Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. március 16. kedd - 183. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):
552 fogyasztási cikkekre, lehet, hogy az online vásárlásaikkal éppen más magyar vállalkozók életben tartásához tudnak hozzájárulni. Ez a pénz pedig, ha úgy vesszük, jár. Egy ki nem mondott társadalmi szerződésünk van ezekkel az emberekkel, a magyar munkavállalókkal. Ők azok, akik a költségvetést, a nemzetgazdaságot a hátukon cipelik. Ők azok a magyar mikro-, kis- és közepes vállalkozások, amelyek a magyar munkahelyek kétharmadát biztosítják ennek az országnak. Ők azok, akik azt a szekeret húzzák, ami most megbicsaklott a járványügyi veszélyhelyzetből kifolyólag, de éppen ezért a ki nem mondott társadalmi szerződés arról szól, hogy ha ezeket az embereket, akik a hátukon húzzák ezt az egészet, bajban látjuk, akkor segítő kezet nyújtunk. Ausztriában a költségvetés kifizeti adott esetben a kieső bér a teljes fizetés 80-90 százalékáig terjedő mértékét. A szálláshely-szolgáltatókra külön gondoltak: itt a kieső bevétel 80 százalékát is kompenzálják. Azt látjuk, hogy Németországban a részmunkaidőben dolgozókra is koncentrálnak. Magyarországon mi az általános helyzetkép? Nagyon sok dolgozót teljes munkaidőből részmunkaidőbe kényszerítettek, vagy éppen részmunkaidőből fizetés nélkül otthon. Látszólag megvan még a munkaviszony, de fizetést, érdemi bevételt, főleg nem a korábbi 100 százalékát már nem utalnak ki, már nem érhető el. Érdekes módon Németországban a részmunkaidőben dolgozók is meg tudják kapni az első három hónapban a nettó bérük több mint 60 százalékát. A rövidített munkaidő ellensúlyozására a 90. naptól pedig akár 87 százalékig emelhető ez a kipótlás. Azt is látjuk, hogy Csehországban az állam bértámogatást az alkalmazottak akár kilenc hónapig is kaphatják. Hol merült fel ilyesmi Magyarországon? Pedig lennének források. A költségvetésben horrorisztikus számokról beszél Magyarország kormánya, bárcsak ennek legalább az egyharmadát valóban a munkavállalókra és valóban a nehéz helyzetbe kerültekre fordította volna. És azt is látjuk, hogy minden ország igyekszik kikötni, hogy meg kell tartani az adott dolgozót, akinek a munkahelyét támogatják, és lehetőleg a válság végéig maradjanak meg ezek a munkahelyek. Magyarországon is nagyon szívesen látnánk hasonló kezdeményezéseket. De azt az eleganciát is látnánk, ami mondjuk, a francia rendszerben megtalálható a rendkívüli munkanélküli segéllyel: a kormány a munkavállalók nettó fizetésének akár a 84 százalékát is szavatolja, és az állam ezeket a forrásokat a minimálbér négy és félszereséig teszi mögéjük. Értem én, hogy más nemzetgazdaságok más háttérrel, de azt is látom, ha űrkutatásra, vadászkiállításra, teljesen értelmetlen Budapest-Belgrád beruházásra van, akkor legalább a piramisépítések és a cicomaberuházások árának egy részét fordítsuk ide, a magyar munkavállalókra, hiszen szeretném hangsúlyozni, ezek az emberek azok, akik a nemzetgazdaságot a hátukon cipelik, és ha azt szeretnénk, hogy ez a jövőben is így legyen, valamint Magyarországon képzeljék el az életüket, akkor ezt a stratégiai szerződést most meg kell kötni velük. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varga-Damm Andrea képviselő asszony, független képviselő: „A mai képmutató politizálás nem fogja eltüntetni a múlt bűneit” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. (19.00) DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Immár egy éve háború dúl a kormányzat és az ellenzék azon része közt, akik már korábban kormányoztak. Ennek a háborúnak az egyik alapvető oka az, hogy az ellenzék álláspontja szerint a kormányzat a koronavírus-járványt nem jól kezeli, az intézményrendszer nem jól működik, és rengeteg hiányosság van benne. Ez természetesen így igaz, magam is osztom ezt. De ami a legfontosabb, ha legalább a jövőre nézve valamifajta tanulságul szeretnénk ezt az időszakot szolgáltatni, akkor vizsgáljuk már meg azt, hogy az elmúlt ötven-hatvan évben a járványügy kormányzati kezelése milyen múltra tekint vissza. Az Országos Közegészségügyi Intézetet 1925-ben alapították, azaz három év múlva ünnepelnénk meg annak 100 éves alapítását - persze csak ünnepelnénk, ha nem szólt volna közbe azóta felkészületlen politikusok sora, akik lerontották ennek az intézménynek a küldetését és értelmét. Miután a Trianon utáni országban semmire nem volt pénz, az elszegényedés és a higiéniai körülmények romlása azonban rohamosan növelte a fertőző betegségek megjelenését, 1924-ben arról döntött a Rockefeller Alapítvány - jól tetszenek hallani, a Rockefeller Alapítvány -, hogy 245 ezer dollár adománnyal hozzák létre Magyarországon a közegészségügy kiépítésének alapjait. Ennek köszönhető az, hogy ez a kiváló intézmény az 1925-ös bejelentés után 1927-ben elindult.
