Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. június 14. hétfő - 209. szám - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény, valamint a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jele... - BÖRÖCZ LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

3402 Óriási szerencse, hogy lényegében az eredeti lakásprivatizációs tolvajtörvény 98-99 százalékából visszatáncoltak, ezzel megkönnyítik egyébként a reményeim szerint jövőre felálló nemzeti egységkormány dolgát is, hiszen a reparáció tekintetében kevesebb feladatunk lesz, de a budai Vár lakásait is meg akarjuk védeni. Önök, képviselőtársaim, azzal takaróztak még itt a részletes vita szakaszában és a különböző eljárási formák közepette, hogy ne gondoljuk mi, hogy Rákay Philip és Bayer Zsolt majd olyan egyszerűen megvásárolhatják a saját kis bérleményüket, amikről ők maguk mondták el, hogy furcsa körülmények között jutottak már a bérleti joghoz. Én nem vagyok sem ügyész, sem szakjogász, tehát nem akarom megítélni jogi szempontból, hogy ezek milyen furcsa ügyletek, praktikák, machinációk voltak, hogyan szerezték meg ezeket a bérleti jogokat, de én úgy látom, Böröcz képviselőtársam, az ön utolsó körös javaslata alapján, hogy ezeknek az embereknek semmi más dolguk nincs, mint kivárni a bérleti jogviszonyok kezdetétől számított öt évet, és aztán egy nagyon kedvezményes áron ugyanúgy megvásárolhatják ezt a bérleményt, mint bárki más. Tehát nem igaz, amit önök mondtak, hogy ez ne az önök kegyenceiről szólna, hiszen a műemlékvédelmi területeken és a kiemelt zónákban rendre olyan szereplők jelennek meg, egyébként tömegesen, akik önökhöz köthetők, és az önök regnálása alatt jutottak olyan közpénzcsatornákhoz, olyan köldökzsinórokhoz, amelyekhez földi halandó nagyon nehezen jutna. Önmagában az, hogy a lopást egy kisebb lopásra kívánják cserélni, az én szememben egyáltalán nem jelent mentesítő körülményt. Azt kell mondjam, hogy tizenegy év után erről beszélni, a bérlakásvagyon elvesztéséről, ez önmagában egy akkora szegénységi bizonyítvány és önmagában egy beismerő vallomás, hogy ezek után én egész biztosan átértékelném, ha kormányon lennék, a saját munkámat. Önöknek tizenegy év után tudja, miről kellene beszélniük? Arról, hogy a magyar bérlakásvagyon, mondjuk, 200 vagy 300 ezer lakással nőtt. Arról kellene most önnek beszélnie, hogy az 500 ezer üresen lévő magyar ingatlan közül megvizsgálták az önkormányzati és állami tulajdonban lévőket, 15 vagy 20 százalékáról úgy találták, hogy az még felújítható, visszahozható a magyar életbe, és odaadták őket bérlakásként olyan magyar párok számára, akik amúgy kényszerből külföldön kell hogy boldogulást keressenek. Ezekről kellene önöknek tizenegy év után beszélni, nem pedig arról, hogy zsugorodott a bérlemények vagyona, elszabadultak, kirobbantak a bérleti díjak. Az önök szakértői páholyaiban, az önök munkavállalói között ugyanúgy vannak mindennapi lakhatási gondokkal küzdő emberek, mint ahogy nálunk. Mi, szerencsés emberek, képviselői fizetéssel szerencsére közvetlenül nem szembesülünk ezzel, de attól még önök nem tekinthetnek pusztán vonalkódként a költségvetési tervezésben azokra, akik mondjuk, beragadnak egy albérletbe, és az önök perverz és neoliberális családtámogatási politikájuknak „köszönhetően” - itt idézőjelben van a köszönhetően - nem képesek onnan kiszabadulni. (Tállai András a fejét ingatja.) Ingatja a fejét, államtitkár úr, de nem tudja nekem elmagyarázni, hogy az önök által megszüntetett lakáscélú előtakarékosság állami támogatása helyett mit nyújtottak a magyar fiataloknak. Önök Rogán Antal lakáslottóját ígérték, szerencsére nem lett belőle semmi. Most jönnek egy korábbi jobbikos ötlettel, amit kilúgoztak és felmelegítettek, ez a 25 év alattiak szjamentessége. Még ezt sem tudták tehát tökéletesen megcsinálni, de ha megszámolják, hogy a lakhatási költségek mennyit visznek el egy tipikus élethelyzetben lévő család kasszájából, akkor azt látják, hogy ha 27 százalékos áfa, gyenge forint és minden egyéb ilyen hatást összeadnak, többszörösét viszik el, mint amennyivel önök kedvezni próbálnak ezeknek a családoknak. Azt mondom tehát, hogy egy állami hátterű bérlakásépítési programra lenne fájó szükség, ugyanakkor előttünk fekszik az önök költségvetési terve, ez az önök álma, víziója Magyarországról. És azt látjuk, hogy multicégek bőséges vissza nem térítendő támogatása benne van, végrehajtóknak és üzleti köreiknek való kedvezés benne van, azok a magyar fiatalok, akikről itt beszélünk, viszont nem szerepelnek a lakhatási fronton ebben a költségvetési tervezésben. És nem hiszem, hogy akár államtitkár úr, akár Böröcz képviselőtársam most fel tudna állni és támadhatatlan módon meg tudná indokolni azt, hogy mi igazolja, hogy miniszteri fizetéssel, az önök lakhatási programjának megfelelően balatoni építkezéshez 10 milliós támogatást lehet zsebre tenni egy nyilvánvalóan nem rászoruló ember esetében, egy albérletben élő fiatal pedig jellemzően csak a kedvezményes hitelre várhat, ha a közvetítő bank azt megszavazza; megfizethető bérlakás rendre nem áll elegendő számban rendelkezésre. Miért nem támogatták azt, hogy épüljenek ilyenek? Miért véreztetik ki azokat az önkormányzatokat, akiktől elvárnák a meglévő bérlakásvagyon fenntartását? Egészen elképesztő tehát, ahogy leépítették ezt a területet, és ami engem különösen bánt, hogy ezt az egészet egy nemzeti sziruppal igyekeztek leönteni, miközben az álnemzeti és önfeladó hozzáállás állatorvosi lova, amit önök lakhatási fronton csináltak. Engedték elszabadulni az albérletárakat, engedték kirobbanni az ingatlanárakat, és amikor az önök miniszterét kérdeztük meg arról, hogy mit gondol a CSOK bevezetéséről, amit egyébként én támogattam, maximum nem így