Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 10. szerda - 222. szám - Az agrárgazdaságok átadásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN (DK): - ELNÖK: - DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter:

937 és a kettőt egybemossák. Ezt nem lehetne! Ha ezt kettéválasztjuk, akkor rögtön tisztázódik, hogy teljességgel rendben van, és az egyik legszigorúbb szabályozási módja van Magyarországon az európai uniós támogatáselosztásoknak. Hogyha teljesen lebontjuk a politikai köntösöket, és javaslom is, mert végül is a törvényről kell beszélni, akkor minden hozzászólás a következőkről szólt, és ez nagyon igaz és nagyon helyes. Vidéken élni, mezőgazdaságból élni, paraszti tevékenységet folytatni, gazdálkodni az nem egy szakma, nemcsak egy szakma, hanem életmód, életforma. Mi a probléma? Az a probléma, hogy ebbe az életformába, életmódba drasztikus beavatkozás történt, és ezt nagyon nehezen heverjük ki, mert a kommunista időkben, amikor a parasztoktól elvették, és beverték a parasztokat a téeszbe, akkor megszűntek gazdának lenni. Mindenki menekítette a gyerekét, amerre csak tudta, mert nem volt biztos megélhetés. Alkalmazotti réteget csináltak a parasztemberből. Ez olyan fokú megváltozása a paraszti létnek, kultúrának, aminek a sebeit ma is viseljük. Minden bajunk pontosan ebből ered. Föladtuk az életformát. Persze! Melyik gyerek akar menni és a disznószart lapátolni minden reggel - itt ez a kérdés, ez a fő kérdés -, ha nem ebbe születik bele? Nem úgy van, mint Ausztriában, akik egy szerencsésebb történelmi konstellációban élhetik az életüket. Mert ott mi történik? Generációról generációra, egyik generáció adja át a másiknak, és mindegyik hozzáteszi magának a pluszt ahhoz, hogy hogyan lehet akkor élni és gazdálkodni. Mindegyik generáció hozzáteszi, és megvan a családban mindig, hogy akkor melyik gyermek viszi tovább, és hogyan tudnak ebből megélni. Ez egy egészen másik kérdés, és ezért nem vetődhet föl ott, hogy akkor majd a városban több szórakozási lehetőség van, több diszkó, több McDonald’s, és lehetne sorolni a kérdésköröket, mert számára az az életút az elfogadható és járható, majd este bemegy, vagy megoldja ezt a kérdést, mert ott ez a természetes. Voltam én is, csodálatos kis falvak, Viehofen, Zagging, 80-90 ház egy településen, abból egy kivételével mindenki sertéstartó, egy tehenes van, mert a tejet ki kell vinni a többi embernek. Zseniálisan jól tud működni, mert mindenki szépen fölosztotta a feladatokat egymás között. Ez hiányzik nálunk, mert egy történelmi beavatkozás volt - és akkor folytatom, mert sajnos nincs vége. Az első európai uniós források elosztása, az első közös agrárpolitika forrásai. Az akkori szocialista kormány elkövette azt a nagyon nagy hibát, hogy nem a gazdaságfejlesztésre fordította a támogatások 60 százalékát, hanem szociális típusú beruházásokra. Óriási hiba! Az összes kelet-európai gazdaság, tehát főleg a lengyelek akkor mentek el mellettünk. Akkor, amikor most generációváltásról beszélünk és gazdaságátadásról beszélünk, a következőt kell megkérdezni, hadd kérdezzem meg. Az a fiatalember, aki ma ott van az apja mögött, ül a családi asztalnál, az elmúlt harminc évben a vasárnapi családi ebédnél zokszót hallott-e többet vagy a büszkeség szavát hallotta-e többet? Itt a probléma, mert a zokszót, a panaszt, jajszót hallgatta, hogy így sem jó, ez sem jó, kevés, nem, nem, nem, nem, nem. Azt gondolják, hogy ezeket a történelmi bűnöket le lehet dolgozni egy évtized alatt? Akkor elmondom, miket csináltunk az egy évtized alatt vagy csak az én miniszterségem alatt, ami ebben az időszakban jött. Ha megnézik, történelmi léptékű döntést hozott a magyar kormány azzal, hogy a közös agrárpolitika nemzeti társfinanszírozásának mértékét 17,5 százalékról 80 százalékra emelte, megháromszorozta azokat a forrásokat, amelyeket vidéki beruházásokra tudunk adni. 4265 milliárd forint. Háromszor több, mint ami korábban volt. Képesek leszünk megújítani azt az infrastruktúrát, azt a termelési közeget, ami már egy fiatalnak jó, mert valóban igaz, kellenek a technikák, a precíziós eszközök, a technológiai fejlesztések, mert a fiatalok ebben tudnak gondolkodni, fizikaimunkaerő-könnyítés, kiszámíthatóság, biztonság. (17.40) Ez a 4265 milliárd forint egy óriási lehetőség arra, hogy előre tudjunk menni, nagyon-nagyon szükséges, hogy legyen. Mind-mind olyan lépések, amelyek végtelenül fontosak ahhoz, hogy legyen. Ha megnézik, mert nem csak ezt a törvényt kell nézni, hogy mit tesz egy kormány, a „Magyar falu” program mennyire az élethelyet segítő dolog, a CSOK-rendszerünk mennyire a megteremtése, a lehetőséget teremti meg a fiataloknak. De mondom az ellenpéldát, hogy mennyire nehéz és mennyire kell a társadalmi párbeszéd: hallgattak önök, amikor Balatonberényben a harangszót betiltatják, aztán jön az aláírás a kakasszóért, hogy azt is be kell tiltani, és le kell vágni vagy ki kell vágni a kakasnak a hangszálát. Ezek is mi vagyunk, mi, a magyar valóság. Tehát nagyon kell egyensúlyoznunk ahhoz, és itt kell minden politikai színezetet félretennünk azért, mert egy nagyon fontos feladatunk van: örökséget kaptunk az unokáinktól, és ezt az örökséget meg kell őriznünk számukra termőföldben, gazdálkodásban, élelmiszer-előállításban, mindenben, mert ezt nekünk tenni kell előre, nekünk ezt muszáj vinnünk, hogy számukra olyat tudjunk biztosítani, hogy nekik az életkörülményeik és -minőségük jó legyen. Ez egy óriási történet. Végtelenül fontos, hogy meg lehessen tenni. Magyar képviselő uram szóvá tette, hogy a kiszámíthatóság. Igen, érzékeltük. De jelzem: Európában először pont mi csináltuk meg a négypilléres biztonsági rendszert. Azért az utolsó, a krízisbiztosításos pontosan a mostani állattenyésztési helyzetre szól, amikor 30 százalékos árbevétel-csökkenés van egy állattenyésztési vállalatnál, azonnal életbe lép a kiegyenlítő rendszer, és máris tudunk működni. Előre gondolkoztunk, mintha éreztük volna. Európában nálunk van legelőször, mi vezettük be legelőször. Tehát tudatosan, szisztematikusan építjük föl az egész rendszert.