Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak
2021. november 9. kedd - 221. szám - Napirend előtti felszólalások: - DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd):
751 nagyothalló közösség számára a jelnyelv a kommunikáció és a megismerés eszköze, egyben identitásuk alapja. Siket honfitársaink nyelvi és kulturális kisebbségként tekintenek magukra, és ilyen értelemben a hazai nyelvi kisebbségek harmadik legnépesebb táborát alkotják. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar Országgyűlés 12 évvel ezelőtt, 2009. november 9-én egyhangúlag fogadta el a CXXV. törvényt a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról. A jogszabály bevezető sorai egyértelműen állást foglalnak arról, hogy a hallássérült és siket vagy siket-vak emberek a magyar társadalom egyenrangú és egyenjogú tagjai. Siket honfitársaink a környező világot a jelnyelven keresztül észlelik, gondolataikat a jelnyelven keresztül fejezik ki. A mai napon egyenjogúságuk előtt tisztelgünk a megemlékezéssel. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) Napirend előtti felszólalások: Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mellár Tamás, a Párbeszéd képviselője: „Aktuális ügyekről” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A versenyképesség alatt a gazdaság hosszú távú teljesítményét meghatározó tényezők összességének színvonalát értjük, amelyek kiterjednek többek között a termelékenységre, az emberi erőforrás mennyiségére és minőségére, a technikai haladásra, a szabályozói környezetre, a vállalkozói attitűdre, a finanszírozási lehetőségekre, valamint a társadalmi és környezeti fenntarthatóságra - olvashatjuk a Magyar Nemzeti Bank múlt héten megjelent versenyképességi jelentésében. Az MNB jelentése két dimenzióban vizsgálja a magyar gazdaság e területen elért eredményeit, egyfelől az Európai Unió és a V3-as országok eredményeivel való összevetésben, másfelől pedig a megelőző évekhez viszonyítva. A versenyképesség szempontjából kiemelt fontosságú két terület: az egyik a tudásalapú társadalom, a másik pedig a kutatás-fejlesztés és innováció. Nos, ezeken a területeken igen nagy a lemaradásunk mind az Európai Unió átlagához, mind a V3-országokhoz képest, és sajnálatos módon az elmúlt évekhez képest sem sikerült érdemi javulást elérni ezeken a területeken Magyarországon. (9.10) A Magyar Nemzeti Bank által két évvel ezelőtt összeállított - talán önök is emlékeznek rá, hiszen beszéltünk róla itt a Házban is - 330 pontos versenyképességi program, amely egyébként egy igen kiváló program volt, többek között azt a célt is megfogalmazta, hogy a termelékenység éves növekedési üteme érje el a 7 százalékot. Ez a cél messze nem teljesült az elmúlt időszakban, nemhogy felzárkóznánk a termelékenység vonatkozásában az Európai Unióhoz, hanem sokkal inkább lemaradunk. A termelékenység 2020-ban az EU-országok átlagában 42 euró/óra volt - ez vásárlóerő-paritáson érthető -, ezzel pariban Magyarországon 28 euró volt, vagyis mindössze csak kétharmada az európai uniós átlagnak; de ha megnézzük a V3-országokat, a V3-országok átlaga is 30 euró, vagyis ők is fölöttünk vannak, tehát elég jelentős a lemaradásunk. További célkitűzés volt, hogy a K+F kiadások érjék el a GDP 2 százalékát. Hát, ezt sem sikerült teljesíteni, maradtunk 1,5 százalékon, miközben mindenféle fölösleges dolgokra akadt pénz a költségvetésben, a Budapest-Belgrád vasútvonaltól a Fudan Egyetem budapesti campusáig bezárólag. Ugyancsak elvárásként fogalmazódott meg az, hogy az egészségben eltöltött várható élettartam Magyarországon érje el a 64 évet. Nem szükséges önöknek itt és most bizonygatnom, hogy milyen messze vagyunk ettől a céltól, de nem pusztán az a probléma, hogy messze vagyunk, hanem az, hogy az elmúlt években nem történt érdemi változás és érdemi felzárkózás ezen a területen. Itt üt vissza az, hogy az Orbán-kormány az elmúlt 12 esztendőben egészségügyre és oktatásra igen keveset költött, úgy tekintett ezekre a tárcákra, mint spórkasszára, ahonnan mindig ki lehet venni pénzt, ha miniszterelnök urunknak éppen valamilyen új hobbija keletkezik. Hát, nem, ezt nem lehet büntetlenül megtenni! A humán tőke minősége erősen függ attól, hogy mennyit költünk oktatásra és egészségügyre. A jó minőségű humán tőke nélkül pedig nem lehet versenyképességet javítani. Apropó, ha az egészségügynél tartunk, az egyik friss hír, hogy a pécsi gyermekonkológia krónikus ápolóhiányban szenved. Természetesen nagyjából bármelyik más vidéki városra és bármelyik osztályra el lehetne ezt mondani, hát, így állunk most. Az Orbán-kormány azonban csak mennyiségi növekedésben tud gondolkodni: minél több beton, építőipari tevékenység, szakképzetlen munka bevonása, annál jobban élünk - gondolják az illetékesek. De, kedves kormányoldali képviselőtársaim, ez a gazdaságpolitika egyszer már megbukott a 80-as években. Persze értem én egyébként, hogy miért ragaszkodnak önök ehhez, hát, nyilván azért, mert az önök által létrehozott nemzeti burzsoázia, a NER ezen a gazdasági bázison épül fel, és ez támogatja az önök politikai rendszerét. Ezért aztán a feladatunk nagyon egyszerű: ha versenyképes gazdaságot akarunk megteremteni, akkor meg kell szabadulnunk a Fidesz-kormánytól és az
