Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 7. szerda - 187. szám - A Minority SafePack elnevezésű európai polgári kezdeményezésről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

881 nem söpörheti szőnyeg alá 50 millió európai polgár akaratát. Májustól Magyarország látja el az Európa Tanács elnökségét, ez is jó lehetőség, hogy a nemzetközi figyelem középpontjába állítsuk a kisebbségi kérdést, és ezt meg is fogjuk tenni, hiszen elnökségünk fő prioritása a nemzeti kisebbségek védelme. Végezetül, a Fidesz képviselőcsoportja támogatja a nyilatkozatot. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Zsigmond Barna Pál képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja jelezte, hogy a 15 perces időkeretben két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját. Elsőként megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak. BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A jelenleg tárgyalt polgári kezdeményezésnek annyira elterjedten használjuk az angol elnevezését, Minority SafePack, hogy azért most az egyszer kimondanám a teljes magyar elnevezését: „Mentőcsomag a kisebbségek számára - Egymillió aláírás az európai sokszínűségért”. Ennek az a célja, hogy a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségvédelem bizonyos területeit az Európai Unió jogalkotással is szabályozza, ezzel segítve az őshonos nemzeti kisebbségek megmaradását. Ha ezt a szót hallom, hogy Minority SafePack, akkor ez két dolgot jelent számomra egyidejűleg, és megtisztelő volt, hogy Pánczél elnök úr erre utalt is: a sikert és a kudarcot. (18.00) A kezdeményezők sikerét, amely abban nyilvánult meg, hogy hosszas jogi küzdelmek megvívását követően sor került egy sikeres aláírásgyűjtésre... - elnyerte a kezdeményezés, a kezdeményezők az Európai Parlament egyértelmű kiállását. (Sic!) Az pedig, hogy végül ez nem valósult meg, valóban a kudarc az Európai Bizottsághoz kapcsolódik, de most másképp fogalmaznék: nekik ez valójában szégyenük. Nem kudarcuk a szó szoros értelmében, mert nem kísérletet tettek arra, hogy ez valóban jogi formába kerüljön, hanem cinikus módon utasították el, ahogy ezt az előzőekben hallottuk is. És ezzel nemcsak azt fejezték ki, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek jogai mellett nem állnak ki, hanem egyben egy bizonyítványt adtak ki arról, hogy maga az európai polgári kezdeményezés mit ér valójában. A lisszaboni szerződéskor azt hallottuk, hogy íme ez a lehetőség az, ahol aztán igazán közel lehet hozni az Európai Unió intézményeit a lakossághoz, és ők maguk tudnak jogalkotással eredményt elérni. A történetet nem ismétlem el, elnök úr nagyon részletesen elmondta ezt az egész hosszas procedúrát, amely 2011-ben indult, és végül idén kellett volna, hogy végleg befusson. Igen, nagy kitartás és küzdelem kellett ehhez, és azért arra talán hadd utaljak, hogy amikor 2013 szeptemberében az Európai Bizottság elutasította, akkor arra hivatkozott, hogy az EU szerződése, sem az EU működési szerződése nem nyújt törvényes alapot a kisebbségekhez tartozó személyekkel kapcsolatos jogalkotáshoz. Ez egyszerűen nem igaz. Egyrészt önmagában azért nem igaz, hiszen az Európai Bíróság, törvényszék elutasította ezt a véleményt, és ezzel azt jelezte, hogy igenis van jogi lehetőség a jogalkotásra, de a gyakorlatban sem igaz. Ha vesszük a migránsjogok kérdését vagy a szexuális orientációban a kisebbséghez tartozók jogait, akkor ennek a hatékony érvényesítését az Európai Unió, az Európai Bizottság megtalálja, tehát ezekben az esetekben nem tekinti ezt személyes jogoknak, hanem kollektív jogoknak tekinti, és megtalálja az érvényesítés lehetőségét. Az őshonos nemzeti kisebbségek jogaitól elsősorban az Európai Bizottság, de más intézményei is úgy félnek, mint az ördög a tömjénfüsttől. Hadd tekintsek vissza ebben a kérdésben 2002-2003-ra, amikor az európai alkotmányozó konvent zajlott - sokan emlékeznek, akkor is képviselők voltak, voltunk, 2002-ben még -, és ebben a konventben a csatlakozás előtti tíz ország is lehetőséget kapott ebben a brainstormingban részt venni, és ez alapozta volna meg az Európai Unió alkotmányát. Egyébként ebben a kérdésben is a kormányoldal alkotmányos értékeit Szájer József képviselte, mint egyébként a magyar Alaptörvény megalkotásánál. Akkor ő kijelentette, és örömmel hallottuk, hogy el lehet érni, hogy ebben az alkotmányban a nemzeti kisebbségek kollektív jogait biztosítani fogják. Az újságcikket is elraktam, hogy micsoda nagyszerű eredmény. Majd utána változtattak, azt mondták, hogy a kisebbségek kollektív jogai, a „nemzeti”-t nem kell odarakni, úgyis mindenki tudja, hogy kollektív jogai a nemzeti kisebbségnek vannak. Majd miután megbukott az európai alkotmány, mi maradt meg? Kisebbséghez tartozó személyek jogai. Tehát azért ezt látni kell, hogy hogyan áll ehhez hozzá az Európai Unió, Európai Bizottság. Annyit hadd tegyek hozzá a folyamathoz, hogy kik működtek közre. Zsigmond Barna Pál említette - érthetőnek tartom részéről -, a Fideszt emelte ki mint azt a pártot, aki ebben az aláírásban közreműködött. Én