Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. március 22. hétfő - 185. szám - „A 2021-27 évi ciklus EU-s forrásainak felhasználásáról” című politikai vita - ELNÖK: - DR. UJHELYI ISTVÁN európai parlamenti képviselő:

763 A tárgyra fogok térni, de előtte muszáj vagyok válaszolni, hiszen egyes fideszes, KDNP-s képviselők és kormánytagok - nem tudok szebben fogalmazni - úgy hazudtak, mint a vízfolyás. Csodálkozom, hogy ez a szerencsére tökéletesen megépített épület nem szakadt ránk. Nem tudom a nevét, bocsánat, képviselő úr, Lőrinc, még nem jegyeztem meg az ön nevét, de egészen elképesztő, amiket mondott. Nincs olyan mondata, amiben egyébként ne hazudott volna méghozzá azokról a tényekről, amelyeket ön tényeknek gondolt. Én tudom, hogy nehéz kormányozni. Higgyék el, a legnagyobb jóindulattal mondom (Dr. Völner Pál: Nektek nem is ment!), hogy nem egyszerű a kormányzás, főleg nem egy válságos időszakban! Nekünk is kijutott belőle, gazdasági válságból is és járványból is. Szerencséje volt az egész világnak, mert az akkori járványra is, amit prognosztizálva ugyanakkorára jósoltak, mint amekkorára nőtt a mostani Covid-járvány, úgy kellett felkészülnünk, hogy egyébként nem tudtuk, mi lesz belőle. Kijutott nekünk is. Tudom, milyen nehéz kormányozni. Higgyék el, átérzem a problémát! Éppen ezért szeretném önöknek jó szívvel mondani embertársukként, hazatársukként, sokaknak kortársukként - nézek államtitkár urakra, akár Szabolcsra, akár Balázsra, ismerjük egymást ezer éve -, hogy higgyék el, az egész kormányra vonatkozóan mondogassák egymásnak, hogy nagyobb szerénység, kisebb arc, több igazmondás és kevesebb harc. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Így van!) Mert ha így viselkednének, akkor esélyünk lenne arra, hogy önök akár a járvány egészségügyi kezelésében, akár a járvány gazdasági, társadalmi sokkoló hatásainak kezelésében, vagy éppen a következő évek több generációra kiható európai uniós forrásainak felhasználása kapcsán másképp viselkedjenek. Tudják, hogy én hogy kezdtem volna ennek a járványkezelésnek? Úgy, hogy összehívom az ellenzéki pártokat, összehívom az érdekképviseleteket, a szakmai szervezeteket, és megkérem őket arra, hogy minden politikai nézetkülönbségünk ellenére most tegyük félre a napi politikai csatáinkat, és üljünk egy asztalhoz. Önök elé teszem én mint kormány, akinek rendelkezésére áll az összes adat, akinek ott van a többezres apparátus, akinek titkosszolgálati és bármilyen más módszerrel ott van minden ahhoz, hogy egyébként döntéseket merjen és tudjon hozni, és bevonok minden ellenzéki politikai erőt is, és azt mondom, hogy segítsük ki egymást ebben a bajban, mert a magyar társadalom megérdemli. Emlékeznek önök, hogy kezdték a tavalyi évet? A járvány első pillana-tától kezdve fontosabb volt önöknek az ellenzék legyőzése és a brüsszelezés, mintsem a magyar életek mentése. Nem tagadom el önöktől a jó szándékot, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy mentsük, amit lehet. De, lássuk be, így több mint egy év után, hogy sokkal több volt a propagandában az erő és a figyelem, mint a kormányzáson! Ennek egy jó példája a mostani nap, hogy az ellenzéknek kellett javasolni egy olyan parlamenti vitanapot, amelyről más országokban hónapok óta az ellenzék és a kormány közösen tart egyeztető fórumokat tartományról tartományra, érdekképviseletről érdekképviseletre. Mert felfogták az ottani politikai elit képviselői, hogy nem két évre, egy évre, nem egy kormányzati ciklusnak, egy kormányzati elitnek, egy miniszterelnöknek és baráti körének fontos, hanem hosszú évtizedekre meghatározza a társadalom és a gazdaság sorsát - a magyar társadalom és magyar gazdaság sorsát is -, hogy mi történik ezekkel a forrásokkal. Spanyolországban október 7-én a kormány egy hatvanoldalas anyagot beterjesztve elindult egy országjárásra a járvány ellenére, és egy hatvanoldalas részletes tervet bemutatva, amelyben az allokációk, a források, a felhasználások, minden elolvasható volt, elindult, és hónapok óta, öt hónapja tart az egyeztetés. Tudják, ha meg akarom fejteni, hogy miért teszik azt, amit csinálnak, akkor elég egyszerű a válaszom. Önök pontosan úgy szeretnének viselkedni és úgy gondolkodnak, mint a régi hűbéri rendszerben a nagyurak. Hogy minden, minden jóság, a javadalmak, a bevétel, a termény, a megörökölt vagyon és a szerencsétlen parasztság vagy a cselédség, mikor milyen kor van és kikről beszélünk, által megtermelt értékek és azoknak az elköltése az önök privilégiuma. Meg vannak sértődve, ha lázad a nép, ha bele akar szólni, ha kérdezni mer. Márpedig az ország gyűlésében mi, ellenzékiek, de mondhatom azt is, hogy ennek a hazának európai parlamenti képviselőjeként mi is képviseljük a nép egy igen komoly szeletét. (19.10) Hát mit képzelnek maguk, hogy úgy próbálnak meg dönteni ekkora horderejű pénzösszegről, hogy az ellenzéknek kell vitanapot rendezni arról, hogy egyáltalán csöpögtessenek információkat?! Hát hogy gondolják, államtitkár úr? Nem arról van szó, hogy hány szervezetnek küldött e-mailt! Nem! Tudja, mit vár el az Európai Unió? Azt, hogy pontos tervet - nagyságrendekkel, forintosítva, leosztva -, pontos nagyságrendű, az egész európai uniós fejlesztési ciklust és az újjáépítési alapot bemutató tervet küld ki, és a tervhez képest mondják el a véleményüket a szakmai szervezetek. Hát, úgy könnyű kiküldeni egy e-mailt, hogy kedves barátom, mondja el a javaslatait! Ez nem tervezés! Március 22-e van. Államtitkár úr, higgye el nekem - ön egyébként jól ismeri Brüsszelt, én is -, az EU-s intézményeken ez a mostani terv és az eddig folytatott úgynevezett társadalmi konzultáció nem fog átmenni. Sürgősen kapják össze magukat, mert lehet, hogy majd