Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. június 7. hétfő - 207. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN (DK):

3226 alapján már nemcsak az én programomról, hanem a közös programunkról tudunk beszélni, akár több tízezer választópolgár javaslatáról. Ez ad alapot arra, hogy a munkám során valóban a választópolgárokat képviselve itt az Országházban a következő ülésszakban is mindezt folytathassam. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a DK és a Jobbik soraiból.) ELNÖK: Köszönjük. A következő felszólalónk Varga Zoltán képviselő úr, a DK képviselője, felszólalását „Mit keresnek a debreceni Fideszes képviselők a parlamentben?” címmel mondja el. Öné a szó, képviselő úr. VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy őszinte beismerő vallomással kell hogy kezdjem. Bevallom, én nagyon sokáig a piac praktikumát abban láttam - hogy most értsék a kormánypárti képviselők is -, hogy bemegyek, és vásárolok 2 vagy 3 kiló krumplit, de rájöttem, hogy a piac ennél sokkal több, a debreceni piac is. A piac nem más, mint egy társadalmi, szociológiai barométer. Az ember ott tökéletesen fel tudja mérni az adott közösségnek különben a belpolitikához és a politikusokhoz való viszonyát. (21.20) Nem volt ez máshogy az elmúlt napokban sem. S még egy töredelmes vallomást kell hogy tegyek önöknek: hirtelenjében én lettem az ördög ügyvédje. Amire észrevettem magam, én voltam az, aki védte a fideszes kormánypárti debreceni parlamenti képviselőket. Tudniillik ahogy beléptem a piacra, egyből egy kisebb társaság fogadott, és megkérdezték, hogy mit keres a három fideszes képviselő a parlamentben. Persze én elkezdtem mondogatni, hogy nem jó más zsebében vájkálni, de azonnal kijavítottak, hogy nem erre kíváncsiak, azzal nagyjából mindenki tisztában van, hogy mennyit visznek haza. Abszolút nem ez érdekli őket, hanem hogy milyen hasznot hoznak Debrecen városának, Debrecen közösségének. És én mondtam, hogy a kormánypárti képviselők dolga az, hogy lobbizzanak a 200 ezer debreceniért, hogy kopogtassanak a minisztériumokban, hogy kijárjanak a városnak és a város lakosainak olyan dolgokat, amit csak a kormánypárti képviselők tudnak megtenni. Hogy az a jó, ha ők ott vannak, és felkarolják a közösség ügyeit. De azt mondták az emberek a piacon, hogy ők egyetlenegy ilyen javaslatot sem láttak még Kósa Lajostól és társaitól. Ők azt mondják, hogy valójában a parlamentben sem látták ezeket az embereket. Nem láttak olyan felszólalást vagy költségvetési javaslatot, ami Debrecen érdekében az ő szájukból elhangzott volna. Érdekes módon különben tudták, hogy nagyjából mit csinálnak ezek az emberek, hiszen a szememre hányták azt, hogy Kósa Lajos haveri sörfőzdéért lobbizott itt a parlamentben és törvényjavaslatot nyújtott be, de azt mondták, hogy ettől például a szálló por koncentrációja Debrecen városában nem lett semennyivel sem kisebb. Vagy tudták azt is, hogy közvetlen kollégáit ültette a hajdúnánási MotoGP-pálya építé-sének a projektcégébe, de szerintük ezzel nem lettek kevésbé kátyúsak Debrecen útjai. Vagy például azt is tudták, hogy törvényjavaslatot nyújtott be, többet is a nyugdíjas-szövetkezetek ügyében, egy olyan ügyben, ahol különben Kósa Lajos ügyvédje kereste magát degeszre nagy valószínűség szerint. De azt állították a piacon az emberek, hogy ettől a debreceni szociális otthonokban ugyanaz a sivár, ötvenes évekbeli környezet fogadja az ott élőket, akik beleőrülnek a magányba. És valójában én nem tudtam mit mondani. Nem lehetett őket megvédeni. És aztán a szememre vetették, hogy ez a három ember most elkezdett kampányolni, holott még most csak az ellenzéki előválasztás következik. És nem értették, hogy miért kell Kósa Lajosnak és a két másik fideszes képviselőnek pemzlit ragadni és a parkokban padot festeni, hogy miért kell festőhengert ragadni és óvodákat meszelni, merthogy nem ez lenne a dolguk. Ezt miért csinálják? És azt mondták ezek az emberek, hogy ez kevés, mert nem ezért küldték őket a parlamentbe, hiszen őket megválasztották. Sokkal inkább azért küldték Kósa Lajosékat ide a tisztelt Házba, hogy artikulálják, közvetítsék városunk 200 ezer lakójának a jajkiáltását, segélykiáltását, hogy rosszak az útjaink, hogy magas a szállópor-koncentráció, és ez nemcsak télen a fűtési szezonban igaz, hanem sajnos nyáron is belefulladnak a csecsemők abba a pormennyiségbe, ami Debrecen utcáin kering. Hogy pusztul a Nagyerdő, a város tüdeje és ékessége. Hogy leállt a panelprogram már évek óta. Hogy a lakótelepi parkolókat lassan már csak harckocsival lehet megközelíteni, akkora kátyúk vannak. Hogy újra kell szervezni Debrecen város közlekedését, mert szégyenszemre világviszonylatban Debrecen az elsők között jár a dugókban eltöltött órák számát tekintve. Hogy elavult az ivóvízhálózat, és nincs pénz nemhogy a felújítására, de lassan az adódó hibák karbantartására sem. És lehetne sorolni napestig. Viszont azt mondták, azt hányták a szememre a piacon, hogy ezek az emberek megszavazták inkább a várost letaglózó, 750 milliós parkolási bevétel elvételét, a milliárdos iparűzésiadó-kiesést, a horribilis