Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. december 1. szerda - 227. szám - A minimálbér és a garantált bérminimum 2022. évi emelésével összefüggésben szükséges adóintézkedésekről, valamint egyes más intézkedésekről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - IZER NORBERT pénzügyminisztériumi államtitkár:

1272 2022-ben, ha a parlament megszavazza ezt a mostani javaslatot, tehát marad a kkv-k számára az 1 százalékos maximált érték, akkor is, az idei évhez képest is még 20-30 milliárd forinttal többel fognak gazdálkodni, és még ehhez jön hozzá egyébként a kompenzáció, tehát ez csak az adóbevétel. A kompenzációnál akkor én nem térek ki a siófoki konkrét számokra, hiszen képviselő asszony megválaszolta a saját kérdését, de azt nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy 25 ezer fő alatt minden önkormányzat kompenzációban részesült, és 25 ezer fő fölött gyakorlatilag normatív alapon történt a kompenzáció, azt jelenti, hogy adóerő-képességhez viszonyítva vagy 75, vagy 100 százalékban kaptak kompenzációt az önkormányzatok. Tehát megint csak nem pártpreferencia-alapon, hanem normatív alapon történt ez a kompenzáció. Egy olyan önkormányzat van, amelyik nagyon kilóg a sorból, az pedig Budapest. Ha megnézzük az ország fejlettségét - talán a legjobb mutató a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP -, az országos átlag 2018-ban 71 százalék volt, Budapest 145, tehát az EU-s fejlettség 145 százaléka Budapest. Ezért van az, hogy Budapesten jóval szűkebbek a támogatási, az állami támogatási lehetőségek, mint az ország többi részében. Észak-Alföldön ez a szám 2018-ban 46 százalék volt. Tehát azt gondolom, egy jó és helyes döntés, hogy a vidéki Magyarországon is megpróbálunk elsősorban egyébként gazdaságot fejleszteni, és a kompenzációval is az önkormányzatoknak a mozgásterét bővíteni. Szintén Potocskáné képviselő asszony jelezte, hogyan fognak alkalmazkodni majd a vállalkozások. Én ennél többet nézek ki a vállalkozásokból, és remélem, ezt nem a naivitás, hanem a tapasztalatok és a számok mondatják velem, ugyanis a koronavírus-válság alatt is mi napi szinten néztük egyébként az online pénztárkassza-adatokat, néztük a bértömegadatokat, néztük a részmunkaidőben foglalkoztatott emberek adatait, és néztük például a táppénzadatokat is. Tehát mindent láttunk, hogy hogyan reagálnak a gazdaság szereplői a válságra, és jól látszódott, hogy például nagyon sokan elmentek táppénzre a koronavírus időszakában, és megugrott egyébként a részmunkaidőben lévők aránya is, például a Kurzarbeitnak és az adócsökkentéseknek is köszönhetően. Pont ezt akartuk ösztönözni, hogy ne elbocsátással reagáljanak a cégek a vírushelyzetre, hanem akkor részmunkaidővel. Viszont az a részmunkaidő szépen visszaállt a válság előtti helyzetre, tehát most megint ott tartunk, ahol a válság előtt voltunk. A részmunkaidő egy átmeneti megoldás volt a vállalkozások részéről, és egy teljesen legális és jogos megoldás, hiszen nagyon sokan úgy oldották meg, mondjuk, a kevesebb kontaktot az irodákban, hogy rotálták a csapatokat, és megkérték, hogy 20-30 százaléknál ne legyen egy időben több egy irodában. Ezt egyébként sokszor részmunkaidővel lehetett elérni. (13.50) És itt is elhangzott nyilvánvalóan, hogy az önkormányzatok miért vállalnak ebben szerepet. A VKF-vitán, amikor a minimálbérről egyeztetett a két szereplő, és a kormány mediálta ezt a vitát, ott is elhangzott, hogy miért az önkormányzatok terhére vagy kárára megy ez az egyeztetés. Mi is jeleztük azon az egyeztetésen is, hogy látva a tapasztalatokat, a kompenzáció gyakorlatilag teljes mértékben megtörtént. A központi költségvetés állta ennek a terhét, tehát gyakorlatilag a központi költségvetés viselte a helyi adó 1 százalékban való maximalizálásának a terheit is. A másik összefüggés, ami megint csak fontos, és azt gondolom, ez is egy nagyon fontos összefüggés, hogy a helyi iparűzési adó egy széles adóalapra terhelődő adó, többek között például a bérköltség is része ennek az adóalapnak, hiszen az árbevételből néhány tételt le lehet vonni, de például bérköltséget nem. Tehát a helyi iparűzési adó a bérekre is egy ráterhelődő adó, ezért amikor 1 százalékpontos csökkentést adunk a kkv-knak, akkor ez pontosan a béreiket is segíti 1 százalékponttal. Tehát egy olyan, rendszerbe illeszkedő, és ezért szerepel a VKF-megállapodásban is külön pontként ez az adócsökkentés, mert ez a bérköltségeknél, illetve annál egy nagyobb körre vonatkozó 1 százalékpontos adócsökkentés. És egyébként ez az 1 százalékpontos adócsökkentés volt a különbség a munkaadók és a munkavállalók között, tehát ezzel tudtuk befoltozni azt a különbözetet, hogy itt a felek meg tudjanak állapodni a minimálbér mértékében. Megint csak, ha kicsit csapongva is, de visszautalnék arra, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum emelése miért nem válhat el a gazdaság teljesítőképességétől. Ahogy láttuk, az előző években ezek szépen kéz a kézben mentek, viszont van egy másik fontos összefüggés, hogy megpróbáljuk az átlagbérhez is ezeket a bérelemeket rögzíteni. A korábbi időszakban, a koronavírus-járvány előtti időszakban volt egy egészséges egyensúly a garantált bérminimum és a minimálbér átlagbérhez viszonyított arányában, a koronavírus-válság időszakában viszont valóban alacsonyabb lett a minimálbér-emelés a korábbi trendekhez képest. Viszont képzeljük magunkat a munkaadók helyébe, akik gyakorlatilag a gazdaság leállásával szembesültek, azt sem tudták, hogy meg tudják-e tartani a munkavállalókat. És a munkavállalók helyzetébe is képzeljük bele magunkat, akik megint csak nem tudták, hogy mit fog hozni ez a koronavírus-járvány. Ebben a helyzetben egy visszafogott, óvatos minimálbér-emelés, én azt gondolom, hogy ez volt talán a logikus döntés 2020-ban, tehát ezért nem volt az átlagbér növekedésével összhangban a minimálbér és a garantált bérminimum emelése. Viszont, amikor a szürke felhők elvonultak a magyar gazdaság ege fölül, akkor ez a helyzet rendeződik, és január 1-jétől vélhetően megint fel tudunk arra a színvonalra kapaszkodni, ahol 2018-ig voltunk, tehát megtartunk egy egészséges arányt az átlagbérhez képest.