Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. március 22. hétfő - 185. szám - „A 2021-27 évi ciklus EU-s forrásainak felhasználásáról” című politikai vita - KORÓZS LAJOS (MSZP):

791 Köszönjük. Most Korózs Lajos úré a szó, az MSZP képviselőjéé. Parancsoljon! KORÓZS LAJOS (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Lehet, hogy fura módon én azokhoz az ügyekhez szeretnék hozzászólni, amelyek itt az előkészítő dokumentumokban is már különböző prioritásként megjelentek. Én konkrétan a hármas prioritási tengellyel, amely a társadalmi felzárkóztatás fejlesztésével foglalkozik, valamint a négyessel, a szociális fejlesztésekkel kívánok néhány gondolat erejéig foglalkozni. Tisztelt Ház! Tökéletesen egyet lehetne érteni ezzel a programmal, hogyha ez olyan társadalmi vitára lett volna bocsátva, ahol civil szervezetek, szakmai szervezetek, ellenzéki parlamenti képviselők is elmondhatták volna a véleményüket. Ha mi ezt a vitanapot nem kezdeményezzük, akkor itt az égvilágon senki el nem mondhatta volna egyébiránt a véleményét. A másik, hogy borzasztóan szorít az idő, hiszen azt hiszem, április 31-éig (sic!) a kormánynak le kell tenni az asztalra, mármint a brüsszeli asztalra ezt a programot. Természetesen ától cettig meg kell hogy feleljen azoknak az elvárásoknak, amelyek alkalmassá teszik egyáltalán arra, hogy később ezeket az irtózatos forrásokat... - mert hát itt röpködtek a 18 000 milliárdos összegek vagy azt meghaladó összegek; igen, ez egy Marshall-segéllyel vagy egy plusz Marshall-segéllyel felér. Nos, nézzük! Ebben a prioritási tengelyben, például ebben a humánerőforrás-fejlesztési operatív programhoz kapcsolódóan itt van bent, hogy a közfoglalkoztatottak nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezkedési esélyeinek a növelése. Tökéletesen egyet lehet vele érteni. Csakhogy a gyakorlat nem ezt mutatja. Az elmúlt években gyakorlatilag befagyott az egész közfoglalkoztatási rendszer, igazából érdemi továbblépésre nincs lehetőség éppen azokból a szabályokból adódóan, amelyeket a kormány fogalmazott meg itt az elmúlt években. A különböző szociológiai felmérések azt mutatják, hogy a közfoglalkoztatottak 7-8 százaléka tud a nyílt munkaerőpiacra valamilyen úton-módon visszakapaszkodni. Nem beszélek arról, hogy közben persze az idő is elmegy mellette, mert egyszerűen képtelenek ezek az emberek piaci körülmények között úgy munkát vállalni, hogy találjanak is maguknak megfelelő munkát. A munkakeresés is egy nagyon kemény munka, és hogyha nincs digitális tudás, ha nincs olyan ismerete, amellyel a munkaerőpiacon el tud igazodni legalább az álláskeresés kapcsán, akkor ez az ember a falujából nem fogja kitenni a lábát soha az életben. Apropó, tévedés ne essék! Mikor röpködnek a 80, 90 meg 100 ezer foglalkoztatottakról szóló statisztikai adatok, akkor tegyük világossá, hogy egy-egy ember két-három hónapot dolgozik közfoglalkoztatottként, és nagyon kevésnek adatik meg, hogy valódi megélhetést tudjon közfoglalkoztatottként a családjának biztosítani. Ez az egyik dolog. A másik: azt mondja, hogy a foglalkoztatási szempontból különösen hátrányos helyzetűek - kiemelten a roma nők - foglalkoztatásba ágyazott képzése. (21.50) Oké, értjük, csak ezt minden évben halljuk valamilyen program kapcsán. Számtalan interpelláció volt már itt az Országgyűlésben, számtalan azonnali kérdés volt, számtalan napirend előtti felszólalás, és semmilyen előrelépés nem volt az elmúlt tíz évben. A telepszerű körülmények között élők társadalmi integrációja, a lakhatási helyzetük javítását célzó intézkedések elősegítése. Az égvilágon semmi nem történt ezen a területen, eddig sem. Minden évben meghirdetik gyakorlatilag, szinte minden kormányprogramban benne volt, és az égvilágon semmi nem történt ezen a területen. Sőt, Magyarországon nagyon komoly lakhatási válság van, mert az látszik, hogy a kormányzati politika csak a felső középosztályt és a befektetési célú ingatlanvásárlást és -építkezést támogatja, és már a középosztálynak sincs lehetősége gyakorlatilag lakáshoz jutni, otthonhoz jutni. Arról nem beszélek, hogy semmilyen lakáspolitikája nincs ennek a kormánynak, kizárólag a befektetőket kívánja támogatni, és ezzel az úgynevezett otthonteremtési támogatással csak azt lehetett elérni, hogy 30-40 százalékkal többe kerülnek ma már az ingatlanok négyzetméterárai, mint mondjuk, 2-3 évvel ezelőtt. És nyilvánvalóan az is látszik - a lakásszociológiában ezt tanítják -, hogy amikor az ingatlanárak ilyen mértékben elkezdenek növekedni, ha a kormányzati politika következtében generálják, hogy magasabbak legyenek ezek az árak, akkor az albérleti árak is néhány hónap késéssel le fogják követni az ingatlanár emelkedését. Magyarul, az egyetemi centrumokban egy középosztálybeli szülő nem tudja a gyerekének szinte megfizetni az albérletet, mert kollégiumi férőhelyek meg nincsenek. Arról már nem beszélek, hogy nincs bérlakás-politika, nem épülnek bérlakások Magyarországon, nem épülnek szociális bérlakások Magyarországon, sőt a települési önkormányzatok a forráselvonás következtében nem tudnak máshoz nyúlni, csak az ingatlanállományuk egy jelentős részét értékesíteni, és így tudnak pénzhez jutni. Magyarul, a