Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. március 22. hétfő - 185. szám - „A 2021-27 évi ciklus EU-s forrásainak felhasználásáról” című politikai vita - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről:

743 A továbbiakban megállapíthatjuk, hogy vannak olyan súlyos rendszerproblémák, amelyeknek sok elemét egyébként önök megörökölték 2010-ben, de ezek közül sokkal nem tudtak mit kezdeni, és látható, hogy ezek most, ebben a válsághelyzetben gyakorlatilag már összeomlást jelentenek fontos, alapvetően fontos ágazatokban. Arra most nem lesz idő, hogy kitérjek arra, hogy most milyen gyalázatosan elégtelennek bizonyult az önök úgynevezett válságkezelése, sok mindent elmondtak már erről a képviselőtársaim. Rövid idő áll rendelkezésre egy ilyen vezérszónoki felszólalásra, ezért én csak néhány szakpolitikai területet fogok tudni említeni. Akkor kezdjük a vidék helyzetével, a kistelepülések helyzetével! Önök ilyen nyolc-kilenc év kormányzás után kezdtek el egyáltalán beszélni egy ilyen „Modern falvak”, „Magyar falvak” programról. Mit csináltak előtte közel egy évtizedig? Azt ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy annak ellenére, hogy közel egy évtizedes késéssel kezdtek egyáltalán beszélni egy programról, amelynek egyébként a deklarált céljai helyesek, nem raktak oda mögé kellő mértékű forrásokat. Tehát mondhatjuk, hogy azokkal a deklarált célokkal, amelyek a „Magyar falvak” program mögött vannak, egyetértünk, és azt gondolom, mindenki egyetért velük, de önök egy évtizedet késtek, és még mindig nem teszik oda a megfelelő forrásokat. Ezért alakult ki az, hogy a kistelepüléseken élők esetében a legfontosabb közszolgáltatásokhoz való hozzáférés elképesztő mértékben romlott az elmúlt időszakban. Döbbenetes mértékben pusztult le az alapvető infrastruktúra, ami a vidéki térségek, a kistelepülések szempontjából alapvető. Sokszor idéztem már azt a számot, hogy 17 ezer kilométernyi alsóbb rendű út van ma Magyarországon a rossz, illetve a nem megfelelő kategóriában, és sajnos ez a szám évről évre egyre nagyobb. Tehát önök nemhogy a lemaradást ledolgoznák, de a problémákat mélyítik. Igazából nem tettek semmit a jobb közösségi közlekedés ellátásáért, és amit most csinálnak egyébként itt a válság alatt az önkormányzatokat érintő megszorítások terén, az pont a legkisebb településeknek okozza a legnagyobb problémát. A közösségi közlekedésről is beszélt államtitkár úr, hogy milyen fontosnak tartja a kormány. Hát, hol maradt a közösségi közlekedés reformja? Ezt az önök szakpolitikusai már az előző ciklusban is elismerték, hogy ott vannak az önök asztalán azok az alapvető szakmai koncepciók, amelyek alapján még a jelenlegi forrásbevonás mellett is egy sokkal jobb közösségi közlekedési rendszert lehetne kidolgozni. Önök ezt egész egyszerűen elmulasztották, alkalmatlanok voltak rá, hogy ezt létrehozzák. Alapvetően mi szorgalmazzuk már nagyon-nagyon régóta, most már nem tudom, hányadik parlamenti ciklusban foglalkozunk azzal, hogy egy egységes, integrált közösségi közlekedési rendszerre lenne szükség, tarifaközösségre, a különböző közlekedési ágazatok összehangolására, egy országos, ütemes, integrált menetrend kialakítására, és alapvetően a megrendelő funkció tekintetében pedig teret kéne adni az önkormányzatoknak. Ezt meg lehetett volna csinálni már akár tíz évvel ezelőtt, és így ugyanannyi forrás ráfordításával sokkal jobb minőségű közösségi közlekedés állna rendelkezésre, ez a vidékfejlesztési szempontokat is támogatta volna. És csak még egy adalék: az önök nemzeti buszgyártását többször ilyen kampányjellegűen meghirdették, semmi nem lett belőle. Az egyik ilyen idézőjeles ékes példája volt ennek az, hogy egy kínai buszösszeszerelő, -gyártó üzemnek adtak egy egészen elképesztő állami támogatást, miközben a mai napig érdemi nemzeti buszgyártás nincsen. Még egy nagyon-nagyon fontos válságterületre fogok most utalni - azért, mert ezt szintén megtette államtitkár úr -, a vízügy kérdésére, és erről indokolt ma beszélni, a víz világnapján. A víziközmű-ágazat, mondhatjuk, hogy jó részben az önök hibás politikája miatt, gyakorlatilag az összeomlás szélére került, és itt is körülbelül egy évtizedet kellett várni, mire Orbán Viktor miniszterelnök úr tavaly nyáron először ismerte el a probléma súlyát, és először ismerte el, hogy bizony itt ezermilliárdos a forráshiány középtávon, tehát 15 éves távlatban. Tehát most a kormány mulasztása, a kormány alkalmatlansága és a kormány sorozatos hibái miatt ott tartunk, hogy a legfontosabb közszolgáltatás, az ivóvízellátás biztosítása minden magyar ember számára, illetve ezzel párhuzamosan a vízbázisok védelme gyakorlatilag az összeomlás szélére, végveszélybe került. Ahhoz, hogy ebben a kérdésben érdemben lépni lehessen, a szakmában ilyen számok ingadoznak: 1500 és 3000 milliárd forint közötti összegre lenne szükség ahhoz, ismétlem, hogy a legfontosabb közszolgáltatást, az ivóvízellátást biztosítani lehessen. Mi azt tudjuk mondani, hogy a kormány alkalmatlansága és a kormány hibája, illetve az egészen elképesztő történelmi korrupció által önmagában okozott rengeteg kárból elég volt, ez már óriási károkat okozott, itt alapvető változásokra van szükség; nyilvánvaló, hogy ezt mindannyian meg fogjuk fogalmazni még nagyon sokszor a következő időszakban. Ennek egy nulladik lépése a kormányváltás, de amellett viszont le kell tenni azokat a mélyen megfogalmazott szakmai garanciákat (Az elnök csengetéssel jelzi az idő leteltét.), amelyek