Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. március 1. hétfő - 182. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

460 Tervezés alatt van a Bátonyterenye és Ózd között létrejövő, elméletileg gyorsforgalmi út, azonban az utolsó tervek szerint már csak útfelújítás, viszont ugyanezen az útvonalon terveznék a kőszállítást és mindenféle, az útépítéshez szükséges építőanyag szállítását. Ez az út már nem fogja elbírni. Sem az út nem fogja elbírni, sem pedig az ott lakók nem fogják ezt tűrni; nem fogják tűrni, és aláírásgyűjtésbe fognak kezdeni, hozzáteszem, az én hathatós segítségemmel, és én fogok ennek az élére állni, mert tönkremegy a vidéki élet, tönkremennek a vidéki házak, tönkremegy az az út, amely egyébként az ott élő embereknek az életet jelenti. (15.40) Tehát a vidék számára és a vidéki jövő számára kulcskérdés, hogy élhető marad-e az adott település. Ebben az úthálózatnak rendkívül fontos szerepe van. Fontos, hogy az közlekedhető marad-e. Az, hogy közlekedhető marad-e az úthálózat, egyrészt gazdaságilag rendkívül fontos, hiszen beruházás nem fog érkezni, csakis akkor, ha megfelelő minőségben és időben tudja megközelíteni az adott települést a vállalkozó, valamint a turizmus szempontjából sem egy utolsó dolog, hogy megfelelő minőségben tudják-e az adott - egyébként a Mátráról beszélünk - településeket megközelíteni. A felújítások és a tehermentesítés után tudjuk egyébként mind gazdaságilag, mind pedig turisztikailag garantálni a vidék jövőjét. Az a beadvány és az a téma, amelyben az elmúlt nyolc-tíz évben rengetegszer felszólaltam, az nem más - és örömmel hallottam, hogy a múlt héten már erről kormánypárti részről is szó esett -, mint hogy a kőszállítást a vasútra kell vinni. Az előbb úgy fogalmaztam, hogy a vidék számára ez kulcskérdés; pontosítanék: nem kulcskérdés, létkérdés, és emberek ezrei várják helyben, a Mátrában a megoldást. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak a Jobbik-képviselőcsoportból Z. Kárpát Dániel képviselő úr jelentkezett napirend utáni felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen szürreális élményeink lehettek ma, azoknak, akik a Népjóléti bizottság ülésére kívántak elfáradni, és adott esetben megvédeni azt a javaslatukat, amely álláspontom szerint és adott esetben egy normális országban nemzeti minimum részét képezhetné. Ismeretes, hogy bármiféle kormányzati propagandával szembesülünk, attól még tény marad a sajnálatos tény: Magyarország demográfiai szakadékban található, az élveszületések száma sajnálatos módon folyamatos csökkenést mutat az utóbbi évtizedekben, és bár a Fidesz-KDNP ezt nem fogja óriásplakátokon reklámozni, az a szerintük és állítólagosan létező növekedés, amely az élveszületések számában bekövetkezett, nem éri el még a 2016-os szintet sem. Tehát azt látjuk, hogy folyamatosan öregszik el társadalmunk, egyre kevesebben születnek, sajnálatos és ismert okokból rengetegen hunynak el honfitársaink közül, és nem látjuk azt a trendfordulót, amely demográfiai téren megjelenhetne. Éppen ezért egy normális országban bármiféle, a gyermekvállalást támogató, ösztönző, motiváló lépés összpárti konszenzus mellett kellene hogy megszülessen, és elképedve tapasztaltam azt, hogy a Magyarországon sokak által igénybe vett babaváró kölcsön tekintetében egy teljesen értelmetlen életkori határt rak ebbe a konstrukcióba Magyarország Kormánya, olyan helyzetbe kényszerít hölgyeket, ha ők adott esetben betöltik a 40. vagy 41. életévet, akkor kizáratnak a támogatás igénybevétele lehetőségéből. Teszi mindezt a kormány egy olyan klímában, amikor a Ratkó-unokák, az utolsó népes korosztály éppen kifutófélben van abból a korból, amikor még gyermeket lehet fizikailag vállalni. Több mint 60 ezer hölgy honfitársunkat rekesztik ki tehát ebből a megoldásból, ebből a támogatásból, én most értük szólalok fel. Nem állítom azt, hogy mind a 60 ezren gyermekvállalási céllal gondolkodnának a következő hónapok tekintetében, de azt igenis állítom, hogy aki közülük ilyen elhatározással bír, azt kutya kötelességünk mindenben támogatni. Most oda jutottunk el, hogy az a magyar kormány, amely ezt a babaváró konstrukciót óriásplakátokon hirdeti, nagy sikerként állítja be, pont a saját döntésével zár ki, rekeszt ki magyar hölgyeket, asszonyokat ebből a lehetőségből. Éppen ezért én elővettem egy javaslatot a „Jövőnk a gyermek” című tanulmánykötet forgatását követően, amely egyébként KDNP-közeli és civil demográfusműhelyekben is megszületett, és amelynek lényege, hogy ezt az értelmetlen életkori határt vegyük ki a babaváró kiírásából. Benyújtottam ezt egy határozati javaslat formájában, és ahogy az meg szokott történni, nem a parlament előtt kezdődik rögtön a vitája egy szakmai javaslatnak, hanem a téma szerint illetékes bizottság előtt, de az illetékes elvtársak, jelen esetben a kormánypárti többség nem szíveskedett befáradni a munkahelyére, nem jelent meg a bizottság mai ülésén. Ily módon odajutottunk, hogy azok az emberek, akik óriásplakátokon hirdetik ezt a konstrukciót, nem voltak hajlandók vitát sem folytatni arról, hogy ne zárjunk ki, ne rekesszünk ki több tízezer magyar embert