Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 15. hétfő - 224. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS (független):

1065 Egy számtalanszor felmerülő kritika, hogy nem biztos, hogy az áfacsökkentésből árcsökkenés is lesz. Erre a Jobbik javaslata egy olyan etikai kódex aláírása, mind a nagyforgalmazókkal, mind a lehető legtöbb kicsivel, amely transzparenssé, nyomon követhetővé teszi, hogy az árak változása mögött áll valódi piaci folyamat, vagy pedig sem. Ily módon a nyilvánosság ereje lehet az, amely belekényszeríti a kereskedőket, a forgalmazókat, hogy ne nyeljék le az adófizetők által a nehéz sorban lévők számára biztosított kedvezményeket. Nem tudok olyan multi céget elképzelni, amely a saját hírnevét olyan szinten roncsolná, hogy a nyilvánosság előtt is lenyelje ezt a különbözetet. Eddig lehetett a függönyök mögött tenni, innentől ne lehessen! A Jobbik ez irányú csomagja kész van, letettük az asztalra, és elvárjuk, hogy végre a kormány is szedje össze a bátorságát ebben a kérdésben. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm. Bencsik János képviselő úr, független képviselő a következő: „A polgári Magyarországért” címmel. Tessék! BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talán két dolgot megszokhattak tőlem; az egyik az, hogy mindig igyekszem szóvá tenni, amikor azt tapasztalom, hogy a politikai elit tagjai elrugaszkodnak a magyar emberek mindennapi problémáitól, élethelyzetétől. Most is erről van szó. A másik pedig az, hogy mind jómagam, mind az általam vezetett Polgári Válasz mozgalom a kezdetektől foga egy radikális oltáspárti kampányt visz. Azt hiszem, talán az első ellenzéki képviselő voltam, aki a járvány első szakaszában arra szólítottam fel önöket, hogy minden képviselőtársam, pártok és frakciók, a politikai nézetkülönbségeket félretéve, egy ügy mellett összefogva népszerűsítsék az oltást, és ne azt nézzük, hogy mi választ szét minket, hanem hogy ebben az egy ügyben végre meg tudjuk haladni a politikai árokásást. Sajnos, mint tudják, ez nem sikerült. Kásler miniszter úrhoz fordultam annak érdekében például, hogy az országgyűlési képviselők soron kívül, elsőként vehessék fel az oltást, hogy ezzel is példát mutassunk, bátorítsunk másokat. Ennek a meghiúsulásának az oka az ellenzék oldaláról, azt gondolom, hogy a felelőtlenség, a kormánypárt részéről meg az árokásás volt, nehogy véletlenül nemzeti egység jöjjön létre, hanem inkább nőjön a megosztottság az országban. Ennek ellenére én nagyon fontosnak tartom azt, hogy meghalljuk azoknak a hangját is, akik nem értenek ezzel egyet. Tudomásul kell venni, hogy Magyarországon az oltásszkeptikus tábor egy létező, nem elhanyagolható tábor. Én az utóbbi hetekben kicsit alámerültem ennek a világnak a közösségi médiájában, és tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi volt az a hír, ami a legjobban pörgött az elmúlt napokban? Az, hogy miközben az Országgyűlés Hivatala kötelezővé teszi minden dolgozója számára az oltást, az országgyűlési képviselőkre ez nem vonatkozik. És azt gondolom, hogy ezt nehéz kimagyarázni. A legnagyobb felelősséggel bíró döntéshozók megkerülhetik azokat a szabályokat, amelyek az összes többi magyar állampolgárra nézve áttételesen, ha a munkáltató úgy gondolja, akkor kötelezőek. És én tisztában vagyok azzal, hogy önök, akik az elmúlt 30 év karrierpolitikusai jobboldalon és baloldalon, már hozzászokhattak ahhoz, hogy a törvények felett állnak, hozzászokhattak ahhoz, hogy bizonyos törvények önökre nem vonatkoznak, amik mindenki másra is, de akkor meg lehet találni minden törvény mögött a kiskaput, amit ki lehet játszani a képviselői mandátummal, csakhogy az a helyzet, hogy mindent egybevéve, én azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan, vállalhatatlan és felháborító! A Polgári Válasz mozgalomban nem szeretnénk, nem akarunk, és nem is vagyunk hajlandóak ilyen országban élni, ahol a döntéshozók olyan törvényeket fogadtatnak el másokra nézve kötelezően, akár áttételesen is, amelyek saját maguk számára nem kötelezőek. És azt még hadd tegyem hozzá zárójelben - és ez tényleg nemcsak az oltáskritikusokat, az oltásszkeptikusokat háborítja fel, hanem minden józan ésszel rendelkező, ép erkölcsi érzékkel rendelkező magyar embert - , hogy hogyan lehet az, hogy ami nekem kötelező lehet, az azok számára nem kötelező, akik ezeket a törvényeket hozzák, ezen törvények betartatásáért felelősek és a törvényeknek a mindenkire egyformán vonatkozása felett őrködnek. Magyarázza el nekem valaki önök közül, kérem szépen! Én úgy gondolom, hogy a mostani helyzetben, amikor lehetőség van a kötelező oltást előírni, ez nemcsak egy lehetőség a magyar országgyűlési képviselők számára, hanem bizony kötelesség is. Hogyha egy bolti eladót, egy buszvezetőt vagy egy pedagógust kötelezni lehet arra, hogy oltassa be magát, akkor igenis ne lehessen kibújni ez alól a kötelezettség alól az országgyűlési képviselőknek sem. Különben hogyan jövünk mi, országgyűlési képviselők ahhoz, hogy olyat várjunk el a honfitársainktól, amit a magunk számára nézve nem tartunk kötelezőnek? És lehet az oltásszkeptikusokat hülyének nézni meg kiröhögni, csak a helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, ettől még egyetleneggyel több beoltott ember nem lesz az országban, és egyetlenegy lépéssel nem kerülünk közelebb a járvány végéhez. (15.30)