Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. február 15. hétfő - 179. szám - Dr. Brenner Koloman (Jobbik) - az emberi erőforrások miniszterének - „Mi a kormány stratégiája az érettségi vizsgákat illetően?” címmel - NÉMETH ZSOLT, a Külügyi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója:
95 NÉMETH ZSOLT, a Külügyi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt visegrádi Nagykövet Urak! Ma pontosan harminc éve, hogy Antall József kezdeményezésére újjászületett a visegrádi szövetség három ország és négy nemzet képviselőjének aláírásával. A magyar miniszterelnök mellett Lech Wałęsa lengyel elnök és Václav Havel csehszlovák elnök látta el aláírásával a visegrádi szerződést. A Külügyi bizottság által egyhangúlag elfogadott és a Ház elé terjesztett parlamenti politikai nyilatkozat kezdeményezője a négy visegrádi házelnök konferenciájának egyetértésével a V4 elnöki teendőit ellátó Lengyelország. A visegrádi együttműködés közismerten 685 éves, tekintélyes múltra tekint vissza. 1335-ben Visegrádon Károly Róbert magyar, Nagy Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király azt tűzte ki célul, hogy nem engedik át az országaikban lakó emberek munkájának hasznát Bécsnek, hanem saját országaik javára fordítják azt. Kereskedelmi, pénzügyi és katonai együttműködésük eredményeképp megerősödött országaik szuverenitása, és gazdasági fénykorukat élték az azt követő évtizedekben. Milyen ismerős helyzet! Miért is? Hét évszázad alatt Európa képe sokat változott, de ahogy Szűcs Jenő és Bibó István megállapításai nyomán tudhatjuk, Közép-Európa geopolitikai helyzete és az ebből fakadó kulturális és tudati sajátosságok nagyfokú állandóságot és térségi összevetésben jelentős hasonlóságot mutatnak. A V4 nem egy ad hoc szövetség, hanem egy önálló karakterrel bíró térség intézményi leképeződése. Harminc évvel ezelőtt a visegrádi országok legfőbb közös célkitűzése egy geopolitikai fordulat kiaknázása, a függetlenség, a szabadság és a rendszerváltozás sikeres megvalósítása volt. Néhány hónap múltán, pontosan június 28-án a KGST és július 1-jén a Varsói Szerződés koporsójába is együtt vertük be az utolsó szögeket. Természetesen mindehhez nélkülözhetetlen volt 1956, ’68, ’81 forradalmai során a diktatúra elleni közös küzdelem, majd 1988-90 között a rendszerváltozás sikeres lebonyolítása. Ezeket a kommunista évtizedeket mindvégig jellemezte a hatalom tiltása ellenére a három ország - az elrabolt Nyugat, ahogy Milan Kundera nevezte ezt a térséget - közvéleményei és ellenzékei közötti kölcsönös odafigyelés, reflexió és szolidaritás. Ma, 2021-ben az előttünk tornyosuló feladatok eltérő természetűek, de semmivel sem kisebb jelentőségűek, mint a kommunista diktatúra megdöntése volt harminc évvel ezelőtt, nevezetesen: Európa és a hagyományos európai értékek védelme a feladatunk a globalizáció árnyékában. (17.50) Érdekes, de egyáltalán nem véletlen módon ez a kihívás és hivatás már az 1991-es visegrádi szerződés szövegében is megjelent, idézem: „Elhatározott szándékunk, hogy a feladatokkal bátran szembenézve, erőfeszítéseinket a közös összekötő történelmi hagyományokra alapozva, a hagyományos európai értékekkel és fő folyamatokkal összhangban mindent megteszünk nemzeteink békéjéért, biztonságáért és felemelkedéséért.” A hagyományos európai értékek védelme nemhogy könnyebb lett, hanem harminc év múltán nem túlzás azt állítani, hogy Európa hanyatlása napjainkban fenyegető veszéllyé terebélyesedett, amivel mi, a visegrádi országok ma is bátran szegülünk szembe. A visegrádi együttműködés harminc éve alatt három jól elkülöníthető, ma is érvényes cselekvési irány kristályosodott ki. Ezeken a területeken komoly eredményeket sikerült elérni, de nap mint nap újabb kihívásokkal kell szembesülnünk. Először is: a V4 kitüntetett feladata a közép-európai építkezés. Az elmúlt években minden eddiginél látványosabb fejlődésnek indult. Országaink felismerték, hogy az észak-déli közlekedési, energetikai infrastruktúra kiépítése nélkül térségünk életképtelen. Nagy jelentőségű feladatot jelent napjainkban a Via Carpatica, a Baltikumot a Fekete- és Földközi-tengerrel összekötő közlekedési folyosó, a fővárosainkat összefűző gyorsvasúthálózat megvalósítása és energiahálózataink összekapcsolása. A közép-európai építkezés humán dimenzióiban fontos szerepet tölt be az egyre jelentősebb anyagi források fölött rendelkező Nemzetközi Visegrádi Alap, de meg kell említeni ezen a téren a lengyel-magyar tükörintézményt, a Felczak Alapot és intézetet is. Noha a visegrádi együttműködés és a „Három tenger” együttműködés, illetve számos regionális kezdeményezés egymásnak nem riválisai, hanem szövetségesei, bátran kijelenthetjük, hogy a V4 továbbra is a magyar külpolitika egyik legfőbb prioritásának, a közép-európai térségi építkezésnek a motorja. Másodszor: a V4 a kezdetektől az európai és nemzetközi érdekérvényesítés eszköze is. Ahogy az előttünk fekvő politikai nyilatkozat is hangsúlyozza, együttműködésünk az európai uniós és NATO-csatlakozásunk katalizátora volt. A minap Tony Blinken, az Egyesült Államok új külügyminisztere szerint a V4 növelte a biztonságot Európa szívében és azon túl is az elmúlt harminc esztendőben. Ugyanakkor új kihívásként jelentkezik országaink előtt az Európai Unió kelet-nyugati irányú megosztottsága. Noha gyakran éri az a vád a visegrádi négyeket, hogy mindezért komoly felelősség terheli őket, meggyőződésem, hogy együttműködésünk nem e szakadék mélyítését, hanem épp ellenkezőleg, annak
