Országgyűlési Napló - 2022. Az Országgyűlés alakuló ülése
2022. május 2. hétfő - 1. szám - Kövér László,az Országgyűlés elnökének köszöntője - ELNÖK:
20 házelnök úr segítségére az ülés vezetésében. (Taps. - Dr. Turi-Kovács Béla elfoglalja képviselői helyét. - A DK-frakció képviselői és a Párbeszéd-frakció néhány tagja elhagyja az üléstermet. - Rövid szünet.) (Az elnöki széket Kövér László, az Országgyűlés elnöke, a jegyzői székeket dr. Szűcs Lajos és Hiszékeny Dezső foglalja el.) (14.50) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy kötelességszerű köszönetnyilvánításokkal kezdjem a munkámat és a mondandómat. Mindenekelőtt mindannyiunk nevében köszönetet mondok a választásokon részt vevő polgároknak, akik kitüntettek bennünket bizalmukkal. Köszönöm az Országgyűlés Hivatala dolgozóinak, hogy ahogy 32 esztendeje mindig, úgy az elmúlt négy esztendőben is kiválóan végezték a képviselők tevékenységét segítő munkájukat, és e körben a mai alakuló ülést is előkészítették. (Taps.) Végül köszönöm képviselőtársaim támogató szavazatát is, mellyel ismételten e megtisztelő tisztségbe emeltek. Ígérem, hogy a jövőben is lelkiismeretem, meggyőződésem és legjobb tudásom szerint, kiszámíthatóan és méltányosan igyekszem gyakorolni a megbízatásomat, a kötelezettségeimet. Tisztelt Ház! Május 2-a van, mely nap nemcsak a kommunista diktatúra után szabadon választott kilencedik országgyűlés megalakulásának a napja, hanem az elsőé is. A világjárvány okozta korlátozások megakadályoztak bennünket abban, hogy méltó módon emlékezzünk az első szabadon választott Országgyűlés megalakulásának 30. évfordulójára. Tegyük meg ezt most! Adózzunk tisztelettel Szabad György házelnök úr és mindazon képviselőtársunk előtt, akik munkájukkal megalapozták annak lehetőségét, hogy ma is együtt lehessünk! Heten vagyunk önök között ma itt, akik 32 esztendővel ezelőtt is esküt tehettünk. Vannak olyan képviselőtársaink, akik még nem is éltek akkor, és vannak, sajnos sokan, akik az előző nyolc Országgyűlés tagjai közül már nem lehetnek közöttünk. Ha itt lennének, velünk együtt feltehetnék azt a kérdést, hogy 32 évvel ezelőtt a jövőbe tekintve vajon ide akartunk-e eljutni. Amiben az akkori képviselők többsége valószínűleg egyezett, az egy önálló, független, a szomszédaival békében élő, az európai együttműködésbe egyenrangú társként visszailleszkedő, az országhatárokra tekintet nélkül egységesnek felfogott nemzet gyarapodását biztosító, erős magyar állam felépítésének a szándéka volt. Bár értékelhetjük az elmúlt parlamentek és kormányok teljesítményét különbözőképpen, éppúgy, mint jelenbeli állapotaink minőségét, az azonban tagadhatatlan, mert a tények, a számadatok cáfolhatatlanul igazolják, hogy nemzetünk, társadalmunk és benne családjaink állapota, helyzete, boldogulási esélyei ma jobbak, mint a rendszerváltozás kezdete óta bármikor. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a választás eredményeinek alakulását legerőteljesebben éppen ez határozta meg. Magyarország ma egy erős, emelkedő pályán mozgó, tekintéllyel bíró ország, amely minden polgárának élhető otthont és jövőt kínál, és amelyet az európai politikában senki nem hagyhat számításon kívül. Ha visszatekintünk az első világháború óta eltelt történelmünkre, de talán akár az elmúlt fél évezredre is, haza és haladás, függetlenség és gyarapodás harmonikus érvényesülésének távlatai még soha nem festettek olyan jó képet, mint az elmúlt évtizedben. Mégis, ezzel látszólag ellentétben, azt is kell mondjuk, hogy a veszélyek korát éljük. Mindazt, amit az elmúlt 32 esztendő munkájával, annak erőfeszítései, megpróbáltatásai, kudarcai és sikerei révén elértünk, ma újra veszély fenyegeti. Pénzügyi-gazdasági válság, illegális migráció, világjárvány és most egy, a szomszédunkban dúló újabb, de a korábbiakhoz nem fogható kockázatokat hordozó háború, mindez egy önbizalmát és önazonosságát vesztett, gazdaságilag és demográfiailag hanyatlásnak indult európai közösség, ránk uszuló zöld és szivárványos köntösben tetszelgő, de barna és vörös színt visszaidéző új totalitarizmusok fenyegetése és a szuverenitásunkat egyre agresszívebben megkérdőjelező új birodalomépítési törekvések közegében. Erőnk és képességeink minden eddiginél nagyobb mértékű latba vetése minden eddiginél nagyobb fegyelem mellett lehet csak elégséges, hogy a készülő viharban helytállhassunk. (Tordai Bence visszatér az ülésterembe.) Tisztelt Képviselőtársaim! A felelősségünk egyetemleges. Bár a nagyobb rész a kormánypárti oldalé, az ellenzék is osztozik ebben. Meggyőződésem, hogy nemcsak a magam, hanem a választópolgárok döntő többségének elvárásait is megfogalmazom, ha azt mondom, ideje lenne, hogy a történelmi helyzetre tekintettel mindannyiunk szeme előtt az lebegjen, hogy hol, miben tudjuk segíteni a közösség erőfeszítéseit, ha pedig valaki segíteni nem tud vagy nem akar, akkor legalább ne ártson. A legalacsonyabb szintű elvárás szerint pedig esküjéhez híven az Alaptörvényt és az ebből fakadó jogszabályokat mindenki köteles betartani. Ha jól figyeltem, a kampány zajából kihallatszott egy gondolat, amely akár kiindulópontja is lehetne annak, hogy újjáteremtsük azt a közös nevezőt, amely nélkül semmilyen demokrácia nem működhet egészségesen. Ez pedig így hangzik: a hatalom a népé. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Isten adjon nekünk elegendő bölcsességet és erőt, hogy a nép által az országgyűlési választásokon ránk ruházott hatalommal, eskünkhöz híven, becsülettel és hűséggel a nemzet javát tudjuk szolgálni! Köszönöm a bizalmukat. (Taps a kormánypártok és a Mi Hazánk soraiban.)
