Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. június 7. hétfő - 207. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik):
3228 a miniszterelnök úr, milyen kemény munkát végeznek a hazai tanítók és tanárok, de az igazi anyagi és erkölcsi megbecsülésnek híre-hamva sincsen. Azt hiszem, hogy talán több tapasztalatom van azzal kapcsolatosan, hogy mit jelent bérből és fizetésből élni, hiszen 2014-ig magam is tanítottam egy vidéki szakképző iskolában, úgyhogy talán meg merem engedni magamnak azt az ellenzéki luxust, hogy egy ilyen alkalomból idehozzam a pedagógus kollégáknak a hangját, a panaszát, azt, hogy mit szeretnének ők. Nézzük meg, hogy mire volt, mire van pénz Magyarországon és mire nincs! Nincs pénz jelentős tanáribéremelésre, viszont volt pénz, mondjuk, 4 milliárd 208 millió forint arra, hogy kifizessék Balásy Gyulát, azt, aki a kormánypropagandát tolja orrba-szájba. Volt pénz arra, hogy 18 milliárd forintot adjanak a nemzet, mondjuk úgy, hogy malacperselye számára, hogy 14 szállodából álló hotelláncát fel tudja újítani a járvány közepén, miközben dolgozóinak felét elbocsátotta. Volt és van pénz a Magyar Nemzeti Bank székházának több mint 50 milliárdot kóstáló felújítására, lesz pénz vadászati világkiállításra, és akkor most csak az apróról beszéltünk, hiszen vannak hatalmasabb tételek is, mint a kínai egyetem 500 milliárdos vagy éppen a Budapest-Belgrád vasút szintén kínai hitelből megvalósuló és soha meg nem térülő ezermilliárdos projektje. Szóval, ezekre volt pénz, viszont nincsen pénz, és immáron évtizedek óta nincsen pénz, hiszen be kell látni, egy 75 éves adósságról van szó, szóval, nincsen pénz a hazai pedagógustársadalom megbecsülésére. Föl kell tenni a kérdést, hogy hisznek-e a kormánypárti oldalon, mondjuk, annak a Széchenyi-féle idézetnek az igazában, amely szerint egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik, és hogyha hisznek, akkor elfogadják-e azt, hogy ebben bizony kulcseleme van a pedagógusoknak. Hát, hogyha hisznek, akkor miért nem tesznek, hogy valamit javuljon az ezen a nemzetstratégiailag roppant fontos területen dolgozóknak a helyzete? Az a helyzet, hogy szabadságra lenne szükségük a pedagógusoknak, nem pedig arra van szükségük, hogy ők a Klebelsberg Központ cselédjei vagy éppen a NER napszámosai legyenek. Ők a nemzet lámpásai szeretnének lenni, ehhez viszont valóban szabadság kellene a mindenkori oktatáspolitika irányítóitól, valamint az a bizonyos erkölcsi és anyagi megbecsültség; amit az a Klebelsberg Kunó, akire oly előszeretettel hivatkoznak a kormánypárti padsorokban, bizony meg tudott teremteni, és el tudta érni azt, hogy a kultusztárca legyen az új honvédelmi tárca Magyarországon a két világháború között, akkor, amikor ezt az országot szétszaggatták az első világháborús vereség után, amikor még egy jóvátételt is a nyakába akasztottak, amikor a román csapatok mindent vittek, amit csak lehetett, el tudta érni azt, hogy valóban stratégiai ágazattá váljon az oktatásügy Magyarországon. No, ez lenne az, amit a magyar tanítók és tanárok a mostani kormányzattól is szeretnének, ennek viszont a hírét nem látjuk. A valóság az, hogy menekülnek a pályáról, hatalmas a lemorzsolódás, ennek köszönhető az, hogy 50 százalékban most már olyanok alkotják a pályát, akik lassan elérik a nyugdíjkorhatárt, hiszen a pedagóguskorfa végzetesen elöregedett - nem véletlenül, hiszen nem vonzó ez a rettenetesen gyönyörű hivatás. Azt kérik tehát a magyar pedagógusok a mostani kormányzattól is, hogy tegyenek ez ügyben. Látjuk, ezt a kérést immár évek óta eleresztik a fülük mellett, és ennek a kérdésnek a rendezése bizony majd arra a kormányzatra vár, amely 2022-ben leváltja a narancsos társaságot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK: Köszönjük. Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony, a Jobbik képviselője „A vidék hangja! -14.” címmel kívánja elmondani felszólalását. Képviselő asszony, öné a szó. POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon lezárul egy korszak: egy régen szebb napokat megélt szálloda lent, Siófokon, az Aranyparton magánkezekbe kerül. A magyar állam százszázalékos tulajdonában lévő, kilencemeletes, 160 szobás Hotel Aranypartot, és egyébként az elmúlt években Erzsébet szállodaként működő ingatlant a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a mai napon lezáruló licittárgyalással nagy valószínűséggel eladta. Ezt is megszerezték, ennek is bezárják a kapuját, és majd az oligarchákat gazdagítja. Erről beszélünk itt most már hónapok óta a tisztelt Ház falai között, mert ez a kisgömböc, ez csak nem akar jóllakni. Eltelt egy jó pár hónap, és azt láttuk, hogy a Balatoni Hajózási Zrt., a Bahart vagyonából a siófoki mólót, ami a vitorláskikötőnél van, azt is felfalták, és most itt van a Hotel Aranypart.
