Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak
2021. október 4. hétfő - 215. szám - Ungár Péter (LMP) - az emberi erőforrások miniszterének - „Kik viselik a terheket?” címmel - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER (LMP):
284 annak érdekében, hogy ez a program mégiscsak elkezdődhessen, és arra kértem őt, hogy a javaslatom lesöprését követően talán ő is megpróbálhatná, mert láttam, hogy a kormánypárti képviselőtársaknak átmegy a javaslata... Én úgy látom, hogy olyan szegény tehát kormánypárti képviselőtárs még nem volt, hogy ígérni ne tudott volna. A csengeri örökösnő pénzéből bőségesen kitelt volna az a 60 milliárd forint, és kiderült, hogy a rózsafüzér sem tudta pótolni ezt a költségvetést, ami elég lett volna erre. Az említett sajtótájékoztató nemcsak azért volt emlékezetes, mert utána nem lett belőle semmi, hanem a helyhatósági választáson később győztes demokraták akkor tüntetőkként várták a minisztert és a képviselőt, aki bátran menekülőre fogta. Pontosabban fogta volna, mert a szervizúton sikerült megpadkáznia az utat, egyúttal jól szimbolizálva azt a kutyakomédiát, ami Érden és térségében az úthálózat-fejlesztéssel folyik. Tisztelettel kérdezem önt, hogy vajon a Dobrev-kormányra marad-e az úthálózat-fejlesztés. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány nevében Schanda Tamás államtitkár úr válaszol. Tessék! SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Mindannyian pontosan jól tudjuk, hogy a nemzeti polgári kormány a települések legjobb szövetségese, ez a kormány volt az, amelyik kimentette a magyar önkormányzatokat abból az adósságcsapdából, ahová Gyurcsány Ferenc vezetésével a baloldal juttatta őket. És most ön ezt a Gyurcsány Ferencet akarja visszasegíteni a hatalomba. 1400 milliárd forintot kellett átvállalni a magyar önkormányzatoktól, a magyar településektől, mert a baloldali kormányzat ennyi pénzt vont ki az önkormányzati rendszerből, és a gazdálkodásuk fenntarthatatlan volt. Mi védjük az önkormányzatokat, és ezt jól mutatja, hogy ha összehasonlítjuk a 2020-as és ’21-es költségvetési éveket, akkor idén 17 százalékkal több jut az önkormányzatoknak. Azt is pontosan jól tudja mindenki, hogy épül és szépül az ország, többek között a „Magyar falu” program és a „Modern városok” program segítségével. Minden bizonnyal így lenne Érd esetében is, ha ön és a férje saját kicsinyes politikai érdekeiket félre tudnák tenni, és valóban az érdiekkel törődnének. Nem a kormányt kellene számonkérni, tisztelt képviselő asszony, az útfejlesztés esetében sem, hanem az érdi polgármestert, az ön férjét, Csőzik Lászlót. És ezt ön is nagyon jól és pontosan tudja. (Bősz Anett folyamatosan közbeszól.) Az útépítésre szánt forrásoknak ugyanis az a feltétele, hogy elkészüljön végre az előző városvezetés által már előkészített útfejlesztési koncepció részletes tervekkel. Ennek elkészítése nem a kormány feladata, hanem az önkormányzat feladata,csak az ön férje szabotál, annak ellenére, hogy ismereteink szerint még az előző ciklusban előkészítették ezt az előterjesztést, amelyik alapja lett volna ennek a fejlesztésnek. Az erről szóló határozat egyébként még ma is érvényes. Az ön férje felelős! Az ön férje személyesen leállította ezeket az ügyeket és ezeket a fejlesztéseket. Szégyellje magát ön is, szégyellje magát a férje is! Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Dr. Rétvári Bence: Így van! - Taps a kormánypártok soraiból.) Ungár Péter (LMP) - az emberi erőforrások miniszterének - „Kik viselik a terheket?” címmel ELNÖK: Ungár Péter képviselő úr, az LMP képviselője következik: „Kik viselik a terheket?” Parancsoljon! UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon azok az emberek, akik gondoskodó munkát végeznek, nincsenek megbecsülve. A helyzet a következő: nagyon sok olyan magyar nő van, főleg 50 és 60 év között, akikre egyszerre hárul az a teher, hogy a sokszor demenciával élő szüleiket vagy a házastársuk szüleit gondozzák, az a teher, hogy a háztartásban is ők végezzék a gondoskodó munkát és mellette fiatal felnőtt gyermekeiknek is segítsenek. Több mint százezer ilyen ember van, és róluk megfeledkeztünk az elmúlt több mint tíz évben. Ezek az emberek ráadásul azok, akiknek a gondoskodó munka nincs kifizetve, nincs a gazdasági rendszerbe ez beszámolva, hiszen nagyon sokszor több mint százezer azoknak a száma is, akik informális módon vesznek részt a gondoskodó munkában, tehát informális módon dolgoznak úgy egy háztartásban, hogy gondoskodó munkát végeznek. És nagyon sokan amúgy ezt külföldön teszik meg, Ausztriába, sokan Németországba ingázva. Összességében tehát három kérdésem lenne ezzel a problémával kapcsolatban. Az egyik, hogy az otthongondozási díjat a nem gyermeküket gondozók esetében mikor fogják megemelni a minimálbér szintjére. A második, hogy
