Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 27. csütörtök - 204. szám - Egyes törvényeknek a szakképzéssel és a felnőttképzéssel összefüggő módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK: - SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:

2842 Orientációs év, Dobbantó-program, műhelyiskola, csak hogy néhány olyan rendszerszintű példát mondjak, amelyek pontosan ezekről a fiatalokról, ezekről a diákokról szólnak. (12.40) Nem beszélve egyébként akár a váci Kilátó Piarista Központról, ahol a komoly nevelési hagyományokkal rendelkező piarista renddel közösen - nem csak azért mondom, mert én is piarista öregdiák vagyok, de a komoly nevelési tapasztalattal rendelkező piarista renddel közösen - valósítunk meg olyan módszertani fejlesztéseket, amelyek pont az SNI-s diákok integrációját tudják elősegíteni. Említhetném még itt az ösztöndíjprogramokat is. Soha nem látott méretű ösztöndíjmennyiség jelenik meg a szakképzés világában. Egyébként is nagy különbség 2010 előtthöz képest, hogy akkor nem voltak ösztöndíjak, nem volt munkabér a szakképzésben - most a duális képzés esetében az is van -, most pedig ezt lehetővé tettük, ezzel is segítve egyébként a fiatalokat. Gurmai képviselő asszony mondatait, bevallom, személyesen azért fogadtam nagyon nehezen, mert Gurmai képviselő asszonnyal számtalan alkalommal volt már lehetőségem az Országgyűlésben vitatkozni, és a legtöbb esetben komoly intellektuális vitát lehetett folytatni képviselő asszonnyal, aki tárgyszerűen a törvényjavaslattal foglalkozott, és érdemi vitát tudtunk folytatni, de ez egy egészen elképesztő gyurcsányi kotta volt, amit most a képviselő asszony itt felolvasott. Számonkérte a jövőkép hiányát, miközben az világos és egyértelmű, számonkért olyan dolgokat, amiket pont a polgári nemzeti kormányzat csinált meg az oktatás világában és a szakképzés világában, és pont a teljesen elfuserált baloldali kormányzás hibáit kellett igazából helyrehozni. Tényleg nem értettem a képviselő asszonynak ezeket a mondatait, és hogy mi volt az az indulat, meg mégis miről szólt az a hozzászólás. Egy nettó politikai állásfoglalás volt, miközben ez egy szakmai törvényjavaslatnak a vitája. Egy mondatot mondanék tényleg mégis: kritizálta a változásokat. Itt arról van szó, hogy egymásra épülő változások vannak, pont azért, mert ezt hívjuk egyébként fejlesztésnek és fejlődésnek. Varga képviselő úr számára tényleg csak annyit szeretnék elmondani, hogy szóba került a duális képzés, a duális képzés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, és számonkérte rajtunk a duális képzéseknél, hogy miért nem több és több képzés van. Itt erre már részben választ is kapott. Tehát egy éve küzdünk a Coviddal. Nemcsak mi küzdünk a Coviddal, nemcsak mi ülünk maszkban az Országgyűlésben, hanem hogyha látott volna piaci szereplőket, vagy egyszer beszélne valakivel a reálgazdaságból, akkor látná azt, hogy az elmúlt egy év nem arról szólt feltétlenül a cégeknek, hogy hosszú távú képzési megállapodások. Van ilyenre is példa egyébként. Van, aki most jelentkezett, mert látja, hogy szüksége lesz erre, de egy ilyen év után ezt számonkérni rajtunk egy kicsit méltatlan dolognak tartom azzal együtt, hogy a duális képzés rendszere az én álláspontom és véleményem szerint jelentősen meg fog erősödni a következő időszakban, hiszen már most látszódnak újra bizonyos munkaerőpiaci területeken a munkaerőhiány jelei. Ezért a cégek, amikor ezt érzékelik, rögtön sokkal elkötelezettebbek, hogy részt vegyenek ebben a fejlesztési programban, hiszen számukra is kézzelfoghatóvá válik, hogy az ő elemi érdekük, hogy bekapcsolódjanak a szakképzés rendszerébe. Szóba került, hogy adunk-e elég támogatást. Próbáltam kihámozni Varga képviselő úr mondataiból, hogy adunk-e elég támogatást cégeknek, hogy részt vegyenek a duális képzésben. Ez egy nagyon nehéz kérdés, eltalálni, hogy ne adjunk túl keveset, megérje, ne is adjunk túl sokat, tehát a megélhetési képzők ne azért jöjjenek be, mert ebből akarnak extraprofithoz jutni. Ez egy nagyon nehéz kérdés. Azt hiszem, hogy ezt többé-kevésbé sikerült eddig eltalálnunk, és büszke vagyok arra, hogy ezt sikerült eddig eltalálnunk. Én mindenképpen óvnám magunkat attól, hogy olyan szabályozást hozzunk létre, amikor nem valós piaci szereplők azzal akarnak pénzhez jutni, hogy a kormányzat szakképzéshez kapcsolódó támogatásait elköltsék látszatügyekre. Ilyet nem szabad csinálni, erre nem is tennénk javaslatot. Arra szeretném már csak végezetül fölhívni a figyelmet, hogy tényleg többször előkerült a 2010 előtti időszakkal való összehasonlítás, nem is nemzeti polgári oldalról, hanem pont a másik oldalról, ami számunkra teljesen érthetetlen. De akkor rögzítsük, egyszer s mindenkorra, hogy akkoriban nem volt ösztöndíj, nem volt világos jövőkép, forráshiányos intézmények voltak, most nem azok; nem voltak olyan béremelések, mint ami a szakképzésben megvalósult. Jól emlékszünk, hogy 30 százalékkal tudtuk megemelni a szakképzésben oktatók bérét. Nem volt két ingyenes szakma és egy ingyenes szakképesítés, nem volt duális képzés, és még sok mindent mást lehetne sorolni. Helyette káosz volt, pénzügyi hiányosságok és vezetési válság. Ez jellemezte a ’10 előtti