Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. június 1. kedd - 206. szám - A veszélyhelyzettel összefüggő átmeneti szabályokról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3087 hogy ők nem számítanak. Önök 5 százalék alatti rátát tudtak produkálni, ami mérhető munkabérkipótlásban, még egyszer mondom, a mérhetőben, tehát nem a 8 ezer forintosban, hanem amit érzékelt is a munkavállaló. Ausztriában, Németországban ez az arány 15 százalék fölötti, 20 százalék fölötti. Önök nem voltak versenyképesek ezen a téren, és nagyon jól tudják, hogy a munkahelyek folyamatosan szűnnek meg Magyarországon. Amikor ön feláll és a győzelmi jelentést előadja, miszerint ugyanannyi munkahely van önök szerint, mint mondjuk, egy évvel ezelőtt, nagyon jól tudja, hogy ebbe beleszámolja a KSH a hetente egy órát dolgozó diákmunkást ugyanúgy, mint aki idényjellegű munkát végez, vagy éppen azt, aki fizetés nélküli szabadságon otthon van. Ne becsüljünk le semmilyen munkát, államtitkár úr! Az az egyórányi diákmunka ugyanolyan értékes, mint az öné vagy az enyém. De egészen biztos az, hogy ha önök ideállítanak egy olyan statisztikai adatsorral, amely bizonyítani próbálja, hogy ugyanannyi érdemi, egyébként adók, járulékok, befizetésével magával járó munkahely van, mint egy évvel ezelőtt, akkor ez az állítás elvérzik a valósággal való találkozás során. És amikor munkahelyek védelméről beszélnek, elfelejtik megmagyarázni, hogy miért nem pótolták ki a kieső bérek 80 százalékát, és azt, hogy miért engedték a családokat brutálisan nehéz helyzetbe kerülni a válság alatt. Államtitkár úr, lesz ez zárszó. Kérem, válaszoljon nekem egy dologra, őszintén, lelkiismereti alapon! Ha önök azt állítják, hogy családbarát kormány, és a legnehezebb helyzetűeket igyekeznek segíteni retorikailag, akkor hogyan tűrhették meg azt, hogy a 33, illetve 50 százalékos végrehajtói letiltások folyamatosan pörögjenek a legkisebb keresetűek esetén a járványügyi veszélyhelyzetben? Azért merem ezt idehozni, mert az előttünk fekvő javaslat bírósági végrehajtási témában is igyekszik valamit mondani. Engem nagyon érdekelne, hogy ön mit mond arról, hogy a legkisebb nyugdíjjal bírók és a minimálbéresek esetén miért lehetett a járványügyi veszélyhelyzet közepén 33, illetve 50 százalékos letiltásokat foganatosítani. Amikor benyújtottam azt a javaslatot, hogy mentesítsük a minimális megélhetéshez szükséges bevételeket ettől, önök miért nem támogatták, családbarát kormány? A mellékelt ábra azt bizonyítja, hogy nem, mert önök bizony kötöttek egy paktumot, nemcsak az EBRD-paktumra gondolok, de mind a bankvilággal, mind a végrehajtói karral megállapodtak, és lényegében esküt tettek arra, hogy az ő üzleti érdekeiket nem sértik. Tisztáznunk kell ugyanakkor egy, a javaslatban lévő kérdést. Arról szól ez ugyanis, hogy lényegében kilakoltatásokat nem akarnak foganatosítani egészen addig, amíg önök azt mondják, hogy veszélyhelyzet van. Én pedig azt szeretném önökből kikényszeríteni, hogy jelentsék ki, hogy a 2022-es országgyűlési választásokig nem lesz kilakoltatás Magyarországon. Igen vagy nem? Ez egy igen-nem kérdés. Egyet tudnak ezzel érteni, vagy pedig sem? Az én eltökélt célom az, hogy ebben a kataklizmaszerű gazdasági helyzetben - és egy nagyon nehéz helyzetben, ami még előttünk áll - ne lehessen embereket elhelyezés nélkül kilakoltatni Magyarországon. (17.30) Tegyék ezt a felelősséget a 2022-ben reményeim szerint felálló nemzeti egységkormányra, és ne engedjünk addig utcára kerülni embereket; érjük el azt a helyzetet, hogy egy tisztességes új elszámolás szülessen meg károsultak és bankok között. Ne legyen ez az új elszámolás olyan, amely bármelyik felet indokolatlanul kifosztja, ez az igazság talaján kell hogy álljon! És ha ez megszületett, akkor lehet beszélni arról, hogy a valóban fennálló vagy csak állítólagosan fennálló tartozásokkal mi legyen, de emberek kilakoltatását tömegesen és intézményesített módon nem szabad eltűrni Magyarországon. A kérdésünk és felvetésünk tehát egyértelmű: ki meri-e jelenteni Magyarország Kormánya azt, hogy a 2022-es választásokig nem foganatosíttat kilakoltatásokat Magyarországon? Tehát eddigi szövetségeseit, a végrehajtóit némi érdeksérelemnek teszi ki annak árán, hogy nagyon-nagyon sok magyar ember mindennapi biztonságérzete, a szülőföldjén való boldogulásának a lehetősége megmaradjon. Számunkra ez rettenetesen fontos, talán az utóbbi években tapasztalták, hogy mindenféle politikai izmustól mentes kérdést csináltunk ebből, igyekeztünk a szakma talaján közelíteni ehhez. Nagyon sajnáljuk azt, hogy még mindig nem tudtunk konszenzust elérni. Átmeneti győzelemként tekintünk arra, hogy most éppen nincsenek tömeges kilakoltatások Magyarországon, bár (Kálló Gergely felé fordulva:) a hátam mögött ülő kolléga a moratórium meghirdetését követő talán második vagy harmadik napon kapott egy hívást, egy segélykiáltást, miszerint egy végrehajtó éppen ki akar pakolni egy családot a saját otthonából, és hát nem a mi feladatunk lenne felvilágosítani a végrehajtókat arról, hogy, testvéreim, moratórium van, és ezt most ne csináljátok, mégis sokszor olyan helyzetekkel találkozunk, amelyekkel talán önök nem, pedig egész biztos vagyok benne, hogy a postafiókjaikat megtöltik a hitelkárosultak segélykérő üzenetei. Észre kellene venni őket, nem lehet teljes társadalmi csoportokra nemet mondani és az ő megkereséseiket negligálni.