Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. szeptember 21. kedd - 212. szám - A felsőoktatási intézmények versenyképes működését elősegítő szabályokról, valamint egyes vagyongazdálkodási, kormányzati igazgatási és büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára

123 Churchillhez szokták kötni - a forrását nem tudtam ellenőrizni - azt az anekdotát, aki a második világháborúban, amikor meg akarták a kultúrára vonatkozó költéseket a háborús költésekre hivatkozással ritkítani, akkor azt mondta, hogy emberek, ha megkurtítjuk a kulturális költéseket, akkor mi végre háborúzunk. Valahogy így van ez az oktatással és az egészségüggyel is. Éppen ezért mi sok energiát tettünk bele arra, és a magyar parlament is sok munkaórát tett be az elmúlt években arra, hogy a rendszerváltoztatás egyik adósságát, a magyar felsőoktatás léptékváltását és versenyképességi fordulatát előkészítsük, és ez a törvényjavaslat ennek a folyamatnak, ennek az egy éve tartó folyamatnak egy következő, fontos lezáráshoz közelítő lépése. A törvényjavaslat tehát arról szól, hogy megtörtént 21 egyetem esetében a modellváltás, ezzel a modellváltással egy másik igazgatási, gazdálkodási, intézményirányítási rendre tértek át. Ez a rend, ami, mondom, intézményi, igazgatási, intézményirányítási és gazdasági rend, nagyobb függetlenséget biztosít az intézmények számára, mint a korábbi költségvetési, állami fenntartói rendszer volt. Ez a modell ismert, tőlünk nyugatra található, és egyébként tőlünk keletre található a felsőoktatási rangsorokban előrébb álló egyetemek esetében is. Az, hogy alapítványi formátumban működnek ezek az egyetemek, Magyarországon ez egy speciális formátumot jelent. Közérdekű vagyonkezelő alapítványokról beszélünk, tehát nem a magánszektor körébe tartoznak ezek az egyetemek, nem az a célja ezeknek az egyetemeknek, hogy valaki számára, a fenntartó számára többletforrásokat teremtsen, hanem ez egy olyan működési modell, amelyben az egyetem egy önálló, független gazdasági és felsőoktatási egység, amely vagyonnal rendelkezik, amely megfelelő, több csatornából érkező rendszeres jövedelemmel rendelkezik, és képes az évről évre a vagyonkezelésből, illetőleg a különböző jövedelemszerzési csatornákból rendelkezésekre álló forrásokat mindig visszafordítani a felsőoktatásba. Tehát minden bevétel, ami keletkezik, minden jövedelem, ami keletkezik, minden vagyon, ami az egyetemnek rendelkezésre áll és hasznot termel, az utána visszafordítandó és visszaforgatandó abba a felsőoktatási alaptevékenységbe, amit ezeknek a közérdekű vagyonkezelő alapítványoknak az alapító okirata, illetőleg kétharmados törvények is rögzítenek. Ez a konstrukció tehát azért szerencsés, mert egyrészt ad egy rugalmasságot az egyetem vezetésének, ad egy függetlenséget, önállóságot, de ad egy rugalmasságot is, hogy be tudja játszani az egyetem azt a pályát, ami számára adatik. Természetesen, mondjuk, egy Semmelweis Egyetem perspektívája más, mint mondjuk, egy MOME művészeti egyetemnek, vagy mondjuk, egy miskolci regionális egyetemnek, de mindegyik stratégia, mindegyik pálya és mindegyik perspektíva fontos. Másféle taktikát kell követni ahhoz, hogy sikeresek legyenek a maguk területén ezek az egyetemek, és most megkapták az ehhez szükséges erőt, fölhatalmazást, intézményi önállóságot és vagyont. A másik, ami fontos, ahonnan kezdtem, hogy mi van akkor, ha baj van. Ez a rendszer, ami most kialakult, alkalmas arra, hogy ne lehessen egyik jövőbeli kormány által sem - sem jobboldali, sem baloldali kormány által - olyan döntést meghozni, hogy ha baj van, ha válság van az országban, akkor nem pluszpénzt rakunk a felsőoktatásba, hanem kivesszük a forrásokat a felsőoktatásból, úgy, ahogy ez egyébként a 2006-2010 közötti ciklusban meg egyébként a Bokros-csomag kapcsán is történt Magyarországon. (12.00) Tehát garantálni tudja azt, hogy olyat lehet csinálni, hogy egy kormány azt mondja, hogy neki más közpolitikai prioritások vannak. Még egyszer felhívnám Churchillre a figyelmet, hogy akkor mi végre vagyunk a világon, mi végre háborúzunk, ha oktatásra meg kultúrára nem adunk. Ilyet lehet csinálni, de azt, hogy a magyar jövőt elzálogosítjuk és hogy kivesszük a forrásokat a felsőoktatásból, ebben az új rendszerben, még egyszer, egyik kormány által sem lehet ezt megcsinálni. Miután ezeket a jogi, alkotmányos alapokat megteremtettük, az egyetemekkel megismertettük ennek az új működési modellnek a lehetőségét, az egyetemek önként döntöttek. Az a 21 egyetem, amely ennek a törvényjavaslatnak a mellékletében is fel van sorolva, önként, nagyon nagy szenátusi támogatottsággal - átlagban közel 90 százaléka a szenátusnak támogatta a felsőoktatási modellváltást -, önként döntött arról, hogy részt vesz az átalakulásban, és ők is közérdekű vagyonkezelő alapítvány formájában szeretnének vagyont kapni, és szeretnék az állam és az egyetemek közötti viszonyt újraszabályozni. Magának a jogi struktúrának az átalakítását követően került sor egy külön törvényben - ezt külön tárgyalta a veszélyhelyzet ellenére is hosszan a magyar Országgyűlés - a vagyonátadásokra. Különböző számítások vannak, de nagy bizonyossággal azt tudom önöknek mondani, hogy ha úgy számolunk, hogy körülbelül 2000 milliárd forintnyi vagyon az, amit kaptak a felsőoktatási intézmények ezen vagyonátadások révén, akkor az nagy bizonyossággal komoly szakértők által nem kikezdhető adat, tehát szerintem ezt kiindulási pontnak érdemes elfogadni. Tehát megtörténtek a vagyonjuttatások 2000 milliárd forint értékben, majd az Innovációs és Technológiai Minisztérium vezetésével jött az a szakasz, amelyben azt kértük az újonnan felálló egyetemektől, hogy akkor most határozzák meg a saját stratégiájukat; adjanak le egy tervet, hogy mit szeretnének elérni a következő években, és ehhez milyen finanszírozási forrásokra van szükség. És ekkor az egyetemek egy körülbelül 2700 milliárd forintnyi fejlesztési igényt tettek le az asztalra. Ezeket a fejlesztési igényeket Magyarország Kormánya megtárgyalta és elfogadta. Ezek az egyszeri fejlesztések részben