Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. október 19. kedd - 217. szám - Egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

451 Tehát nem értem a kormánypártoknál, a kormánypárti képviselőknél és a kormányzat szereplőinél, hogy nem gondolják-e azt végig, hogy ilyen átlátszó szabályokat nem hozok be a választás előtt ennyi idővel. Sőt, meg kell hogy mondjam, bár majd mindjárt elmondom, hogy miért vagyok mérges a legfőbb ügyészre, nehezen tudom elképzelni egyébként, hogy ő ezt effektív elvárta volna, mert ő pontosan tudja, hogy annak az esélye, hogy őt akár feles többséggel vissza lehessen hívni, hát, nem nagyon fogadnék rá, hogy lenne esélye. És akkor itt van ez a szabályozási hivatal, amiről az előbb beszéltem. Pár hónappal ezelőtti jogszabály, és gyakorlatilag elképesztő számomra, hogy ennyire silány a jogalkotás, hogy akkor ott egyetlen embernek nem jutott eszébe, hogy hoppá, a köztársasági elnök kezébe kellene adni a kinevezést vagy a felmentést, merthogy hátha legyőznek minket áprilisban. Azért márciusban, körülbelül március-áprilisban, amikor beterjesztették ezt a javaslatot, akkor már tudták, hogy egy év múlva választás lesz, és azt is tudták, hiszen magát a szervezetet azért hozták létre, hogy méglegyen egy hatóság, ami alá valamilyen módon betagoztatják az eddig még ki nem szervezett rendszereket. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar polgároknak a politikusokba vetett bizalma, még akkor is, ha 750 ezer ember megy el szavazni 17 hónap (sic!) alatt és online szavazással egy ellenzéki előválasztásra, a polgárok bizalma a kormányzatban és a politikusokban rendkívül alacsony Magyarországon. Nap mint nap szavakban, különböző felületeken úgy beszélnek rólunk, mint az utolsó senkiháziakról, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy úgy általánosságban milyen elképzelései vannak széles társadalmi csoportoknak, hogy mit kellene velünk csinálni, ami persze megalapozatlan és indokolatlan. De azért amikor ilyen javaslatok jönnek az Országgyűlésbe, és egyszerűen nem tudunk másról beszélni, mint arról, hogy ez elfogadhatatlan, akkor tessék mondani, nincs igaza az egyszerű polgárnak? Az egyszerű polgár, akinek épphogy telik a megélhetésére, pedig dolgozik tisztességesen, azt látja, hogy azért, hogy a miniszterelnök apukájának bányái zavartalanul működhessenek még minimum tizennyolc évig, hiszen kétszer kilenc éves kinevezést látunk ebben a javaslatban, ez fontosabb a Parlament falai között, mint az, hogy van 450 ezer magyar ember, akiknek százezer forint alatti a nyugdíja. Csodálkoznak azon, hogy minket semmibe néznek? Csodálkozunk azon, hogy a privát világból álcivilekként beérkeznek emberek, fogják magukat, és megelőznek mindenkit, és ők az istenek meg ők a szentek? Ne csodálkozzanak ezen, amikor ennyire az egyéni érdek és nem a közösségi érdek munkál! Semmifajta jogi és objektív, ténybeli feltételrendszere nincs annak, hogy ezeket a javaslatokat most ide lehetett volna hozni. De ha már a legfőbb ügyész sorsát illetően tartalmaz rendelkezést ez a javaslat, azért pár szót szólnék arról, hogy én miért vagyok mérges a legfőbb ügyészre. Először is azért vagyok mérges rá mint volt tanáromra, hogy a kormányváltás után abból az irdatlan mennyiségű korrupciós ügyből, ami az előző nyolcéves ciklusból itt hagyatott, szinte semmi nem került az igazságszolgáltatás elé. Nem azért nem került, mert nem volt mit, hanem azért nem került, mert az ügyészek egy része még kérdezni sem tud. Nem tud kérdezni ahhoz, hogy egy olyan nyomozati anyagot hozzon létre, amivel be lehet bizonyítani a bűncselekmények elkövetését. És haragszom rá 2010 óta a különböző nemzetközi szervezetek által bemutatott, korrupcióval teletűzdelt beszerzések, uniós támogatások felhasználása miatt, mert bár nagyon sokban elrendeltek nyomozást, láss csodát, egyetlenegynek nem lett negatív következménye. Azok az emberek kerülnek bíróság elé, akiket valaki kijelöl, hogy nekik oda kell kerülniük korrupciós bűncselekmények miatt, és nem az az általános, hogy aki elkövet egy bűncselekményt, azt számon kell kérni, és annak bíróság elé kell állnia. És amiért még haragszom a legfőbb ügyészre, az pedig az, hogy én viszont azt sem tűröm el magyar polgárként és magyar politikusként, hogy magyar emberek, állami vagy önkormányzati hivatalban lévő, Alaptörvényre felesküdött emberek külföldi országok kormányaihoz és kormánytisztviselőihez járjanak tárgyalgatni azért, hogy Magyarország társadalmi és politikai berendezkedésébe ilyen-olyan módszerekkel beleszóljanak, és most teljesen mindegy, melyik politikai oldalról beszélek. Nem tűrhető el egyetlen országban sem, hogy politikusok dzsemborizzanak külföldi hatalmaknál, akiknek pontosan tudjuk, hogy az érdekei nem egyeznek Magyarországgal, ezt következmény nélkül megtehesse, ezzel dicsekedni lehessen, és azt lehessen kiírni transzparensen különböző újságokban és honlapokon, hogy melyik ország kormánya fog Magyarország következő évi választásába beleszólni. Magyarország polgárai fogják eldönteni, akár így, akár úgy, hogy Magyarországon ki vezesse az országot, ki legyen parlamenti képviselő, kire bízzák rá az országot. Amikor külföldi hatalmak akár Keletről, akár Nyugatról beleszóltak ennek az országnak a sorsába, egyvalaki járt rosszul mindig, az a magyar nép. Úgyhogy egyetlenegy szerencséje van azoknak az embereknek, akik külföldre szaladgálnak, hogy nem én vagyok a legfőbb ügyész. Már előzetes letartóztatásban lenne mindegyik! Az döbbenet számomra, hogy itt van egy elég széles politikai közösség, és ez senkinek nem tűnik fel, ez ellen senki nem szólal fel, elnézünk mellette, még mosolygunk is rajta, és közben pedig akár hazánk legfontosabb érdekeit, hazánk legfontosabb titkait, hazánk legfontosabb szuverenitást jelentő tényezőit külföldi jöttment politikusok szájukra vehetik és fenyegetőzhetnek. Na, ezért nagyon haragszom a legfőbb ügyészre! A végén pedig a bírák tevékenységéről szeretnék pár szót szólni. Új elemként jelenik meg a bírósági szervezeti rendszerben ez a fajta minősítés és a soron kívüli minősítés kérdése. Megmondom őszintén, úgy sajnálom, hogy nem