Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. február 22. hétfő - 181. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN (DK):

387 veszítjük el. Azok a génbankok, mint például az Elvira-major, amely, amint már említettem, Európa legnagyobbja a csonthéjas gyümölcsök körében, tényleg az életet jelenthetik számunkra, és nemcsak a Kárpátmedence számára, hanem talán az európai társak számára. A jelenlegi városvezetés sajnos megörökölte ezt a kész helyzetet, hogy a major mellett lehet ipari parkot létesíteni, azonban a város határában számos, erre sokkal-sokkal alkalmasabb terület létezik, és azt gondolom, hogy némi nyitottság esetén ezt orvosolni és korrigálni tudnánk. Éppen ezért kezdeményeztem az Agrárminisztériumnál egy olyan egyeztetést, hogy a NIPÜF Zrt. által megvásárolt területeket valamilyen módon el lehetne cserélni az egyébként beruházók számára is értékesebb, például az M6-os és 6-os út mellett található földterületekre. Ezzel egyrészt megvédenénk az Elvira-majort, másrészt megvédenénk a tárnoki lakóövezetet. És hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy miután beszéltem a tárnoki polgármesterrel, az is tudomásomra jutott, hogy még a tárnoki lakosok sem egységesek, merthogy ha zajvédő fal létesülne, teoretikusan mondom, e mellett az ipari park mellett, ami, mint mondom, nagyon rossz helyen lenne, akkor bizony megtörténhetne az, hogy a vasút zajvédő fala, illetve az ipari park zajvédő fala közé beszorulna a hanghatás, és ilyen módon, ahogyan a tárnoki lakosság fogalmazott, bizonyos lakók fölött pingpongozna a zaj. Tehát én azt gondolom, hogy nem ezért költöznek kertvárosba az emberek, és nem ezért maradnak távol adott esetben a fővárosnak vagy bárminek a zajától. Nagyon fontos volna az tehát, hogy a jelenleg fennálló kihívásokat, amelyeket a Covid szabadított el akár gazdasági-társadalmi téren, akár egészségügyi téren, ne tetézzük azzal, hogy két város összevész, csak azért, mert beruházókat keresünk. És egyébként keresünk beruházókat, hiszen mindnyájunknak szüksége van arra, hogy ne csak a helyiiparűzésiadó-bevétel, de a megfelelő, helyben teremtett munkahelyek is meglegyenek. Nincsen tehát egyetlen szempont sem, amely visszaigazolná az előző városvezetés döntését. Én abban bízom, hogy az Agrárminisztérium, ahogyan a miniszter itt ebben a teremben rendkívül nyitottan állt hozzá egy azonnali kérdés alkalmával, nyitottan fog viszonyulni ehhez a célharmonizációhoz, és amennyiben sikerrel járunk, én azt gondolom, hogy úgy a természeti környezet, mint a gazdasági érdek, mind pedig a tárnoki lakosok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) érdekei kiszolgáltak lesznek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Bősz Anett képviselő asszony. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varga Zoltán, a DK képviselője: „A kormányzati oldalon megőrültek vagy soha nem látott korrupciót próbálnak elsikálni?” címmel. Öné a szó, 5 percben. VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Be kell valljam, debreceniként aggódom Kósa Lajosért. A kormány képviselői itt a Házban is, akár a mai nap is azt mondják, hogy Kósa Lajos áldozat. De hát az én Pityu haverom azt mondta, hogy ilyen áldozatok általában a börtönben vagy a pszichiátrián kötnek ki, és nem a kormányban. Nem tudjuk, de az biztos, hogy az újságok és a média hosszú-hosszú hetek, hónapok óta Kósa Lajos botrányaitól hangos. Egy ország várja már érdeklődve, mint valami rossz szappanoperának a folytatását, a következő napot, hogy mikor jelenik meg valami újabb szürreális, őrült történet a Kósa család életéből. Mert valljuk be, Rejtő Jenő nem írhatna különb históriát arról, hogy egy csengeri háztartásbeli nő hogy hálózza be a Fidesz alelnökét, a Honvédelmi bizottság elnökét valami hihetetlen őrült, milliárdos sztorival. Az, hogy hogyan írnak ajándékozási szerződést milliárdokról, ebben milyen szerepet vállalt Kósa Lajos édesanyja, aki különben jelen tudásunk szerint semmiféle tranzakcióról, szerződésről és főként dokumentumok közjegyző előtti aláírásáról végképp nem is tud. Megdöbbentő, hogy a kormánypárt második legfontosabb politikusa többször elutazik Svájcba, ott nem létező milliárdokról tárgyal; hogy a volt miniszter különösebb kétség és gyanú nélkül elhiszi, hogy számára a csengeri háztartásbeli nő Franciaország, sőt továbbmegyek: Európa egyik legjelentősebb bankjából egy jelentős hányadot oda fog ajándékozni. Hát, valljuk be, ez az egész valami őrült vígjátékra hajaz inkább, mint a Honvédelmi bizottság elnökének felelős magatartására. Pedig a tények mégiscsak ezt igazolják, mint ahogy különben azt is, és elárulok egy titkot, hogy Kósa Lajost saját volt alpolgármestere évekkel ezelőtt nevezte el „Mister 20 százaléknak”, és ez a ragadványnév Debrecenben azóta is a politikus sajátja. Sőt, továbbmennék: a piacon a kofák azt mondják, hogy ez már rég nem igaz, mert nem 20 százalék Kósa Lajos, hanem „Mister 30”, merthogy azóta inflálódott a forint is. De hasonlóan meredek sztori ez a fiatal házas kancelláriaminiszter körül felröppent botrány, amikor kiderül az, hogy milliárdos tételben vásárolnak földeket olyanok, akiknek erre biztos, hogy nincsen pénze, legalábbis