Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 27. csütörtök - 204. szám - A Fudan Hungary Egyetemért Alapítványról, a Fudan Hungary Egyetemért Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

2851 MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ember itt mindenképpen keresi a jelzőket, keres valami olyan jelzőt, ami a helyzetet megfelelő módon tudja definiálni. És most picit örülök, hogy Nacsa képviselő úr után szólok, mert szerintem sok mindent helyre tudok tenni az ön fejében, bár nyilvánvalóan a propagandával nem lehet mit kezdeni. Szóval, az a kérdés, hogy ez most érthetetlen, döbbenetes, hihetetlen, vagy esetleg vegyük azt a példát, ha kicsit mókásabbra akarjuk venni a hozzászólást, mint a klasszikus vicc a parasztbácsival a repülőn, hogy erre gondoltam, erre gondoltam, na, erre már én sem gondoltam. Nem akarom végigmondani a viccet, de ismerik pontosan azt, hogy mire is gondol az ember. Szóval, tisztelt képviselőtársaim, az az igazi kérdés, hogy miért most, miért így és miért ezt. Nem hiszem el, hogy önök nem értik vagy nem érzik azt, hogy erre azért mégiscsak kell valamilyen világos, egyértelmű, egyenes magyar mondatot mondaniuk. Azzal nem akarok most viccelődni, szoktam mindig, hogy látszanak néha olyan ügyek, hogy ha valami balhé készülődik, akkor elterelésképpen szoktak benyújtani valamit. Most a lakástörvénynél láttuk ezt a klasszikus elterelést: magasra lövik, aztán a végén lesz belőle valami kis apróság. Erre mondják azt, hogy azért ez elterelésnek erős lenne. Tehát azt gondolom, hogy ez az önök valóságos szándékát tükrözi, nagyon komolyan gondolják mindennek a belső tartalmát. A sajtó egészen jól fejti meg a törvényeket. Általában mindig azzal szoktunk szembesülni parlamenti képviselőként, hogy be van nyújtva egy törvényjavaslat, és nem mindig pontosan és precízen ugyanazokat veszik le az újságírók, mint ami egyébként benne van. De azt kell hogy mondjam, hogy ebben a törvényjavaslatban, azt gondolom, mindazok a sarokkövek, amelyek egyébként a kérdések kérdéseit fölvetik, nagyon pontosan és precízen szerepelnek a nyilvánosság előtt. Azt kell hogy mondjam, hogy az ingyenterület, az alapítványi forma kérdése, az 580 milliárd, kínai munkások, kínai alapanyag, ezek mind olyan kérdések, amit nem hiszem, hogy propagandának tesszük fel, ez egy teljesen normális és természetes kérdés, hogy ha a célokkal egyet is értünk, azért ezek a tételek mégiscsak olyanok, amikre valamilyen módon választ kellene találni. Borzasztóan szeretnék egyszer olyan helyzetbe kerülni, hogy Schanda államtitkár úr engem is megdicsérjen, hogy szakmai vitát folytattunk. Mert most irigykedtem Gurmai képviselő asszonyra, hogy azt mondta, milyen jó szakmai vitákat szoktak folytatni. (Derültség az ellenzék soraiban. - Dr. Brenner Koloman: Dicsérjen meg téged a Schanda államtitkár úr!) Ezért én tényleg megpróbálok ezekről abszolút nem beszélni, és összeszedtem hat dolgot, amiről viszont szeretnék nagyon röviden szólni, ami viszont szerintem mégiscsak felvet bizonyos kérdéseket, és azt is megpróbálom, hogy nem is mondok értékítéletet, csak egyszerűen a dilemmákat megpróbálom az önök számára világossá tenni. Az önök egész krédója arról szól, hogy a nemzeti szuverenitás kormánya, a nemzeti önállóság, a nemzeti érdekek, értékek folyamatos, állandó védelme. És higgyék el, tudom, hogy ez az én számból furán fog hangzani, ez nekem tetszik, én örülök annak, ha majd egy következő kormány, amelyben mi többségi szerepet tudunk vállalni adott esetben, hasonló módon tud hozzáállni a kérdésekhez. De mégis azt, ugye, érzik, hogy a XXI. század vagy az újkori világ arról szól, hogy a szuverenitás elvesztésének az egyik módja lehet a gazdasági függőség is? Ugye, értik, hogy most már a Budapest-Belgrád vasútvonallal, és ugye, értik, hogy ezzel az 580 milliárdos dologgal, amiből 480, ha jól értjük, kínai típusú hitel, aminek, Brenner Koloman elmondta, hogy nem látjuk a belső tartalmát, annyit olvasunk, hogy talán kedvezőtlenebb feltételekkel kapjuk meg, mint ha az Európai Unió pénzügyi piacán vennénk fel hasonló mennyiségű pénzt, de ezt nem tudom, ezt csak hallottuk vagy gondoljuk - miért nem értik meg, hogy ez is probléma? És egy olyan ország felé tesszük mindezt, amelynek, finoman szólva, nem vagyunk meggyőződve abbéli elkötelezettségéről, hogy mindenhol azt a fajta jogállami, demokratikus rendszert szeretné elterjeszteni. Én egyébként a szívem mélyén Ázsia-párti vagyok. Én a szívem mélyén azt gondolom, hogy Ázsia és Kína felé igenis nyitni kell. Tehát ne vádoljanak meg minket azzal, ne hozzanak ide Ujhelyi- meg Oláh-idézeteket, mert igen, ők ketten - és én idesorolom magamat is - úgy gondolják, hogy igen, errefelé kell nyitni Magyarországnak. Csak miért nem veszik észre, hogy miközben önök ezt teszik, minden más lépésükkel meg olyan kapukat tűnnek bezárni, amiket szerintem bűn bezárni? Az egész magyar történelem, a középkor utáni történelem arról szólt, hogy hogyan, miképpen tudunk csatlakozni politikailag és kulturálisan oda, ahová földrajzilag tartozónak véljük magunkat, Európához. És amikor híres íróink kompországról írnak, akkor igenis pont arról szól, hogy ne legyünk két világ közötti helyen. Önök pedig most, azt akarom ezzel mondani, hogy a keleti nyitást, amit még egyszer mondom, helyeslek, ezen belül a Kínával való kapcsolatokat elfogadom, a függőség egy bizonyos szintjéig persze, akkor azt nem fogadom el önöktől, hogy eközben pedig, úgy tűnik, hogy a Nyugat felé pedig bezárják hazánkat, Magyarországot.