Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak
2021. november 8. hétfő - 220. szám - A Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény végrehajtásáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések vitája - ELNÖK: - DR. BŐSZ ANETT (DK):
715 Hiszen az elmúlt hét-nyolc évtized súlyos mulasztásai után olyan mélyről indultunk, amit hét-nyolc év hangsúlyosan pozitív változásai sem tudnak egyik évről a másikra kompenzálni. Kitűztük, meghatároztuk a céljainkat, és eltökéltek vagyunk abban, hogy ezeket elérjük gyermekeink és unokáink nemzetiségi jövője érdekében. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyarországi nemzetiségek bizottsága a T/17188. számon benyújtott, a Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslattal egyetért, és annak elfogadását javasolja a Háznak. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Képviselői felszólalások következnek. Tájékoztatom önöket, hogy kétperces hozzászólásra nincs lehetőség. Felszólalásra jelentkezett a Demokratikus Koalíció képviselő asszonya, Bősz Anett képviselő. Parancsoljon! DR. BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindenekelőtt tartozom egy bocsánatkéréssel Banai Péter Benő államtitkár úr felé, hogy el kellett mennem idő előtt a bizottsági ülésről, de meghallgattam a nekem címzett válaszát, és szeretnék ezekre reagálni, és ily módon egyébként jobb is, hogy nem a kisebbségi vélemények körében szólaltam föl ebben a vitában. Egyúttal szeretném államtitkár úrnak innen a távolból is megköszönni, hogy mindig komolyan veszi a szakmai vitát, és ezen az alapon kezeli a közöttünk levő véleménykülönbségeket. (Tállai András: Átadom neki.) Nagyon helyes, hogy a vállalkozások és a családok fel tudjanak készülni a jövő esztendő adószabályaira, valamint a tartalékképzés is helyes, én ezzel egyet tudok érteni, és ha visszaemlékeznek az eddigi költségvetési vitáinkra vagy a zárszámadási vitáinkra, akkor én magam sosem vitattam a nagyarányú tartalékképzést. Sokkal inkább arra helyeztem a hangsúlyt, hogy államtitkár úrral elsősorban elosztási vitáink vannak. Ilyen értelemben sok tekintetben nem vitázunk egymással. Adam Smitht abban a minőségében idéztem a bizottsági ülésen, hogy Adam Smith szerint az a társadalom nem emelkedhet fel, amelynek széles rétegei élnek nyomorban, akkor ezt még úgy fogalmazta meg. Ma látunk hárommillió magyart, aki létminimumon vagy az alatt él. Azt gondolom, hogy ez egy tízmilliós társadalomban túlontúl sok, és származtathatjuk ezt a megállapítást Adam Smithtől egészen a modern időkig a mostani társadalmi kihívásainkra. Banai államtitkár úr ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy nem pusztán Adam Smithnek van helye a mi vitánkban, hanem John Maynard Keynesnek is, aminek én igazán örültem, hiszen egy liberális parlamenti képviselőt idézett az államtitkár úr. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy amikor Adam Smith neve elhangzik, akkor nem feltétlenül az államtitkár úr által emlegetett laissez-faire liberalizmusnak van helye, sokkal inkább például annak, amiben a klasszikus közgazdászok egyébként sok esetben egyetértettek, függetlenül attól, hogy milyen politikai irányzatot vallottak magukénak, és a liberálisok ez alól nem voltak kivételek. Nevezetesen, hogy ha a nyomorban élők helyzete felszámolásáról van szó, akkor igenis, egy cselekvő állam mellett érveltek. Igenis, amellett érveltek, hogy rendkívül fontos, hogy bennük legyen a szolidaritás; rendkívül fontos, hogy úgy jogi, mint anyagi értelemben a mindenkori kormányzat tenni akarjon azokért a leszakadó társadalmi csoportokért, akik egyébként önmagukért per pillanat képtelenek tenni. Én azt mondom, államtitkár úr, hogy jelen pillanatban ezzel a kihívással állunk szemben. Azt is mondtam ezen a bizottsági ülésen, hogy ugyan elfogadom azt, hogy egy válságban a folyó évi költségvetési hiány és az államadósság is elszaladhat, az azonban, amit Varju László képviselőtársam említett, hogy 2020 decemberében keletkezett a folyó évi hiány 40 százaléka, az igenis, egy probléma. Már csak azért is probléma, mert hónapokkal lekéste azt az első pillanatot, amikor lehetett volna segíteni. Hónapokkal lekéste azt a pillanatot, amikor a járvány első hullámában azzal érvelt az ellenzék, hogy valamilyen kompromisszumos megoldást kellene választanunk arra, hogy átalakítsuk a költségvetésünket. És ha már a kompromisszumoknál tartunk, akkor azt is meg kell említsem a zárszámadással kapcsolatosan, hogy igenis, kormányhatározatok sorozatát találjuk a költségvetési módosítók mögött. Ez azt jelenti, hogy önök, kormánypárti képviselőtársaim, kiiktatták a törvényhozó hatalom ellenőrző szerepét ugyanúgy, ahogy a Költségvetési bizottság ellenőrző szerepét a 2020-as költségvetés ellenőrzéséből. Én azt mondom, hogy ez egy járványban, amikor az egész világgazdaságra rászabadul egy olyan válság, amit egy externális sokknak köszönhetünk, és amiből együtt kell kilábalnunk, úgy, ahogyan önök érvelnek a közös teherviselés mellett, akkor igenis közösen kell keresni a megoldásokat, és nem pedig lesöpörni azokat a javaslatokat, amelyek egyébként teljesen konstruktívak voltak az ellenzék részéről, mint például a kkv-szektornak juttatott azonnali gyorssegély, mint például az álláskeresési járadék meghosszabbítása vagy mint például az otthonápolási díjak növelése, ami egy régi vitánk, és azt hiszem, hogy voltak olyan idők, amikor ezekkel önök is egyetértettek, csak akkor még az ellenzéki padsorokban ültek. Azt is kell mondjam, hogy amikor ezekről beszélünk, és arról beszélünk, hogy a közös teherviselésből az önkormányzatoknak is ki kellett venniük a részüket, hát, kivették. Csakhogy ami elhangzott a mai vitában is, hogy 36 milliárd forint volt mindössze a gépjárműadó-elvonás, ami az 1000 milliárd forintos első járványkezelési csomaghoz
