Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. június 14. hétfő - 209. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - GYURCSÁNY FERENC (DK): - ELNÖK: - DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára:

3319 Azokat a fejlesztési forrásokat, amelyeket a magyar felsőoktatásnak ígértünk, biztosítani fogjuk, függetlenül attól, hogy önök folyamatosan egyetemellenes és fejlesztésellenes politikát folytatnak itt az Országgyűlésben. És annak az álhírnek a terjesztésébe is beszállt, képviselő úr, hogy bármennyit, akár csak 1 forintot is elvontunk volna a felsőoktatástól. Nem erről van szó. Az egyetemek önökkel szemben részt vettek a védekezésben, és a fel nem használt forrásokat csoportosítottuk vissza. Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.) (13.30) ELNÖK: Most Gyurcsány Ferenc következik. Megadom a szót. GYURCSÁNY FERENC (DK): Reményeink szerint az utolsó olyan tavaszi ülésszak végén vagyunk, amelyben önök adják a parlament többségét. És nemcsak ebben reménykedünk, hanem ezért teszünk is, példának okáért megpróbálunk egy picikét messzebbről ránézni mindarra, amit önök tettek és tesznek hazánkkal. Hogyha mérleget kívánunk vonni, akkor érdemes talán olyan mércét választani, amely mérsékelt jobb- és mérsékelt baloldal számára talán egyformán elfogadható mérce; ilyen lehet Márai ítélete, mely munkásságot és személyt, azt gondolom, hogy mindketten nagyra értékeljük. Márai talán legtöbbre becsült könyvében, az Egy polgár vallomásaiban azt mondja, hogy volt egy kor és volt néhány nemzedék, amely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében. Ha jól értjük ezt a mondatot, akkor ahhoz kell többek között megmérni az önök kormányzását, hogy valójában ösztönpolitikát folytattak-e, és erre próbálták meg rávenni az országot, vagy azt gondolták és azt képviselték, hogy van helye az értelmes szónak, érvelésnek és párbeszédnek. Úgy látom, hogy önök elég régóta ezt a dilemmát eldöntötték. Önök ösztönpolitikát képviselnek. Önök a választók, a magyar nemzet tagjainak hol legalantosabb, hol időnként egyébként felemelő ösztöneire játszva, ezen ösztönökkel visszaélve megvonják a nemzettől a lehetőséget, hogy okos, értelmes, racionális vitában döntsön saját jövőjéről. Van ennek a gondolkodásnak előzménye a XX. században, embertelen rendszerek, nem egy és nem kettő hasonló módon lépett föl. Nem mi leszünk végül az önök legjobb ellenfelei történelmi értelemben, csak politikai értelemben, hanem azok az emberek, akik egy idő után rájönnek, hogy egy történelmi csalás áldozatai, és ezek az emberek fogják önöket valójában történelmileg megbuktatni. Kereszténynek vallják magukat, nyilván ismerik a hét főbűnről szóló tanítást, amelynek a hetedike a jóra való restséget tartalmazza. Hát, hölgyeim és uraim, önök osztoznak a hét főbűn hetedikében, mert valóban szenvednek a jóra való restség bűnében; hivatkoznak ugyan a nemzet javára, de azt kell önöknek mondjam, hogy minden, önök előtt álló embertelen rendszer ezt tette, minden embertelen rendszer azt gondolta, hogy egy zárt világban, egy zárt ideológia mentén majd ő megváltoztatja a hazát, és különböző izmusokkal - önök éppen most illiberalizmussal - megpróbálják kalodába zárni a hazát. Önök veszíteni fognak, ahogy elődeik is. Az önök mintái, Oroszország és Törökország ma a világnak nem minta, hanem elrettentő példa. Amiket önök tesznek, azok a legelemibb emberi és szerintem alkotmányos igényekkel mennek szembe, például a szeretet és a szerelem szabadságával megy szembe, amit önök tesznek. Lehet prédikálni szószékről, lehet elmondani, hogy milyen galádak voltunk mi az elmúlt nem tudom, hány évben, de a nap végén jönnek majd az emberek, és azt mondják, hogy nem kívánjuk azokat, akik bele akarnak beszélni abba, hogy hogyan szeressünk, miként öleljünk, hogyan találjuk meg személyes és egyéni boldogulásunkat. Jönnek majd olyanok, akik kizavarják önöket a magánéletükből először, utána pedig a közéletből. De ez így van rendjén. Hiszen mi a csudát tudnak önök ígérni a nemzetnek? Majd még egy-két hihetetlen, észszerűtlen, elvetemült adócsökkentést? Az lehet, de ebből nem lesz jövő. (Közbeszólás és derültség a kormánypártok soraiból: Elvetemült!) Milyen álmok? Milyen közös történetek? Milyen közös sikerek? Az önök álmai a háború sikerei, a konfliktusok sikerei. Az ellenzék lesz az, amely békét és fölemelkedést ad a nemzetnek, önök pedig bukni fognak. (Dr. Völner Pál: Ha lesz olyan ellenzék! - Taps a DK soraiban.) ELNÖK: Ismét Dömötör Csabát illeti a megtiszteltetés. Parancsoljon! DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Hogyha feladatának érzi, hogy a magyar irodalom nagyjait idézze, akkor azt javasolnám tisztelettel önnek, hogy a kommunizmussal kapcsolatos nézeteiket is