Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 8. csütörtök - 188. szám - Egyes köznevelést érintő törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

979 felhasználni a holnapi napi példátlan alapítványivagyon-átcsoportosítások elé. Nyilvánvalóan a 31 darab törvényben, amit benyújtottak önök szokás szerint az éj leple alatt, azt gondolom, hogy az önök számára igazán fontosak holnap lesznek, ma pedig itt mi mint ellenzéki képviselők azt fogjuk kutatni, hogy mi az, amit szeretnének a következő pár napban sikerjelentésként kommunikálni, mi az, amit szeretnének a következő időszakban elmondani, hogy lám, lám, a parlament működésébe mennyi kiváló dolog belefért. Ugye, önök azt fogalmazták meg, államtitkár úr és a két kormánypárti képviselőtársam is, hogy azon törik a fejüket folyamatosan, hogy mivel tudják segíteni a magyar családokat, hogyan lehetne a magyar oktatási rendszert jobbá, szebbé és hatékonyabbá tenni. Akkor én azt javaslom, államtitkár úr, azt javaslom a kormánynak és a többségnek, hogy fejezzék be azt, hogy állandóan a felszínt karcolgatják ebben a szférában. Itt van a lehetőség, olyan kiváló címe van ennek a törvényjavaslatnak, itt a lehetőség arra, hogy éljenek ezzel, és érdemben és mélyen, alaposan nyúljanak hozzá az oktatás rendszeréhez. Mert ha önök valóban eljátsszák most azt, hogy miközben az alapdöntést is vitattuk, mondjuk, ez a hatéves kötelező beiskolázási dolog, önök most minden egyes apró kis változtatást ezen a területen úgy állítanak be, hogy egyébként ez a rendszer rendben van, miközben mi azt gondoljuk, hogy az egésznek az alapjai elhibázottak, amit önök itt ebben az ügyben elkezdtek. (14.20) Miért nem azzal foglalkoznak, tisztelt államtitkár úr, miért nem azzal foglalkoznak, tisztelt kormánypárti többség, hogy érezzék már a gyerekek jól magukat ebben az iskolában? Miért gondolják azt, hogy a XXI. században arrafelé kéne haladnia a világnak, hogy kötelezően előírt tanterv szerint, kötelezően kijelölt tankönyvekből, a módszerek megváltoztathatatlanságával kelljen a gyerekeknek valamilyen módon felnőni? Miért gondolják azt, hogy a XXI. század gyerekeinek az a fajta statikus és lexikális tudás jelenti a jövőt? Abban a világban, amikor... - nyilván, most az online oktatási vizsgáknál számtalanszor szembesülnek azzal a pedagógusok, hogy hogyan, miképpen lehet, rossz szót mondok, puskázni, hogyan segíti magát a vizsgázó azzal, hogy hozzáfér minden egyes online dologhoz. A XXI. században vagyunk, a lakásokban már nincs Révai nagy lexikon. Én úgy nőttem még fel, az nagy dolog volt, hogy ott volt a lakásban, az ember felcsapta, ha készült valami iskolai dolgozatra, akkor azt böngészte. Melyik ifjú ember házában, lakásában van még Révai nagy lexikon? Vége ennek az időszaknak, minden tudás egy másodperc alatt hozzáférhető. Ezért azt gondolom, hogy amikor az oktatási rendszerről beszélünk, bármilyen módon a közneveléshez hozzá akarunk nyúlni, én hiszem azt, hogy felelősen akkor jár el egy kormány és egy hatalom, ha képes arra, hogy mind a pedagógus kreativitását fel tudja szabadítani, mind pedig egy olyan generációt nevel a világ számára, amely képes eligazodni a világban, képes eligazodni az értékekben, és képes arra, hogy saját maga az életével bánjon. Semmiképpen sem gondolom, hogy az, ami felé önök az elmúlt tíz esztendőben ezekkel a javaslatokkal a magyar közoktatást, a magyar köznevelést vitték, megfelel ennek a fajta elvárásnak. Igenis hiszek abban - nem vagyok oktatási szakember, ebből a szempontból most egy helyettesítő szereplő vagyok, a kiváló házalelnök urat is helyettesítem, aki most fent kényszerül ülni -, tényleg hiszek abban, amit ezzel kapcsolatban elolvasok, hogy a skandináv modell azért működik, mert csökkentett anyaggal, sokkal nagyobb kreativitás esélyével egy olyan generációt nevelnek ki, amelyik lényegesen jobban el fog igazodni a világban. Én ezt sokkal, de sokkal fontosabbnak tartom annál, mintsem hogy hatósági eljárási ügyekbe szűkítik bele mindazt a kérdést, amit önök köznevelési reformként próbálnak meg eladni. Igenis azt gondolom, hogy mindeközben önök súlyosan adósak a pedagógusok életpályamodelljével. Nem lehet olyan pedagógusnak tanítani, akinek azon kell törnie a fejét, hogy egyébként mi van holnap, mi van másnap. Megint visszahivatkozva a saját ifjúkoromra, igenis minden egyes embernek van egy pedagógusideálja, van egy olyan ember, akire visszaemlékezik a középiskolás vagy egyetemista éveiből, akik valóban idolok voltak, valóban olyan személyiségek voltak, akik a kisugárzásukkal hozzáadtak az emberhez. Ma pedig azt látjuk, hogy bemennek egy gyárba az emberek, ahol a kötelező penzumot lenyomva megpróbálják a lehető legtöbbet ebből kihozni. Tényleg őszintén mondom, hogy rossz felé mennek ezekkel a dolgokkal, és tényleg valamilyen módon próbálom a lelkiismeretre hatva azt mondani, hogy gondolkozzanak el, ne bujkáljanak olyan számok mögé, amelyek önöket támasztják alá, mert eközben pedig számtalan olyan számsor van, amely azt mutatja, hogy a magyar gyerekek versenyképessége nem állja meg a helyét az európai világban. Ami pedig ezt a törvényjavaslatot illeti, hogy kicsit adjunk az ultizóknak és a betlizőknek, és hogy Nacsa képviselő úr is nyugodtan tudjon a kétpercesében visszaszólni: tényleg vannak ennek pozitív elemei, amelyeket a magunk részéről szintén szeretnénk itt megsüvegelni. Valóban, itt a kormánypárti képviselők körében elhangzott az 1-es diabétesz pótléka, ez egy komoly hiánypótlás. Azt gondolom, ami jó, az jó, tehát