Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. június 1. kedd - 206. szám - A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (független):

3031 belüli erőszak kezelési módjához is, ott is az isztambuli egyezmény kapcsán nagyon hasonló felosztásról beszéltünk. De sajnos ott is az történt, hogy gyakorlatilag a Btk.-s megfelelő törvényhely megszületett, és mivel politikai okok miatt nem történt meg az egyezmény ratifikációja, vagyis végrehajtása, a másik kettő láb az háttérbe szorul. És mit látunk? Nem látunk jó statisztikákat, borzalmas statisztikákat látunk. Én mint volt statisztikus mondhatom, mert mindig ebben a szemléletben végeztem a munkámat, hogy a statisztikák mögött mindig emberek vannak, pokoli szenvedések vannak. Pontosan a párkapcsolati erőszakban tett politikai tapasztalatunk alapján kell azt mondanunk, hogy itt sem szabad megállni azzal, hogy ezt a törvényt meg fogja szavazni a magyar parlament. Nekem ezzel kapcsolatban nincsen kétségem, igazából az ellenzéki oldallal kapcsolatban sincs, tehát ebből is fölösleges bármilyenfajta pártpolitikát csinálni. De nem fogjuk tudni eredményesen végezni a munkánkat, ha a másik két lábhoz nem nyúlunk hozzá, és nem intézzük azt, amit hatalmunkban áll intézni. Az egyik, amiről beszélni akartam önöknek, az a társadalom tudatosítása. Szükség van egy nagyon erős társadalmi tudatosságra azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudunk segíteni, hogy kiderüljenek ezek az esetek vagy megelőzzük ezeket az eseteket. Itt is van egy borzalmas statisztika, hogy a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények 90 százalékát - tízből kilenc esetről beszélünk - közeli rokon, ismerős és a gyermek szűkebb környezetében élők követik el, azok, akik valamilyen hatalmi, függőségi, alá-fölé rendeltségi viszonyban vannak a gyermekkel. Innentől kezdve én azt mondom önöknek, hogy használjuk fel a magyar Országgyűlés hatalmát arra, hogy mindenhol szembejöjjön, az utcán, a buszon, a gyógyszertárban az, hogy mik a gyermekek jogai, és mit tudunk tenni, mit kell tennünk abban az esetben, ha már a gyanúja fölmerül annak, hogy itt valaki megengedhetetlenül nyúl gyermekekhez. És muszáj a gyermekeinket is fölkészíteni arra, hogy velük nem lehet bármit megtenni, hogy mi az, ami rendben van, és mi az, ami nincs rendben. Az előbb említettem önöknek ezeket a strasbourgi kiadványokat. Tényleg nagyon fontos volt, hogy életkornak megfelelően, nagyon szemléletesen és nagyon gyermekbarátan magyarázta el a gyermekeknek például ezt a kézszabályt, hogy egy kéz hol nem nyúlhat hozzá. Nagyon-nagyon fontos! Segítenünk kell a saját gyermekeinknek is ebben! A harmadik az intézményrendszer fölkészítése. A védőnőtől elkezdve a gyermekorvoson át, a gyámhivatalon keresztül a pedagógusig, a rendőrségig egy együttműködő hálózatot kell létrehozni, és önnek, tisztelt képviselőtársam, ebben mostantól kezdve kiemelt szerepe kell hogy legyen. Nagyon fontos ez a törvényjavaslat, amit letett a Ház asztalára, de nem állhatnak meg itt, és az idő az nem vár, és a politikai támogatás megvan hozzá a magyar parlamentben. Információcsere, jelzőrendszer, esetmegbeszélés, eljárásrendek, képzések, protokollok, megvan ennek a maga know-how-ja, tudása, hogy ezt hogyan kell jól megcsinálni. A Fidesz és a KDNP lépjen előre, és tegye meg ezt, és az ellenzéket ne ellenségként fogja fel, hanem együttműködő partnerként ebben a fontos kérdésben! Volt egyébként olyan jó gyakorlat, amit itt most a magyar parlamentben is el kell hogy mondjak az intézményi szintű védelemmel kapcsolatban, pontosan egy borzasztó eset kapcsán, a Kiss László-eset után az Úszószövetség felkért egy gyermekjogi szakértőt, hogy dolgozzon ki egy intézményi szintű gyermekvédelmi jelzőrendszert. (12.10) Ez tényleg olyan lett, amilyennek lennie kell. Készült sportolóknak, szülőknek, edzőknek, mindenkinek egy magatartási kódex. Kialakították az intézményen belüli jelzőrendszert, a panasztételi rendszert, kijelölték a szükséges gyermekvédelmi felelőst, aki megkapja ezeket a panaszokat, és felállítottak egy testületet is, amely teljesen függetlenül ezeket el tudja bírálni, és úgy jó az egész, ahogy van. Ez egy intézményi szintű protokoll, mindenhol kellenek ilyenek. Én most úgy tudom, de javítsanak ki, ha tévedek, mert az mindig benne van a pakliban, hogy bántalmazási ügyekre vonatkozó eljárásrend csak a gyermekotthonokban van, és ott sem működik jól. Ezt sajnos magam is tapasztaltam. Nem független testületek végzik ezeket a belső vizsgálatokat, és ilyenkor bejön az a klasszikus dolog, aminek nem szabadna bejönnie, de rendre tapasztaljuk, ez az eltussolás, aminek az a vége legjobb esetben, hogy kirúgják az illetőt, és utána ki tudja, hogy mi lesz vele a következőkben. Tehát ezt nem szabad ennyiben hagyni. Nem lehet, nem tudja magát az elbírálni és kontrollálni, akinek bármilyen szinten is érdekeltsége van abban, hogy úgymond az intézmény reputációja ne sérüljön. Tehát ez így nem működik. És ott van az áldozatsegítés is. Ez már a második láb, de erről is beszélnünk kell. Kevés a gyermekpszichológus az országban, kevés a traumák feldolgozását segítő szakember, a terapeuta, hiányzik az ingyenes pszichológiai szolgáltatások köre. Ez egy hatalmas problémája ennek az országnak. Most a Covid kapcsán is előtérbe került ez pontosan, hogy megviselte az országot mentálisan az, ami velünk történt, sajnos