, hogy „Pocsék ember leszel vagy meghalsz Ukrajnáért. Melyiket választanátok?” Vagy akár az önök főpolgármestere is azt mondta, hogy el kell dönteni, kivel vagyunk. Nekünk azt kell eldönteni, hogy a magyar emberekkel vagyunk, meg kell hallani a választók szavát. Az önök nevében még benne van az, hogy „magyar”, Magyar Szocialista Párt. A magyar emberek szavát az elmúlt 90 évben az önök pártjának és a jogelődeinek sosem sikerült meghallani, mindig valamilyen külföldi birodalmi központ szavát hallották meg, ezért a legtöbb esetben vagy elég sok esetben 1990 előtt mindig csak valamilyen erőszakra, nyomásra, katonai nyomásra tudott az önök akkori jogelődje hatalomba kerülni. Szóval, azt kellene elfelejteni, hogy az ön mellett ülő Tordai Bence, amikor a választások után két hét sem telt el, azt mondta mégis, hogy itt az ideje, hogy Magyarország megkezdje a direkt fegyverszállításokat, és végrehajtsa a szankciókat, és most is bólogatnak erre, tisztelt képviselő asszony. Az emberek szavát hallják már meg végre! Hát, több mint 3 millió ember, 3 millió 60 ezer ember azt mondta, hogy semmiképpen nem akar háborút - ez is volt a választások egyik legfőbb üzenete -, önöknél viszont semmi sem változott. És ha már Brüsszelt és az Európai Uniót szóba hozta, tisztelt képviselő asszony, óriási meglepetés, de nagy öröm lenne számunkra (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), ha önök Brüsszelbe azért járnának, hogy a magyar embereket képviseljék, és nem azért, hogy Magyarországot feljelentsék. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Most a Momentum frakcióvezetője, Fekete-Győr András következik. Megadom a szót. FEKETE-GYŐR ANDRÁS (Momentum): Tisztelt Országgyűlés! Első alkalommal mondom ki ezeket a szavakat, és szeretném, hogy igazzá váljanak. Sokakkal együtt szeretném, hogy ismét tisztelni lehessen az itt folyó munkát (Rétvári Bence: Be kell járni!); hogy valóban országgyűlésként működjünk mi, mind a 199-en; itt, ahol Kéthly Anna vagy Nagy Imre beszélt a nemzethez (Rétvári Bence: Antall József!), vagy ahol egyedül fogadta a megszálló szovjet hadsereget Bibó István. Sem őket, sem a választókat nem tisztelik azok, akik az Országgyűlés szerepét kiüresítik (Rétvári Bence: Vagy kivonulgatnak!), azok, akik régen még vallották - idézet következik -, hogy „a parlamentáris demokrácián kívül minden más rendszer szükségszerűen vezet az egyén szabadságának elvesztéséhez”. Mi viszont hiszünk a parlamenti demokráciában, ezért is esküdtünk fel Magyarország szolgálatára. (Rétvári Bence: Éppenhogy!) Ez egy megtépázott tekintélyű parlament, de parlament, ahol a mindennapi életünket alapjaiban meghatározó törvények születnek, itt vitathatnánk meg a nemzet jelenét és jövőjét. Ezzel szemben az egyik oldal mindent megszavaz, a másik oldal pedig mindent leszavaz. Fekete, fehér, igen, nem - ebben nincs mit tisztelni, ez így nem Országgyűlés. Az egyik oldal szerint az elmúlt 12 évben minden kudarc volt, míg a másik oldal szerint minden siker - egyik sem igaz. A rendszerszintű bűnök és visszaélések túlnyomó többsége mellett nem fogom eltagadni az elmúlt