Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 27. csütörtök - 204. szám - A Fudan Hungary Egyetemért Alapítványról, a Fudan Hungary Egyetemért Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (független):

2874 magyar egyetemmel, tőlem még akár campust is építhet. Az én állításom csak az, hogy nem így, nem ott, nem akkorát, nem ebben a formában és még sok más egyéb feltétel mellett például ennek nemzetbiztonsági összetevői meg hátterei is vannak. Zárójelben megjegyezném, a képviselő asszony említette, hogy milyen jó, mert hogyha ez megvalósul, akkor a „Budapest Diákváros - Déli Városkapu” fejlesztési program is megvalósul. A következő előterjesztésből kiderül, hogy törlik a Budapest-törvényből a „diákváros” kifejezést, tehát az már nem „Budapest Diákváros - Déli Városkapu” fejlesztési program, hanem csak „Déli Városkapu” fejlesztési program, tehát a diákvárost még a törvényből is kidobják, ha jól emlékszem, a 2. számú mellékletből, de lehet, hogy tévedek, és az 1-esből. A másik, ami engem megdöbbentett, az a fajta hozzáállás, amit Nacsa Lőrinctől hallottunk, aki képes volt azt mondani, hogy nem is érti, hogy miért berzenkednek itt sokan a kínai egyetemmel kapcsolatban, mert legalább így ezek a magyar egyetemek már most versenyre lesznek kényszerítve, és kiderül, hogy akkor ki a jobb meg ki hogy működik, meg ki hogy kutat meg oktat. Szóval, megmondom őszintén, engem egyetemi oktatóként ez mélységesen felháborít. Nagyon sokan nem tudják, hogy az egyetemi oktatók azért hihetetlen sok áldozatot hoznak. Egy rendes egyetemi oktatónak éjszaka is dolgozni kell, mert órára készül, zh-t javít vagy éppen egyébként a kutatásait végzi, nincs hétvégéje, mert órára készül, zh-t javít vagy a kutatótevékenységét végzi, és nagyon sok szakterületen nyáron sincs nagyon ideje, mert akkor megy konferenciára vagy akkor végzi a kutatásait, és viszonylag kevés időnk van arra, hogy úgy rendesen ki tudjuk magunkat pihenni. No pláne, ezért cserébe, mondjuk, egy egyetemi adjunktus kap úgy nagyjából 185 ezer forintot, nem forintra pontos az összeg, de nagyjából nettó 185 ezer forint az, amit fizetnek, ha nincs adókedvezmény, nyilván ahol van gyerek, ott ez lehet magasabb. De egyébként egy tanársegéd ennél jóval kevesebbet kap, egy docens, mondjuk, ha a 2-es kategóriában van, akkor úgy nagyjából eléri már a nemzetgazdasági átlagot. Úgy igazán értelmezhető fizetése az egyetemi tanároknak van, ez mondjuk, a nagyjából 20 ezer teljes állású magyar oktatói karból 3 ezer ember nagyságrendileg. Tehát sokat dolgozunk, nagyon nem fizetnek meg minket, és az egy dolog, mert úgy néha elvárná az ember, hogy megköszönik a munkáját, jó, ne köszönjék meg, istenem, nyelünk egyet. De hogy még valaki fölálljon a magyar parlamentben, és azt mondja, hogy voltaképpen mi lusták vagyunk és nem versenyzünk, és majd minket az bír jobb munkára, hogy idehoznak annyi pénzért egy külföldi egyetemi campust, amennyi pénzből egy éven keresztül működik a magyar felsőoktatás, mármint hogy az állami támogatási oldalt nézve, ez azért egy egészen megdöbbentő olvasata ennek a történetnek! Csak itt jegyzem meg, hogy itt nagyon nem értek egyet azzal, amit Schanda államtitkár úr mondott, hogy nincs értelme összehasonlítani ezt a két összeget. Szerintem van, hiszen az állam a költségvetés különböző sorain keresztül, a költségvetésben ez lekövethető forintra-fillérre, beletesz bizonyos pénzösszeget a magyar felsőoktatásba. Nyilvánvalóan most majd, még nem pontosan tudjuk, hogy milyen soron, de majd beletesznek nagyjából 500 milliárdot egy kínai campus fejlesztésébe. Most képzeljük el, hogy ezt az 500 milliárdot odaadnák a magyar felsőoktatásnak! Jelzem, sokkal előrébb tartanánk. Ma sem annyira rossz egyébként a magyar felsőoktatás színvonala, mint itt egyesek megpróbálták beállítani, mert annak ellenére - és ez nem az elmúlt tizenegy év hibája, ez folyamatosan, hosszú évtizedek óta jelen van -, nos, annak ellenére, hogy forráshiányban szenvedünk, hogy alacsonyak a fizetések, hogy állandóan azon kell trükközni, hogy miből és hogyan megyünk el külföldi konferenciára, mert ott be kell fizetni bizonyos részvételi díjat, meg utazást kell fizetni, amit mondjuk, a 187 ezer forintos adjunktusi fizetésből nehéz, meg hogy miből végezzük el a saját kutatásainkat s a többi; tehát hogyha figyelembe vesszük azt, hogy ilyen nehéz körülmények között dolgozunk, még mindig ott tartunk, hogy a legjobb magyar egyetemek a különböző nemzetközi rangsorokban, a 400. és a 800. hely között vannak, mindegyik rangsorban mindegyik egyetem máshol van. De egyes szakterületi rangsorokban még a 200-on belülre is becsúszunk néha. Tehát vannak olyan szakterületek, például az ELTE-n is, ami a 200-on belül van a nemzetközi szakterületi világranglistán egyes egyetemi rangsorokban, tehát nem olyan vészesen rossz. Tehát jelzem, ha csak ezt az 500 milliárdot tennék be, több évre elosztva a magyar felsőoktatásba, már nem itt tartanánk. (15.50) De most képzeljük el, hogy minden magyar egyetem kapna plusz 500 milliárdot nagyságrendileg, amennyit most odaadnak ennek az intézménynek, amire azt mondta Pósán képviselő úr, hogy ez nem olyan nagy, ez nem gigaegyetem. Érdekes módon az előbb meg arról értekezett, hogy voltaképpen ez rántja ki Budapest gazdaságát a bajból, merthogy mennyi bevétele származik. Hát, istenem, de akkor azért jegyezzük meg, hogy egy ilyen méretű intézmény, amely létre fog jönni valószínűleg - bár kétségtelen, hogy nem tudjuk a