Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. február 22. hétfő - 181. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz):

382 igen, ezt még jobban rugalmassá tette a fideszes többség annak idején a megfelelő, úgynevezett rabszolgatörvénnyel. Orbán Viktor a válságkezelésről azt fogalmazta még meg, hogy a lényege a munkahelyek megvédése volt: „Ismerik a felfogásunkat, ha munka van, minden van. Ez volt a gazdaságvédelmi akcióterv feladata.” Nos, igen, de ugyanebben a beszédben elmondja, hogy ő min kívánja ezt mérni: „A gazdaságvédelmünk eredményessége abban mérhető le, hogy az Eurostat-előrejelzések szerint a 2020-as évben a magyar nemzeti össztermék csak 5,2 százaléka fog csökkenni.” Igen, az orbáni gazdaságpolitika a GDP-t úgy-ahogy védeni tudja, de a minőségi munkahelyeket megőrizni nem tudja, mert nem is akarja. Van erre a miniszterelnöknek ajánlata: „Egyébként pedig, aki kiesik a munkanélküli-segély időtartamából, azok számára továbbra is korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre a közmunka, senki nem marad munka nélkül. Most mi becsüljük azokat, akik közfoglalkoztatottként dolgoznak.” A kormány becsülje őket azzal (sic!), hogy teljes munkaidőben foglalkoztatva, képzettségtől függően nettó 57 ezer vagy 73 ezer forintot biztosít számukra. Miközben Orbán Viktor 2017 novemberében Göteborgban maga is aláírta a nyilatkozatot az Európai Unió szociális jogáról, az európai pillérről, és egyben a következőket vállalta és ismerte el: „A munkavállalóknak joguk van tisztességes megélhetést nyújtó, méltányos bérezésben részesülni, és ezért gondoskodni kell a megfelelő összegű minimálbérről.” És amit még hozzátett a miniszterelnök: „Amivel szerintem meg fogjuk nyerni a 2021-22-es évet, az pedig az, hogy a beruházás nemzetiössztermék-arányos szintje 27 százalék felett marad.” Hát igen, az orbáni birodalomban a „hajózni muszáj, élni nem” megfelelője a „beruházni muszáj, élni nem”. Hiszen a beruházások kellenek ahhoz, hogy táplálni tudja a hűbéri láncolatát, valamint elnyerni nagy nemzetközi cégek támogatását, miközben mértékadó szakemberek hangsúlyozták, hogy a gazdaságpolitikai eszközeinket a humán tőke megtartására kellett volna összpontosítani. „Újraindítjuk a gazdaságot” - hirdetik a plakátok a kormány ígéretét. A Jobbiknak pedig azt kell biztosítania, hogy a mai ellenzék választási győzelmét követően olyan új gazdaság- és társadalompolitika valósuljon meg, amelynek célja jólét és szabadság mindenkinek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Balczó Zoltán képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Horváth László, a Fidesz képviselője, „Gördülő kövek - Rakjuk sínre a Tarna menti kőszállítást” címmel. Képviselő úr, hallgatjuk. HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy a képviselői munkának mindig egy nagy kihívása, amikor egy választókerületben egyeztetni kell, és egyensúlyba kell hozni a gazdasági és közösségi érdekeket. Itt nem „vagy” és „vagy”-ok vannak, hanem „és”-ek, és a gazdaság sem önmagában nézendő, hiszen sok közösségi célt egy jól működő gazdaság tud segíteni. Nevezetesen, az a kőbányászat, amiről a Tarna mentén szólnunk kell, az is jó néhány munkahelyet teremt, és mivel az építőanyag-iparnak és az építőiparnak alapanyagot szolgáltat, alapanyag nélkül az építőiparban sok ezer vagy sok tízezer munkahely válna értelmetlenné kőbányászat nélkül. Ugyanakkor az sem lehet, hogy a helyben élők, a környéken élők pedig egyértelműen és hosszú évek óta csak és kizárólag vesztesnek tudják magukat ezen a térfélen, csak a vesztesek térfelén tudják magukat elhelyezni. A Heves megyei Tarna menti települések közvetlen közelében két kőbánya is működik, Recsken és Kisnánán. A bányákból kitermelt követ közel húsz éve közúton kamionokkal szállítják 12 településen keresztül, és a lakóövezet hosszában elhelyezkedő szűk főúton haladnak végig ezek a 40 tonnás kamionok. Az évi több ezer kamion rontja, alapvetően rontja az életminőséget, károkat okoz az itt élő emberek egészségében, rombolja az ingatlanokat, és tönkreteszi az utakat. A házak, melyek közvetlenül az út mellett fekszenek, folyamatosan repedeznek, statikai állapotuk egyre romlik. Az állandó zaj- és porszennyezés elől lehetetlen elmenekülni, a turistákat, az ideérkező vendégeket is elriasztja, elriaszthatja a hatalmas forgalom, és nyilvánvalóan a baleseti kockázat is jelentős. Az 50-60 éve épült utak egyszerűen nem bírják tovább a terhelést, és az emberek is egyre elkeseredettebbek, tegyük hozzá, teljesen érthető módon. (18.40) A probléma egyetlen megoldását a kőszállítás vasútra helyezése jelenti, jelentheti, és erre van is lehetőség, hiszen a Kál-Kápolna-Recsk közötti vasúti pálya a kilencvenes évek végén, az első Orbán-kormány idején egy