Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. szeptember 20. hétfő - 211. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik):

88 infrastruktúra nagyjából az ’50-es évek szintjét idézi. Csak Érden, a legfiatalabb megyei jogú városban 400 kilométer úthálózatból 300 kilométer burkolatlan. A helyi polgárok a városon vagy a térségen belüli tömegközlekedésről, ráhordó járatokról, P+R parkolókról sok esetben csak álmodoznak, és ez még nem minden. Évek óta látszik, hogy nincsen elegendő bölcsődei és óvodai férőhely, a helyi gazdaságfejlesztés lehetőségét pedig magához vonta az állam, de úgy, hogy egyébként a NIPÜF Zrt. nem igyekszik, mondjuk, a modern kor szavára hallgatva infoparkot tervezni nekünk, hogy legalább a környezet- és a zajterhelés kisebb lehessen Érden és térségében. Elmaradt tehát a gazdaságfejlesztés, de a társadalom szolgálatába állított közintézmények fejlesztése is. Az nem megoldás, tisztelt képviselőtársaim, hogy minden évben több száz gyermek marad ki az agglomerációban az óvodai vagy a bölcsődei ellátásból. Az ingázók napi autózását tovább terheli az, hogy a kisgyermekes szülők sok esetben a szomszédos településen kénytelenek intézményt találni. Az óvoda, a bölcsőde és az iskola tipikusan olyan intézmény, amely már akkor jól tervezhető, amikor egy gyermek megszületik. Pontosan tudjuk, hogy mekkora létszám fog belépni a bölcsődébe, nagyon sokan, ahol azt tervezik a szülők, hogy az édesanya dinamikusan és gyorsan illeszkedik vissza a bérmunkapiacra, ott már adott esetben néhány hónappal a gyermek születése előtt bölcsődei férőhely után néznek, itt is keletkezik tehát egy kötelezettség. Kötelezettség keletkezik ott, hogy az óvoda mindenki számára kötelező, ilyen módon tehát, tisztelt képviselőtársaim - és szívesen néznék a kétharmad képviselőire is természetesen -, három évvel a gyermek születése után egy megteremtendő férőhely van ott; amennyiben ez nem áll rendelkezésre, úgy egy súlyos hibával állunk szemben. A szomorú igazság az, hogy a kormányfő pontosan tudta, hogy milyen kötelezettséget kellene vállalni az elmúlt tíz évben. Az is látható volt, hogy egyébként ebben jelentős késésbe keveredett a kormány, egyetlen adatot idéznék: 2019-ben tízezer új bölcsődei férőhelyet ígért a miniszterelnök, ebből alig több mint 1500 valósult meg. A KSH adatai szerint 2020-ban a három éven aluli gyermekek mindössze 17,9 százalékának volt elegendő bölcsődei férőhelye, egy 2019-es Eurostat-adat szerint pedig 88 ezer ember nem dolgozik hazánkban, olyan emberek, akik egyébként szívesen részesei lennének a bérmunkapiacnak, de gyermekük számára nincsen bölcsődei férőhely. Kérdezem önöket, hogy mi ez, hogyha nem nemzetgazdasági és társadalomrombolás. De továbbmegyek, azok az édesanyák, akik szeretnék bölcsődébe íratni a gyermekeiket, és visszatérni a munkahelyükre, de ezt nem tudják a férőhelyhiány miatt megtenni, nagyon súlyos joghátrányokat szenvednek, sérül az egyenlő bánásmód, sérül az egyenlő méltóság, mondom még egyszer, tízezrek számára ebben az országban. Sokszor beszéltem már arról, hogy boldog gyermekeket, kiegyensúlyozott társadalmat akkor láthatunk, amikor az édesanyák és az édesapák is boldogok. Az nem megy, hogy rendszeresen sérülnek a szülők jogai, az nem megy, hogy olyan városokban is, ahol egyébként a korfa kívánatosan fiatal, ott, ahol egyébként örülhetnénk annak, hogy igen, egyre több játszótérre, igen, egyre több szabadidőparkra van szükség, ott egyszerűen olyan szülőkkel találkozunk, akik nap mint nap le kell biggyesszék az orrukat, és azt kell mondaniuk, hogy már megint a szomszédos településre kell vinnünk a gyereket, ráadásul úgy, hogy tesszük ezt autóval, merthogy még a tömegközlekedés sem megoldott a városaink között. Ezek mind megoldásra várnak. Én abban bízom, hogy az új kormány erre képes lesz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK és a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett a Jobbik képviselőcsoportjából Steinmetz Ádám képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mozgalmas és alapvetően örömteli nyarunk volt idén, Somogyországban is számos közösségi rendezvényen vehettünk részt, falunapon, városi rendezvényen, fesztiválon, immár diszkriminatív korlátozások és szájmaszk használata nélkül. Ezeknek én is részese lehettem, és nagyon örültem, hogy somogyi honfitársainkkal együtt örülhettünk ezeknek a közösségi élményeknek, nem egy esetben egyébként csupa szívvel és nagy gondossággal elkészített ételek elfogyasztása közben. A választókerületet érintően még két, alapvetően fontos ügyről szeretnék itt most a tisztelt Ház falai között megemlékezni, amelyek részben megvalósultak, illetve részben megvalósulhatnak a jövőben. Az egyik a fonyódligeti gyermektábor ügye, amely az eklatáns somogyi példája annak, hogy a Fidesz-kormány a közösség vagyonát hogyan változtatta át az elmúlt időszakban egyesek vagyonává. Tudják, ez a több tízmilliárd forint értékű korábbi közvagyon most már egy alapítvány tulajdonában van, egy olyan alapítvány tulajdonában, amelyik 2008 óta az ígéretek ellenére sem üdültetett gyermekeket Fonyódligeten - egészen most nyár végéig, augusztusban ugyanis hosszú idő után megjöttek a gyermekek Fonyódligetre. Az azonban más lapra tartozik, hogy milyen körülmények fogadták őket. Aki mostanában járt Fonyódligeten, az láthatta, hogy ebben a táborban, amelyet Mészáros Lőrinc cégei 4,5 milliárd forint közpénzből újítottak fel - ezt tessék idézőjelben érteni és írni majd! -, milyen látvány fogadja őket. Ez leginkább egy menekülttáborra hasonlító tábor szögesdróttal körülvéve, egy fémkeretre ráhúzott, műanyag kamionponyvákkal ellátott sátortábor, ahol húsz gyermek zsúfolódik össze egy ablaktalan, alapvetően levegőtlen, jurtának mondott