Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. október 18. hétfő - 216. szám - Napirend utáni felszólalások: - HAJDU LÁSZLÓ (DK): - ELNÖK: - KÁLLÓ GERGELY (Jobbik):

393 HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! „A külpesti srácok 1956” címmel külső budapesti kerületek kapcsán szaktörténésszel feldolgoztattuk az 1956-os események történetét, és ez lett a könyv címe, és ezt adtam a napirend utáni hozzászólásomnak is, hiszen szeretnék megemlékezni a 65 évvel ezelőtt történtekről, amik a választókerületemben, a XV. kerületben és részben Újpesten történtek. Hatvanöt évvel ezelőtt Rákospalotán és Pestújhelyen, illetve Újpesten hasonló dolgok történtek, mint a Rákóczi úton a Rádióhoz történő felvonuláskor. Ugyanaz a hangulat, és sokan persze részt vettek a Rákóczi úti felvonuláson is, és másnap elindult annak a kiáltványnak az ismétlése, és tulajdonképpen egy kis forradalom Rákospalotán, Pestújhelyen és Újpesten is elindult. Úgy gondolom, az eseményekre nemcsak azért fontos emlékeznünk, mert kerek évforduló, 65 évvel ezelőtt történt, hanem mert áldozatai és talán hősei is vannak ennek az eseménynek, helyi hősei. Az első esemény a rendőrség megszállása volt. Úgy döntöttek, hogy a rendőrség elé vonulnak. Becslések szerint - kevés információval és adattal rendelkezünk - az a szegénység, amely ezt az indulatot kiváltotta, és az a bátorság, hogy fegyver nélkül megjelentek a rendőrség előtt, azt mutatja, hogy itt már nem tűrt tovább a helyi lakosság sem. Szerencsére a helyi rendőrkapitány nem adott ki tűzparancsot, és a szóváltásokat követően elfoglalták a kerületi rendőrkapitányságot a helyi forradalmi hősök, vagy mondhatom azt, hogy forradalmárok. A rendőrség elfoglalásának elsősorban az volt a célja, hogy egyrészt átvegyék a rendőrségi mozgások ellenőrzését, másrészt pedig a fegyverek kihozása és fegyverhez való jutás. Megtörtént ugyanez a szomszéd kerületben, Újpesten is hasonló módon, ám ott lövöldözésre került sor, ott tűzparancs is volt, és ott áldozatok is voltak. A halottak között van rákospalotai is, merthogy átmentek segíteni Rákospalotáról, miután ők már fegyverrel rendelkeztek. Sajnos az akkori zavaros eseményekben ezek történtek. Ezek egyszerű gyári munkások voltak, bőrgyári, vasgyári, növényolajgyári, építőipari szövetkezeti, tehát a helyi iparban dolgozó egyszerű munkások, akik végig sem gondolták azt, amikor reggel fölkeltek, hogy este már talán nem is fognak élni, és ez így is történt. (18.00) A követeléseik ugyanazok voltak, mint a Rádió előtt. A fő követelések között volt az, hogy lépjünk ki a Varsói Szerződésből, oszlassák fel az ÁVH-t, vonuljanak ki a szovjet katonák, vizsgálják ki a sztálinista törvénytelenségeket, töröljék el a jegyrendszert, és sok minden hasonló dolog követelését látjuk a korabeli szórólapokon és azokon a megmaradt iratokon, amelyek ennek emléket állítanak. Ennek az eseménynek a kerület szobrokat, emléktáblát állított, és így emlékezünk ezekre az emberekre, akik kerületi hősök és bátor forradalmárok voltak. Október 23-án, szombaton fogunk koszorúzni annál a kopjafánál, mely a megbékélés kopjafája, valamint a temetőben, ahol 78 elhunyt neve van felvésve arra a táblára, amelyhez minden évben elmegyünk, és kegyelettel rájuk emlékezünk. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kálló Gergely képviselő úr, a Jobbik képviselője: „Közös ügyeink” címmel. Parancsoljon! KÁLLÓ GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Hát, eltelt a nyár, hosszú idő óta nem találkoztam kormánypárti képviselőtársaimmal. Most az órára nézek, este 6 óra van, és megint azt kell mondanom, hogy csalódnom kell, mert igen kevesen vannak itt az ülésteremben. Tehát eltelt a nyár, és mit tettek önök Fejér megye egyik legnagyobb problémájának megoldásáért, a Vasműért, 4500 magyar munkahelyért? (Szünetet tart.) Hát, ez az. A nagy büdös semmit tették a nyáron azért, hogy megmeneküljön 4500 munkahely. Legyünk önökkel azért picit kedvesek, mert tettek önök a nyáron, például az alapszervezetük Dunaújvárosban is megpróbálta megakadályozni többek között, stopot mondani Budapest főpolgármesterének. Én nem tudom, hogy a Vasműn ez hogy segít, de önök bőszen dolgoztak ezen. De ha már ez az aláírásgyűjtés Budapest főpolgármestere ellen nem segített a Vasműn, akkor majd lehet, hogy a békemenet fog. Mert azt is bőszen szervezik, azt is bőszen szervezik Dunaújvárosban, buszokkal fogják felszállítani az embereket. Nem tudom, lehet, hogy majd ez a csodafegyverük működik, mert eddig a nyáron tanúsított munkájuk semelyike nem tett semmit a Vasműért. Most reggel bejöttem a parlamentbe, utána szaladtam vissza Dunaújvárosba, ugyanis avattunk egy emlékparkot. Egy emlékparkot a Vasmű első igazgatójáról, Borovszky Ambrusról. Ő 25 évig építette fel és vezette a Vasművet. Miskolczi Miklós, Dunaújváros díszpolgára a következő mondatokkal emlékezett meg igazgató úrról. Több milliárd forint ment át a keze között a Vasmű igazgatójaként. Mégis egy dunaújvárosi egy és fél szobás lakásban kezdett, és egy dunaújvárosi egy és fél szobás lakásban halt meg. Nem volt jachtja, nem voltak milliárdjai a zsebében, nem volt magánjete, tette a dolgát, építette a gyárat és építette ezáltal a várost.