Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. október 19. kedd - 217. szám - A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - F KOVÁCS SÁNDOR (Fidesz):

425 nélkül. Az első két évben még mondták, hogy majd a magyar gazdaság kinövi az államadósságot, ez volt a bevett kifejezésük. A helyzet az, hogy néhány éve ezt már nem mondják, mert látják, hogy a törlesztési teher azonos, a nominál államadósság lényegében megduplázódott, tehát egy kilátástalan helyzetben találták magukat. Nincs is megoldásuk erre. Ami viszont nagyon fájdalmas, az a bérkérdés. Tehát ha 11 év után egy kormány a 200 ezres minimálbér ígéretével kampányol, ez szegénységi bizonyítvány. Önök Orbán Viktor hű tanítványai, én ezt nem akarom elvitatni, elsajátították miniszterelnök úr két alapelvét: kellőképpen rugalmas munka törvénykönyve - ezzel kampányolt az arab világban a beruházókért, rabszolgatörvény és a többi, nem is kell folytatnom -, másrészt a miniszterelnök úr szerint Magyarországon kellőképpen alacsonyak a bérek ahhoz, hogy ideáramoljon a tőke. Mi az ellenzéki oldalon nem ezzel szeretnénk versenyezni. Nem azt kívánjuk Magyarország versenyelőnyének, hogy itt alacsonyak legyenek a bérek. A multi cégek számára sem adnánk feltétlenül ilyen tömegű vissza nem térítendő támogatást. Ez egyébként nem is szokás a fejlett piacgazdaságokban, nem is ettől jön ide egy multi cég, csak az önök világlátása, felfogása az a félfeudalisztikus, másrészt pedig neoliberális valami, ez a hibrid mixtúra. Ebben megszokták azt, hogy oda kell adni valami vissza nem térítendőt, és akkor majd jön a fincsi, vagy jön az áldás, és valami jót tesz velünk a másik. Csak a helyzet az, hogy a közgazdaságtan és a piacgazdaság nem ilyen. Tehát kérem, hogy gondolják át, amikor gazdaságpolitikáról beszélnek, hogy nem lenne-e érdemes egy kicsit legalább a nemzeti érdeket megpróbálniuk képviselni. Hiszen azt látom, hogy amíg a német autógyártók prospektusai irányítják a magyar kormány döntéseit, addig lehet, hogy a GDP-adatok még egyébként elfogadhatók is lesznek három vagy négy év múlva, de érdemes a számok mögé nézni, és az emberi élet minőségindexét is vizsgálni, hogy mennyire jó a polgároknak Magyarországon élni, miért vándoroltak el innen több százezren az utóbbi években. És hogyha abbahagyják azt a hazudozást, miszerint önök szerint többen jönnek haza, mint ahányan elmennek, akkor talán meg tudjuk fejteni, hogy hogyan lehet a szülőföldön boldoguláshoz segíteni a magyar fiatalokat. És talán az kijelenthető, hogy minden itt helyet foglaló párt képviselőjének a létérdeke a magyar fiatalok szülőföldön boldogulásának a segítése, mert ilyen katasztrofális demográfiai viszonyok között más megoldás nincsen hazánk önfenntartásának a biztosítására. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Nagyon szívesen. Meglepően széles skálán mozog az én türelmem. Politikai vita tekintetében minden vitát szívesen fogadunk. Hogy hogyan kell viselkedni, annak betartásával önök engem bíztak meg, úgyhogy azt elvégzem én. (Z. Kárpát Dániel: Elnézést!) Rendben van. Így aztán most a Fidesz képviselője, F Kovács Sándor képviselő úr szólhat. Parancsoljon! F KOVÁCS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elöljáróban annyit, hogy a hangerő és a mutogatás szerintem nem pótolja az érveket, főleg a szakmai érveket nem. A második dolog, hogy ha valaki valamit sűrűn hajtogat magáról, ott a háttérben bizonyára valami hiány és probléma van. Ez a nemzeti érdek képviselete, azt gondolom, azoknál egy kicsit hiányos, akik jelenleg Gyurcsány Ferenc listájára szeretnének felkerülni, és ezt szeretnék megszolgálni. (11.20) De a vitát tereljük szakmai oldalra, mert azt gondolom, hogy nagyon sok szakmai kérdés is elhangzott itt. A takarékszövetkezetek összevonásával kapcsolatban - talán kevesen vagyunk, én végigkövettem ezt a takarékszövetkezeti összevonást - én láttam azt, hogy a 120 takarékszövetkezet közül nagyon vegyes volt a kép. Volt néhány, amelyik jól működött, gazdaságosan, és racionálisan működött, nagyon sok olyan volt, amelyik veszteségesen. Ezekkel a veszteségesen működő takarékszövetkezetekkel meg lehetett volna azt csinálni, mint amit tizen-egynéhány évvel ezelőtt, hogy amelyik bank vagy szövetkezet csődbe ment, ott a befektetők futhatnak a pénzük után. Én egy nagyon jó lépésnek találtam azt, hogy integrációval, egy közös fejlesztéssel ezek a takarékszövetkezetek közös konzorciumban, egy közös takarékbankban egyesüljenek, hiszen aki látott már bankot belülről, az tudja azt, hogy egy banknak az informatikai rendszere a legdrágább. Nagyon kevés olyan bank van Magyarországon, amelyik a jelenlegi modern informatikai rendszereket meg tudja finanszírozni. Ezek közül a takarékszövetkezetek közül egy sem lett volna, amelyik megfelelt volna a XXI. századi követelményeknek, csődbe mentek volna még a jól működő takarékszövetkezetek is. Az informatikai rendszerük ezeknek a takarékszövetkezeteknek: legalább háromfélét használtak, nem voltak kompatibilisek egymással. Rengeteg takarékszövetkezetnek volt olyan fiókja, amely a dolgozók munkabérét, a rezsi költségeit nem termelte meg. Nagyon vegyes volt a kép. És most, ahogy a Takarékbank létrejött - természetesen nekem is fájdalmas, az én választókerületemben is volt olyan takarékszövetkezeti fiók, amelyiket be kellett zárni -, most van egy busz helyette és ATM-automata, mert igazából a vidéki kistelepülésen lehet, hogy tanácsot kértek volna,