Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. február 22. hétfő - 181. szám - Napirend előtti felszólalások: - DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd):
289 fokára állhatott: egyszerre lett az 1500 méteres gyorsúszás és a vízilabda Európa-bajnoka, 75 évvel ezelőtt tragikus körülmények között hunyt el. A Magyar Paralimpiai Bizottság mottója szerint „Fogyatékosnak lenni nem jelenti azt, vesztesnek lenni!” És valóban, talán a parasportolók szembesítenek bennünket leginkább azzal, hogy a küzdés, a kitartás, az elszánt akarat olyan erőt adhat, amellyel minden akadályt le lehet győzni. Arra is megtanítanak bennünket, hogy a lélek szárnyalásával és erős hittel minden fizikai akadályt le lehet gyűrni. Versenyeiket nézve olyan fantasztikus sportélményekkel és pillanatokkal ajándékoznak meg bennünket, amelyek többet mondanak bármely szónál a sport szelleméről és értelméről. Az idei év reményeink szerint olimpiai év lesz, ezért most azt kívánjuk a paralimpikonjainknak, hogy sikeres felkészülést követően jussanak el Tokióba, a járványhelyzet ne akadályozza meg őket abban, hogy biztonságban versenyezhessenek, mi pedig lelkesen szurkolhassunk nekik. Bátran kijelenthetjük, emberfeletti teljesítményük alapján ők már érem nélkül is többszörös győztesek. Napirend előtti felszólalások: Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett a Párbeszéd részéről Mellár Tamás képviselő úr. Megadom a szót. DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A 2010-es választások után, amikor az Orbán-kormány elindult, akkor nagyon gyorsan letiltotta a „reform” és a „modernizáció” szavakat, ezeket nem engedte a kommunikációjában használni. Bár nagyon jól tudta az Orbán-kormány azt, hogy az országnak komoly reformokra, komoly változásokra van szüksége, de ugyanakkor azt is nagyon jól látta, hogy a megelőző időszakban ezek a szavak, hogy reform és modernizáció, lejáratódtak. Ezért aztán a változások megvalósításához egy másik stratégiát dolgozott ki. Mégpedig egy olyan módszert, hogy amikor kijelölte azt a területet, amit szeretett volna átalakítani, akkor azt először is kiéheztette, vagyis a költségvetési forrásokat jelentős mértékben visszavette, visszafogta. Majd ezek után fölajánlotta, hogy megvalósítja az átalakulást, a reformot, és ekkor nyilvánvalóan az adott ágazat, az adott szektor vezetői nem igazán tehettek mást, mint elfogadták a változást, elfogadták a reformokat, mintsem hogy továbbra is szembe kelljen nézniük a költségvetési megszorításokkal. (11.10) Ugyanez a dolog történt meg az egyetemek modellváltása kapcsán is. A modellváltás időszaka előtt, a megelőző években az egyetemek költségvetését a kormányzat jelentősen visszafogta, visszavágta, majd ez év január elején, amikor Palkovics miniszter úr magához rendelte a vidéki egyetemek vezetőit, akkor egy visszautasíthatatlan ajánlatot tett nekik, hogy vagy önként vállalják, önként kérik, hogy a modellváltás menjen végbe, vagy pedig tovább folytatódik a költségvetési források megvonása. Természetesen ebben a helyzetben nem tehettek mást az egyetemi vezetők, mint elfogadták ezt az ultimátumot, és a modellváltás mellett döntöttek, mert nem akarták, hogy az intézményeik továbbra is szenvedjenek a nem elégséges források miatt. Tehát azt lehet látni most, február vége táján, hogy az egyetemi modellváltás elindult és folyamatban van. De mi is zajlik valójában? Egy olyan átalakulás történik most meg, amelynek eredményeképpen a korábban állami tulajdonban lévő egyetemek magánegyetemekké, illetve alapítványi egyetemekké alakulnak át, de ennek az átalakításnak, átalakulásnak van két igen jelentős problémája. Az egyik, ha úgy tetszik, stratégiai vagy nemzetpolitikai természetű, nevezetesen az, hogy az Orbán-kormány felszámolja az állami egyetemeknek a vidéki hálózatát, és ezzel bizonyos társadalmi rétegeket hátrányos helyzetbe hoz. A vidéki társadalmat, azokat a szegény családokat, amelyeknek tehetséges gyermekei vannak, őket akadályozza, gátolja a továbbtanulásban, hiszen egyre nehezebbé teszi számukra az egyetemre való bejutást. A másik probléma sokkal erőteljesebb: az, ha úgy tetszik, büntetőjogi természetű, mert tulajdonképpen itt a privatizáció örve alatt nem történik más, mint egy lopás, mégpedig az állami vagyonnak magánkézbe való juttatása, mégpedig ingyenesen, hiszen az állam átadja az alapítványoknak ezeket a vagyonelemeket, és az alapítványok élére pedig kuratóriumot nevez ki, mégpedig örökösre, úgy, hogy senki nem változtathatja meg ezeknek a kuratóriumoknak az összetételét, és a kuratóriumok fölött nincs semmifajta ellenőrzési jogkör, a szenátus nem tudja ezt befolyásolni, ezért a kuratórium azt tesz ezekkel a vagyontárgyakkal, amit gondol, amit akar. (Nacsa Lőrinc: Ez nem igaz!)
