Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. március 17. szerda - 184. szám - A településtervezéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

622 ez a kérdés, bármennyire is önök néha úgy gondolják, hogy itt mindent megtesznek, mégiscsak ott kell lenni minden egyes gondolatunkban, minden egyes pillanatban, amikor valamilyen szabályozást hozunk. Nagyon-nagyon aggasztónak tartjuk azt, hogy kikerült ebből a törvényjavaslatból egy előző verzióban egy Balaton-parti sétányt és a partvonalait, határait kijelölő meghatározás - erre jobbikos képviselőtársam is utalt a saját maga hozzászólásában -, és aggályosnak tartjuk azt, hogy az utak kijelölésének a joga elkerül az önkormányzatoktól. Ez elég sok dilemmát és problémát vethet fel. De mondok két ennél még talán erősebbnek tűnő gondolatot, mert ez meg viszont benne van. Továbbra is azt mondom, hogy nem tudjuk azt, hogy milyenek lesznek a végrehajtási utasítások. Meg kell érteniük önöknek, hogy valamiért az az érzésünk van, hogy önök túl sok helyen vesztettek, túl sok fontos beruházásuk került veszélybe azzal, hogy esetlegesen ellenzéki önkormányzatok nem úgy táncolnak, ahogy fütyülnek azok a befektetők, akiket önök odaküldtek, és ez nyilvánvalóan nagyon sok problémát vet fel. A másik pedig, amit ebből a szempontból nehézkesnek látunk, az az, hogy úgy érzékeljük ezen szabályozás alapján, hogy a kerületek és a főváros közötti, ebből a szempontból alá-fölé rendeltségi viszony szétcsúszni látszik. Tudom, hogy ez viccesnek hangzik egy budafoki-újbudai képviselő szájából, de elég hiteles, mert az elmúlt huszonévben mindig ezt mondtam még kerületi polgármesterként is, hogy bizonyos kérdésekben ez egy város, aztán vannak dolgok, amikor a kerületeknek kell adni jogosítványokat, de fejlesztési ügyekben és működési ügyekben, mindig is úgy gondoltam, hogy egy város. Tehát az a kilencvenes években létrejött, az akkori politikai erőviszonyokhoz igazodó politikai kompromisszum, ez a 23 királyság, egy főkirályság és az egymás mellé rendelt önkormányzatiság, ez a fejlesztési ügyekben nem szerencsés. Mondok egy konkrét példát, az idősebbek fognak rá emlékezni, vagy Nacsa úr, most is, mindenki emlékszik, mert látják, amikor a Nemzeti Múzeum mellett a Kálvin téren az üvegpalota megépülhetett a főváros minden tiltakozása ellenére, mert a kerületi önkormányzat szabályozási és építéshatósági rendszere ezt lehetővé tette. (14.20) Na most, azt szeretném mondani, hogy mint kerületi, fővárosi politikus nagyon fontosnak tartom, hogy ebből a szempontból a helyi önkormányzatnak, kerületnek legyen akaratképzési lehetősége, és valamilyen formában a Fővárosi Önkormányzatnak legyen arra lehetősége és jogosítványa, hogy egy szélesebb koncepcióba illeszthesse bele mindezt. Tehát én azt vallom és ezt hiszem, egy városban, ami nagyon-nagyon kényes, és az ember mindig óvatos, különösen választások előtt egy ilyen mondattal, de mégis azt mondom, van, hogy néha bizony a város élhetősége érdekében bizonyos lokális kis közösségeknek kellemetlenségeket okozunk, vagy kell okozni, cserébe azért, hogy egyébként a város egészében valamilyenfajta többletlehetőséghez jussunk. Nem akarok most hosszasan visszaélni az önök türelmével, de fényes időszak volt az 1870-es évek budapesti életében a Fővárosi Közmunkák Tanácsának a létrejötte, ami egyébként nagyon kívánatos lenne most is, szeretném elmondani, amikor a kormány, a főváros és a működő tőke egy irányba húzott, és nem egymás ellen harcoltak. És akkor például nagyon sokan tiltakoztak a Margit híd terve ellen, azt mondták, hogy egy másik hidat kellene építeni, minek a Margit híd, mert akkor még nem volt ott semmi. És az akkori bölcsességet mutatta, hogy meg merték tenni, hogy a Margit hidat - és ez egy fővárosi bölcsesség, ez nem egy lokális bölcsesség - megépítették. És azt gondolom, ha ma azt a kérdést feltennénk, hogy a Margit híd nélkül ez a város értelmezhető-e, akkor mindenki azt mondaná, hogy dehogyis, az lehetetlenség lenne. De nem ezt akartam mondani, azt akartam csak mondani - elkalandoztam -, hogy ha ezt önök úgy értik, vagy úgy érthető ez a törvény, vagy arrafelé megy a szabályozás, hogy a kerületeknek nagyobb lesz a mozgástere, és a főváros nem vétózhatja meg, nem írhatja felül ezeket, akkor ezt én személy szerint és mi nem tartjuk helyesnek. Aztán bekerült egy apró mondat ebbe a törvényjavaslatba, amely arról szól, hogy a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet. Nem tudom, hogy ez most nekünk dobott gumicsont-e, hogy puff, így ráugrunk, és attól kezdve ezzel foglalkozunk, de itt van ez a törvényjavaslat. Nem nagyon tudjuk kiszámítani, hogy önök egyébként melyik pillanatban, mikor milyen válsághelyzetet tudnak meghirdetni, de tényleg nem értem és nem világos, hogy akkor valamilyen paraván, amelyet az egész törvényjavaslat elé húztak, ez a migrációs ügy, és egyébként egy tömeges bevándorlási válsághelyzet esetén miért kellene a települési építési tervekhez és stratégiákhoz hozzányúlni. Ez speciel nem teljesen világos. Hacsak meg nem irigyelték Albániát, Enver Hodzsát, amikor bunkereket építettek a megfelelő helyekre, mert az egyébként lehetséges, hogy azt esetleg a települési önkormányzatok ellenére kell majd megcsinálniuk, mert szerintem ehhez nem fognak hozzájárulni. Szóval, összefoglalva a dolgot, azt szeretném mondani, hogy minden tisztelet ellenére, most itt végighallgattuk a három kormánypárti expozét, már államtitkár úrét és a két képviselőtársamét, ennek ellenére a bizalmatlanságunk nem oszlott el teljesen, nagyon várjuk, hogy mit fognak még mondani. Tehát a jelenlegi