Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak
2021. szeptember 28. kedd - 214. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára:
226 tudják választani, vagyis az elnökből és a négy tagból álló testület változatlanul kizárólag kormánypárti jelöltekből fog állni. Ez maga az egypárti túlhatalom és a demokrácia megcsúfolása. A kormánypárt listájára a választók 49,3 százaléka szavazott, de vegyük a 67 százalékos mandátumot, ez azonban ezt a teljes kizárólagosságot nem alapozza meg. Miért adtam a felszólalásomnak „Az államszervezet demokratikus működése” címet? Mert a média, főleg a XXI. században olyan jelentőséggel bír, hogy sokan akár önálló hatalmi ágnak tekintik, és annak egypárti felügyelete veszélyezteti a demokráciát. Persze van, akinek ennek a megvédése az elsődleges feladata. Az Alaptörvény köztársasági elnökre vonatkozó része a következőt tartalmazza: Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Természetesen az államfő a hatalmi ágak szétválasztása okán jogilag nem részese az országgyűlési folyamatnak, és ez így helyes, ugyanakkor kellő tekintéllyel rendelkezve önmagában a megszólalásának is lenne súlya és létjogosultsága, hiszen ez, az államszervezet demokratikus működésének biztosítása a feladata. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (9.40) ELNÖK: Köszönöm szépen, Balczó képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Dömötör Csaba államtitkár úrnak. DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Röviden szeretnék reagálni. Nem most először vitatkozunk a Médiatanácsról, gyakorlatilag 2010 óta, amióta először akár az Európai Parlamentben szó volt erről. Ha jól emlékszem, ön akkor még EP-képviselőként vett részt ezekben a vitákban. (Balczó Zoltán közbeszól.) Most arra azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy ez az új médiaszabályozás tett pontot egy olyan jogi szabályozásra (Balczó Zoltán közbeszól.), amelyben valóban pártok delegáltak tagokat az ellenőrző testületekbe. De itt nem áll meg a történet, mert a korábbi szabályozás alapján, azon túl, hogy pártok delegáltak tagokat, még civilek is delegáltak, de azok is politikusokat delegáltak. Mondok önnek egy példát. A Szimbiózis nevű egyesület Szegedről az Ujhelyi István nevű (Idézőjelet mutatva:) civilt delegálta az ellenőrző testületbe, a Szimbiózis környezetvédelmi egyesület. Na, az volt az álságos rendszer, az volt az álságos jogi szabályozás, az adott teret a parttalan politikai nyomásgyakorlásnak, és az új jogi szabályozás ennek vetett véget. Ha máshonnan közelíthetem meg ezt a dolgot: a magyar média sokszínű, és azt mondom önnek, hogy sosem volt ennyire sokszínű, ami azt jelenti, és ez a legfontosabb, hogy mindenki megtalálja az ízlésének, világnézetének, érdeklődésének megfelelő médiumokat. Hogyha megnézi például a portálok számát, hogy hány internetes portál van, merthogy az internetes nyilvánosság egyre nagyobb, akkor gombamód növekedik ezeknek a száma. Ez önmagában növeli a nyilvánosság erejét, sokszínűségét, mint ahogy a közösségi médiumok sokszínűsége is. Tehát egész egyszerűen, amikor ön egy régi gyakorlatra hivatkozik, akkor visszasír egy olyan időszakot, amikor kis túlzással a Napkelte című műsor jelentette a magyar közéleti nyilvánosságot. Amikor még nem ezt a stratégiát folytatták a Jobbikkal, akkor ennek a hátulütőit, hátrányait, negatív következményeit még önök is megtapasztalták nap mint nap. Most már mindenkinek megvan a nyilvánossága. Ami a Jobbik nyilvánossághoz fűződő viszonyát illeti, azért mindent elmond erről, hogy Jobbik-közeli médiumok Hitler születésnapjáról emlékeztek meg, és elképesztő valótlanságokat állítanak napról napra. (A kormánypárti padsorok felé mutatva.) És az itt ülők gyakran azért nem indítanak pereket, mert akkor elmenne ezzel a munkaidejük, ez a helyzet. (Körbemutat a padsorok felé.) Tehát mindenki egyébként itt az Országgyűlésben beszámolhatna arról, hogy milyen méltánytalanságok érik, de nem azt tartjuk a feladatunknak, hogy naphosszat ezzel foglalkozzunk (Dr. Rétvári Bence: Így van!), és önökkel ellentétben azt sem tartom feladatomnak, hogy szerkesztőségek munkáját - a kirívó eseteken túl - naphosszat minősítsem. Most ami még a nyilvánossággal kapcsolatos vonatkozásokat illeti, azért nem tudok amellett szó nélkül elmenni, hogy nemcsak a Médiatanácsra igyekeznek nyomást gyakorolni a baloldalról, hanem a szerkesztőségekre is. (A kormánypárti padsorok felé mutat.) Azért nem a jobboldali politikusok voltak azok, akik betörtek egy tévészékházba, követelve, hogy nekik tetsző tartalmat olvassanak be. (Saját magára mutat.) Nem a mi politikusaink fenyegetnek azzal, hogy jobboldali újságírókat majd eltiltanak, hanem az önök egyik szövetségese, és nem egy mezei politikusról van szó, egy helyi politikusról, hanem egy pártelnökről - eltiltással fenyeget! Riportereket vegzálnak a rendezvényeken. Az önök egyik miniszterelnök-jelöltje bojkottál médiumokat, és utána meg azon panaszkodnak, hogy miért nem kapnak nagyobb nyilvánosságot, ugyanazzal a lendülettel. Ugyanazzal a lendülettel! És amikor kérdéseket kap, akkor elkezdi minősítgetni az újságírót, a legdurvább szavakkal. És az a helyzet, hogy ezt mindenki megteszi: ezt megteszi az ön pártelnöke, és megteszi Karácsony Gergely is, ahelyett, hogy őszinte választ adna a kérdésekre. Tehát ha a nyilvánossághoz fűződő viszonyról beszélünk, akkor az a helyzet, hogy a jobboldali pártok és a kormánypártok soha nem lépik át azt a vonalat, amit önök napról napra átlépnek. Egyébként, ha nem a pártpolitikai
