Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 11. csütörtök - 223. szám - Egyes vagyongazdálkodási tárgyú rendelkezésekről, valamint egyes vagyongazdálkodást és nemzeti pénzügyi szolgáltatásokat érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK: - NACSA LŐRINC (KDNP): - ELNÖK: - DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára:

989 Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a törvényjavaslat által generált élénk és egyes elemeiben szakszerű vitát. Ha megengedik, nem a képviselőtársaim megszólalási sorrendjében, hanem inkább a felmerült témák szerint, az általánostól, a generálistól haladnék a válaszadásban. Elöljáróban azt szeretném megjegyezni, hogy hosszú évek óta mindig elmondjuk egymásnak, még csak nem is mindig ilyen oldalon, hanem más parlamenti felállásban is, hogy a salátatörvényeket nem tartjuk a magyar jogalkotás gyöngyszemeinek, és vélhetően nem kerülnek be a magyar törvényhozás arany annalesei közé. Ugyanakkor képviselőtársaim is pontosan tudják, annak idején maguk is gyakorolták, hogy esetenként a kormányzati munka és a törvényhozási munka programja sajnos szükségszerűvé teszi az ilyen megoldásokat, a kormányzati munkának van egy üteme, van egy szakmai előrejutása, annak vannak stádiumai, és amikor a törvényhozás stádiumába kerülnek, akkor ide kell hozni általában egy időben behatárolt korlátok közé. Ezért igyekszünk, és ennek reményeim szerint eleget teszünk, szakmailag összetartozó kérdéseket besorolni. Meg kell mondanom, hogy a kapott reakciók nem mindig kötődnek a szakmai összefüggésekhez. Tudom, hogy a magyar Országgyűlés alapvetően pártalapon szerveződik, és nyilvánvalóan érzelmi, indulati megszólalásokat is hallunk, de kérem, engedjék meg, hogy elsősorban szakmai kérdésekre reagáljak. Az egyik és az elmúlt napokban már e Ház falai között szóba került kérdés az, azért vagyok kénytelen ezt megismételni, mert ismételten elhangzott, hogy ki az, aki az állami vagyont szétszórja, és ki az, aki gyarapítja. 2010 óta az állami vagyon, ’19-es adat, több mint 6000 milliárddal növekedett, több mint 17 700 milliárd forintra. Ez 2010-hez képest több mint 50 százalékos növekedést jelent. Tudom, megvan erre a válasz, hogy igen, de most alapítványoknak ennek egy része kiment. Ehhez képest egy kisebb része ment ki, és az alapítványok nem külföldi és egyéb tulajdonosok. Itt csak a 40 legfontosabb van sorolva, ami 1994-97 között, majd 2002 és 2010 között kiment ebből az országból, amikor kiment a teljes magyar energiaipar, a szolgáltatók nagy része, az élelmiszeripar, a gyógyszeripar, a bankok. Úgyhogy kérem tisztelt baloldali képviselőtársaimat, hogy érvként ilyet ne hozzanak szóba, mert ez egyszerűen tényszerűen nem áll meg. Nem áll meg. A Fidesz-KDNP-kormány volt az, aki 2010 után, meg kell mondanom, igen drága pénzért visszavásárolta azokat, amelyeket két kormányzati ciklusban önök... (Pillanatnyi szünetet tart. - Nacsa Lőrinc: Hazahordtak! - Varju László: Azok ti vagytok!) Nem tudom, hogy ennek a szópárbajnak így van-e értelme, mert ha megnézzük a dokumentumokat, akkor képviselőtársam mást lát; ahogy mondani szokták, a tények nehéz dolgok, és azok mást mondanak. Z. Kárpát képviselőtársamnak mondom, mert ő említette, hogy kormányzati felelősségi körbe tartozó dolgokat adunk ki. Említette a lakást, a szakképzést. Engedje meg, hogy mindkettőre ezzel ellentétes példákat hozzak, és azon meggyőződésemnek adjak hangot - és itt elnök úr megértését kérem, mert ez sem tartozik szorosan az általam előterjesztett törvényjavaslathoz, de ha már a képviselő úr szóba hozta, elmondom -, hogy az elmúlt évtizedekben például Észak-Magyarországon a lakosságra és a fiatalságra az egyik legjelentősebb pozitív hatást az abban a térségben dolgozó görögkatolikus egyház gyakorolta. Ezt mondom a szakképzésre. Hozzá kell tennem azt az érvemet, amit ma már egyre többet hangoztatunk, és mi a gyakorlati elősegítését is szorgalmazzuk immáron több mint tíz éve, nevezetesen azt, hogy a magyar munkaerőpiacnak a roma kisebbség az egyik legjelentősebb utánpótlása, és ezeknek a képzési, felzárkóztatási programja nem mindig illeszthető az állami, egyébként más szokásrendbe tartozó oktatási rendszerbe. Úgyhogy a magam részéről nagyon boldog lettem volna, ha például harminc évvel ezelőtt Ózdon a nagy szakigazgatási intézmény nem ebek harmincadjára kerül, hanem odaadjuk a görögkatolikus egyháznak, aki ott a szakképzést és a szakoktatást, amit egyébként piciben megcsinált a maga lehetőségei között, meg tudja valósítani. A sport kapcsán elhangzottak miatt, mert több képviselőtársam említette a sportot, engedjék meg, hogy erre részletesebben válaszoljak. Az első az, Steinmetz képviselő úrnak mondom, hogy a sportegyesületek most is fizetnek vagyonkezelési díjat. A most előterjesztett javaslat ennek kizárólag a megállapítási módját és mértékét szabja meg, ami egyébként fillérre annyi lesz, mint amennyit most fizetnek, tehát nem lesz több. Viszont, ha nincs vagyonkezelési díj, akkor ez állami támogatásnak minősül, és akkor a dolog nem lehetséges. Ilyetén ez egy technikai, a meglévő, egyébként az uniós szabályoknak megfelelő rendszernek a technikai megoldását adja. A másik, amit nagyon határozottan ki szeretnék jelenteni, mert a bizottsági vitákban és most is előkerült, hogy a most a sporttörvénnyel kapcsolatban előterjesztett szabályozás célja a sportszakmai kontroll erősítése, az állami vagyonba tartozó, egyébként sportcélú ingatlanok ingyenes tulajdonba adása során. A szabályozás nem bővíti az ingyenes tulajdonba adás kedvezményezetti körét, magántulajdonosok, sportegyesületek részére továbbra sem ruházható át ingyenesen állami vagyon. A törvényjavaslat rendelkezése éppen a vagyon közösségi célokra történő hasznosulásának megerősítését szolgálja, mivel ennek alapján a jövőben a sporttelepként nyilvántartott állami tulajdonú ingatlanok ingyenes tulajdonba adása esetén minden esetben szükség lesz a sportért felelős miniszter előzetes hozzájárulására, a jelenlegi szabályozás alapján ugyanis erre csak akkor van szükség, ha az ingatlan önkormányzati tulajdonba kerül. (12.10) Ami pedig a másik kérdés, hogy miért volt erre szükség: azért, mert az állami vagyonról szóló törvény felsorolja azokat a kedvezményezetteket, helyi önkormányzatok, közhasznú szervezetek, egyházak, akik részére állami vagyon ingyenesen átadható. Ezen kedvezményezetti kör a benyújtott törvényjavaslat alapján nem módosul, nem egészül ki,