Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. március 16. kedd - 183. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik):

554 útpálya, meg hogy veszélyes az út vonalvezetése, s a többi, de nem kellett és nem is volt ezekben az időkben tanácsos elveszni az egyébként sem nyilvános részletekben. Hogy is lehetett volna kétség, hogy minden a legjobb irányban halad? Hiszen 2004-ben maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Hiesz György szocialista országgyűlési képviselő, egyben a város polgármestere és Soós Tamás szocialista országgyűlési képviselő, egyben a megyei közgyűlés elnöke a helyszínen sajtónyilvánosan megtekintették, és hírül adták: az új utat 2006-ban át fogják adni a forgalomnak. Igaz, közben még egy parlamenti választás is lesz, de érdemes a szocialistákra szavazni, mert ők a garanciái a folytatásnak. Jött a választás, nyertek a szocialisták, ők folytatták is, csak nem ott, ahol kellett volna, csak nem úgy, ahogy megígérték. A megígért útépítés megállt. Sebaj, azért az elkészült, pontosabban az el nem készült, semmibe sem vezető, semmit el nem kerülő utat azért még átadták. No, nem a forgalomnak, mert hiányzott még másfél kilométer, de hát elment már közel egymilliárd vagy több is mint egymilliárd forint az építésre, de hiányzik még 900 millió a befejezéshez, tudhatta meg idővel a közvélemény. Hiesz György szocialista országgyűlési képviselő, polgármester mindenkit megnyugtatott: a hiányzó pénz megvan a liberális közlekedési tárcánál. Rosszul tudta, de erre csak egy év múlva jött rá, mert 2007-ben ő maga jelentette be, hogy a 900 millió forint időközben eltűnt a minisztériumnál. Eltűnt, pont, és ezen már nem tudott segíteni senki. Nem tudott segíteni a szocialista polgármester, nem tudott segíteni a megyei közgyűlés szocialista elnöke, országgyűlési képviselő, nem tudott segíteni a regionális tanács szocialista elnöke, sőt, nem tudott segíteni maga Kóka János SZDSZ-es közlekedési miniszter sem, nem tudott segíteni a gyöngyösi Fodor Gábor szabad demokrata környezetvédelmi miniszter. S végül, ahogy szaladtak az évek, 2009-re kiderült, hogy maga Bajnai Gordon sem tud segíteni, az akkori kormányfő. Tett még egy puha ígéretet villámlátogatásakor Gyöngyösön, aztán ennyi volt. És hogy mi volt a folytatás? - mert van folytatása a történetnek. Azt majd a második részben fogom elmesélni, az sem lesz mese. Köszönöm szépen. (19.10) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony, Jobbik-képviselőcsoport: „A vidék hangja! - 4.” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hónapokban már többször kértem önöket, hogy menjenek el és beszélgessenek a magyar emberekkel. Ma négy állampolgár üzenetét hoztam önöknek: egy érettségi előtt álló diákét, egy hétgyermekes családapáét, egy ápolónőét és egy rokkantnyugdíjas hölgyét. Az ő hangjuk van ma itt, a magyar Országgyűlésben. Egy érettségi előtt álló diák azt üzeni önöknek: a diákok és a tanárok a teljes mentális kiégés szélén állnak. Lassan egy éve digitális tanrendben folyik az oktatás, olyan mértékű a bizonytalanság az egész oktatási rendszerben, nem beszélve a mostani érettségi mikéntjéről, hogy nem tudják, hol áll a fejük. Csak gondolkoznak, próbálnak tanulni, de a KRÉTA-rendszer, ahogy ismerjük az önök rendszereit, egyik pillanatról a másikra összeomlott, a tanulmányi eredmények romlanak, és ezzel az elkövetkezendő évek, amelyek meghatározzák majd az ő jövőjüket, a továbbtanulásuk a tét. Szégyelljék magukat! Így teszik tönkre azt a generációt, amely majd évek múlva ezt az országot építi. Egy hétgyermekes családapa. Tisztességes szakmája van, burkoló, a gazdasági válság azonban begyűrűzött az építőiparba, és nem talál olyan munkát, amellyel tisztességgel fel tudja nevelni gyermekeit. A türelem meg a várakozás nem teremt ebédet a családi asztalra, abból nem lehet a gyermekeket taníttatni. Meghozta azt a döntést, amely szerintem egy édesapa, egy családapa legnehezebb döntése: külföldre megy, és ott próbál szerencsét, ott kapott munkát. Itthon hagyja a családját, de nem sokáig; azt mondta, ha kimegy, és beválik, akkor a családja is menni fog. Hét gyermek. Lehet, hogy ez a hét gyermek kinn fog majd családot alapítani. Szégyelljék magukat! Így üldözik el a szakembereket, így taszítanak ki családokat, és gátolják meg azt, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak. Egy ápolónő. Egy éve a frontvonalban. Pár hónapja ott vannak a legveszélyeztetettebbek között. Nem várnak másra, csak megbecsülésre. Önöktől mit kapnak? Egy szerződést, amelyet alá kell írni, mert különben megszűnik a munkaviszonyuk. Ez az ápolónő aláírta. Hivatástudatból írta alá. Kevesen vannak az