Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. szeptember 27. hétfő - 213. szám - A felsőoktatási intézmények versenyképes működését elősegítő szabályokról, valamint egyes vagyongazdálkodási, kormányzati igazgatási és büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző ... - BŐSZ ANETT, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: - ELNÖK:

189 BŐSZ ANETT, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Örülök, hogy ezen a vitán önt köszönthetem, mert a bizottsági szak első szakaszában, azt gondolom, hogy nem kaptam és az ellenzéki felvetések sem kaptak releváns válaszokat az általam most elmondottakra. Nagyon megköszönöm, ha államtitkár úr ezekre érdemben reagál. Nem tudjuk figyelmen kívül hagyni a salátatörvény-jelleget, amely olyan törvénymódosító javaslatokat tartalmaz egy csomagban, amelyeknek bizonyos részéről egészen biztosan nemcsak a bizottsági szakaszban, de itt a plenáris teremben is értelmes és értékes vitát tudtunk volna folytatni, amelyben, azt gondolom, hogy még nyugvópontra is jutott volna a vitánk. Ilyen például a tisztességtelen piaci magatartásról szóló szabályozás módosítása és a tisztességtelen versenyelőny büntetése; azt gondolom, hogy ez több mint fontos. Ilyen lenne például az áldozatvédelem, illetve a bűncselekmények áldozatainak a kártalanításáról szóló törvénymódosító javaslat, amely szintén rendkívül fontos, és azt gondolom, a kormánynak és az ellenzéknek prioritásként kezelt témája lehetne. Éppen ezért már eleve a salátatörvény-jelleg, ahogyan azt elmondtam a felszólalásom legelején, nem támogatandó. Az ellenzéki szövetség, amit képviselőtársam és a bizottságban is velem együtt dolgozó kormánypárti képviselőtársam elmondott, nem látja biztosítottnak azt, hogy a felsőoktatási törvény, illetve a felsőoktatási modellváltás módosításai versenyképességet hoznának érdemben a felsőoktatási intézményeink, a felsőoktatásban tanuló hallgatóink, illetve az ott oktató munkatársak számára. Épp ellenkezőleg, engedje meg, államtitkár úr, hogy röviden kitérjek arra, hogy eddig a modellváltásnak olyan következményei voltak a gyakorlatban, hogy kényszernyugdíjazott professzoroktól, látszólag közös megegyezéssel, de ugyanakkor kifejezetten erőszakkal eltávolított egyetemi tanároktól kellett megválnunk. Nem látjuk azt biztosítottnak tehát az ellenzéki szövetségi rendszeren belül, hogy a felsőoktatási modellváltás a versenyképességet célozná, éppen ellenkezőleg. Ugye, ebben a salátatörvényben megtaláljuk a modellváltás egy darabját, illetve azt a típusú vagyonjuttatást, amit szintúgy nem tudunk támogatni, mert ellenőrizhetetlenné válnak a pénzek. Én egy olyan politikai közösségből jövök egyébként, államtitkár úr és képviselőtársaim, amelynek támogatnia és ünnepelnie kellene a modellváltást, amikor az egyetemek rendszere végre távolodik az állami hatásköröktől, és azt kellene éreznünk belőle, hogy az egyetemi autonómia éppen hogy egy fontosabb értékké válik, ugyanakkor a jelenlegi módszer, amellyel végbe megy a modellváltás, illetve az alapítványi átalakítások, éppen az ellenkezőjét szolgálják, államtitkár úr. És azt látjuk ebben a törvényben is, hogy bizony az az egyetlen intézmény, amelynek a vagyonjuttatása benne van ebben a törvénymódosító javaslatban, ugyanígy fog járni. Nem térek ki az egyes olyan példákra, amelyek drámai következményekkel jártak bizonyos felsőoktatási intézményeinkre, de az jól látszódik, hogy a 18 éves leendő hallgatók sok esetben Hegyeshalmon túlra is beadják a jelentkezéseiket, és nagyon sok olyan, elitnek tekinthető egyetemünk veszít azáltal hallgatói tömegeket, hogy a szülők azt mérlegelik, hogy a külföldi lakhatási költségek vagy az itthoni felsőoktatási intézményben fizetendő tandíjak-e azok, amelyek jobban megterhelik a családi kasszát. Bizony, államtitkár úr, nagyon sokszor látjuk azt, hogy nem iratkoznak be felvételt nyert hallgatók olyan egyetemeinkre, amelyeket nagyon megbecsültünk korábban, és én nagyon bízom abban, hogy a jövőben is meg tudjuk becsülni őket. A törvénymódosító javaslatban szerepel a személyiadat-védelem, és egyébként a helyettes államtitkár úr, aki a bizottsági szakasz egyik előterjesztője volt, elmondta a bizottság tagjainak, hogy hosszasan folytatott tudományos vitára figyel akkor a kormány, amikor megnézi, hogy a személyek adatvédelmében milyen irányokból választhat. Én azt szeretném hangsúlyozni ebben a vitában, államtitkár úr, és nagyon megköszönöm, ha reagál is erre, ha a személyiadat-védelemben, amelyben tényleg rendkívül fontos a legkomolyabb szakemberekre figyelni, fontosak önöknek a tudományos viták, akkor a tudomány szabadsága, az évszázados egyetemi autonómia értéke, illetve azok az értékek, amelyeket a felsőoktatási intézményeink építettek, azok miért nem fontosak annyira, hogy az egyetemi modellváltásban ezek ne váljanak a jelenlegi rendszer martalékává, ne veszítsünk se hallgatót, se PhD-hallgatót, se tanársegédet, se doktorjelöltet, se egyetemi tanárt, professzorokat azért, mert adott esetben hangot adnak annak a véleményüknek, ami nem egyezik a jelenlegi kormányéval. Én azt látom, államtitkár úr, hogy ugyan, persze elmondható, és azt hiszem, hogy a tisztesség megkívánja, hogy a jelenlegi Alaptörvénybe nem ütközik ez a törvénymódosító javaslat, tehát formai hibát nem vétettek, szerintem társadalomszervezési hibát vét akkor a kormány, amikor ezt a jelenlegi rendszert és ezt a jelenlegi módosítási tervet erőszakkal próbálja átvinni a felsőoktatási rendszeren. Én abban bízom, hogy a kormányváltás gátat tud ennek szabni, és egy értelmesebb irányba indulunk el, értelmesebb parlamenti vitákkal és az érintettek meghallgatásával is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem György István államtitkár urat, mint előterjesztő kíván-e... (Balczó Zoltán: Bocsánat, elnök úr, jelentkeztem! - György István jelzi szólási szándékát.) felszólalni a vitában. Bocsánat, képviselő úr, mindennek rendelt ideje van, tehát most György István államtitkár úr előterjesztőként kíván szólni. Államtitkár úr, öné a szó. (Balczó Zoltán: Bocsánat! Elnézést, elnök úr!)