Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 11. csütörtök - 223. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

1003 havi nyugdíj, erről szól az a nyugdíjprémium, amit a napokban fizetnek ki, amelynek látszólag persze örülnek persze sokan, hiszen rövid távon segítség, viszont hosszú távon ezt a függőségben tartást erősíti. Egyedül a Polgári Válasz mozgalom volt az, amely fellépett ez ellen. Elmondtuk azt, hogy hitelből osztogatással nem lehet országot építeni, főleg nem olyan aránytalan és igazságtalan módon, ahogy azt önök tették, szembefordítva egymással generációkat. És a mi Polgári Válaszunk erre a szociális demagógiára az a „Híd a nemzedékek között” program, amelynek három fő elemét fogom most ismertetni önökkel. Egyrészt a szocialisták svájci indexálása és a Fidesz inflációhoz kötött nyugdíjemelése helyett kezdeményezzük a magyar indexálás bevezetését. Mit is jelent ez? Egyrészt az általános infláció helyett a nyugdíjas fogyasztói kosarat vennénk alapul. Ez azt jelenti, hogy az időseknek fontos termékek árnövekedését, például az alapvető élelmiszerekét és a gyógyszerekét külön számolnánk ki, hogy ezek a termékek mennyivel növekedtek, és ez alapján növelnénk a nyugdíjat. Másrészt a nyugdíjak értéke követné a reálbérek növekedését, vagyis az előző év általános vásárlóérték-növekedése is beszámítana a nyugdíjemelésbe. Továbbá kezdeményezzük azt, hogy a tb-járulékból 2 százalékpontot minden dolgozó magyar ember önkéntesen és közvetlenül átirányíthasson nyugdíjaskorú szüleinek vagy pedig nagyszüleinek. Ez egy átlagos keresetű munkavállaló esetében évente plusz 105 ezer forintot jelentene, két gyermek esetén nyilván ennek a dupláját, három gyermek esetén pedig a háromszorosát, és így tovább. A javaslatunk nemcsak jóléti intézkedés, nemcsak pluszpénzt jelentene az időseknek, hanem a társadalmi felelősségvállalást erősítené mindkét oldalról. Egyrészt szülőként mindenki érdekelt lenne abban, hogy ne csak gyereket szüljön, hanem becsületes, dolgozó, adófizető embereket neveljen fel, akik később az ő jólétükhöz is hozzá tudnak járulni. A gyermekek részéről pedig lehetőséget teremt arra, hogy megháláljuk szüleinknek és nagyszüleinknek a gondoskodást, hogy felneveltek bennünket. Harmadrészt pedig, hogyha az atyáskodó állam visszaszorul, és erősödik a szabadsággal és felelősséggel járó polgári létforma, az az egész országnak, az egész nemzetnek a javára válik. A harmadik vállalásunk pedig arra vonatkozik, hogy a nőkkel szemben a férfiak ma nem mehetnek 40 ledolgozott év után nyugdíjba, pedig az átlagos életkoruk nemhogy magasabb, de jóval alacsonyabb a nőkénél. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma Magyarországon a 65 év alatti férfiak tömege meg sem éri a nyugdíj alsó korhatárát, csak a járulékokat fizeti. A legnehezebb fizikai munkát végzők többsége ráadásul szintén férfi. Nem nehéz belátni például, hogy egy 63 éves mentős vagy tűzoltó nem tud felszaladni teljes menetfelszerelésben a negyedik emeletre az égő házba, vagy például egy 62-63 éves beteghordó nem tud 100-120 kilós embereket mozgatni a kórházban, hogy ennél is megterhelőbb fizikai munkákat ne is említsek. Sneider Tamás képviselőtársam egyébként e Ház falai között ezt már többször szóvá tette az elmúlt években. Összefoglalva tehát, a Polgári Válasz kezdeményezi a magyar indexálást, a „férfiak 40 plusz” bevezetését és a járulékok szülőkhöz és nagyszülőkhöz való átirányításának a lehetőségét. Hogyha azt akarjuk, hogy Magyarország kiszabaduljon végre a négyévenkénti választási ciklusokhoz kötött szavazatvásárlásból, a szociális demagógiából, és azt akarjuk, hogy megszűnjön végre az a generációk közötti mesterséges szembenállás, amelyet nem mi, félreértés ne essék, hanem önök, az elmúlt 30 év politikusi generációja okozott, politikusi garnitúrája tett lehetővé, akkor ezeknek a programoknak a megvalósításához most hozzá kell látni; nem 10 év múlva, nem 20 év múlva, amikor már összeomlik a nyugdíjrendszer, hanem most azonnal. A Polgári Válasz felvállalta ezen ügyek képviseletét, és számítunk Magyarország felelősen gondolkodó és érző fiatal és idős állampolgáraira. Ők számíthatnak ránk, és az a helyzet, hogy a mai politikai viszonyok között ők csak ránk számíthatnak. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (13.40) ELNÖK: Köszönjük. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselője: „Meddig még?” címmel. Képviselő úr, öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai napon végre szó esett azokról, akik Magyarországon nem a fővárosban, nem a belső kerületekben élnek, nem szerencsésebb körülmények között a legjobb, legkidolgozottabb infrastruktúrával, hanem mondjuk, egy olyan magyar faluban, ahonnan a népesség elvándorol, ahol állandó fogyatkozás hangulatában kell tölteni a mindennapokat, ahol a minőségi munkahely több mint hiánycikk. Rémisztő statisztikai adatok jönnek szembe. A falvak ötöde tűnhet el, hiszen ezeknél mértek nagyságrendileg 30 százalék fölötti arányt a 60 évesek körében. Egy másik nagyon fontos mutatószám a 18 év alattiak aránya, amely sajnálatos módon a legtöbb településen folyamatosan apad. A KSH 2016-os és 2021-es idevágó adatainak vizsgálata során is arra bukkanunk, hogy bizony, bár demográfiai fordulatról beszél ez a kormány, sajnálatos módon az olyan egyszemélyes háztartások száma, ahol nyilvánvaló módon