Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 27. csütörtök - 204. szám - Egyes törvényeknek a szakképzéssel és a felnőttképzéssel összefüggő módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

2831 Szóval, önök ezt az utólagos hatásvizsgálat eredményeként megszületett törvényjavaslatot most hívhatják úgy, hogy a rendszer továbbfejlesztése, de azért engedtessék meg, hogy ellenzékből mi azt mondjuk, hogy inkább csak javítgatása valami olyannak, ami nem biztos, hogy jó alapokra épült. Ha nem jó alapokra épült, ha ingoványos a talaj, ha homokra építenek várat, akkor ott hosszú távon nagy csodát nem is kell remélni. Hogy mire gondolok itt, azért néhány dolgot hadd emeljek ki! Az, hogy a felsőoktatásba vezető utakat módszeresen megpróbálják elzárni, szerintem nem lehet kérdéses, illetve vitathatják, de mi meg így látjuk. Az, hogy mobilitási csatornaként nem tud funkcionálni Magyarországon az iskolarendszer, szintén a valóság része. Az, hogy az alapkompetenciákat kellene elmélyíteni ahelyett, hogy sokszor elsődlegesen a munkaerőpiac igényeit veszik alapul, a mi számunkra itt ezekben a padsorokban szintén nem kérdéses. Azt, hogy az alapozó szakasz hosszabb kellene hogy legyen, mint amilyet most látunk itt Magyarországon, valljuk és hisszük. Az, hogy a pályaválasztás kitolása és a korrekciós lehetőségek nagyobb fokú meglétét biztosítani kellene, számunkra szintén nem kérdéses. Ez a rendszer, amit önök az elmúlt 11 évben kétharmaddal felépítettek, viszont mindezt hiányolja, vagy nem teszi lehetővé. Akkor nézzünk néhány olyan dolgot, amit valóban támogatni lehet ebből a törvényjavaslatból, és hogy ebből tartózkodás lesz végül vagy pedig mégiscsak támogatás a Jobbik frakciójának részéről, az még a következő napokban el fog dőlni. Tehát az, hogy az adatszolgáltatás egyértelműsítéséről szó lesz itt, az, hogy a duális képzőhelyek vagy éppen a felnőttképzők adminisztrációs terheit csökkenteni fogja ez a javaslat, teljesen természetesen támogatandó. Azt, hogy a felnőttképzés irányítását, a pályakövetést, a munkaerőpiaci előrejelzést ilyenformán egyébként támogatni kell ezzel a könnyített adatszolgáltatással is, aláírjuk, és nem fogjuk ellenezni. Az, hogy, mondjuk, a munkáltató belső képzési lehetőségei bővülnek, szintén egy örvendetes és üdvözlésre méltó dolog, mint ahogyan az is, hogy bevezetésre kerül a szakképzési és felnőttképzési hitel, de hozzáteszem, államtitkár úr, túl a dicséreten, tehát ez egy pozitív lépés, mi itt az ellenzéki padsorokban mégiscsak inkább egy felnőttképzési számlában gondolkodunk, ami tulajdonképpen élethosszig vagy amíg aktív emberről van szó, számára lehetővé tenné, hogy bizonyos mértékben, bizonyos mennyiségben élete végéig ingyen igénybe vegye ezeket a lehetőségeket, hiszen össztársadalmi érdekről van szó, amikor azt mondjuk, hogy a versenyképességet fokozni kell Magyarországon, és biztosítani kell az állampolgárok számára azt, hogy újra és újra tovább-, illetve át tudják saját magukat képezni. Az, hogy a vagyongazdálkodás, illetve a költségvetése a szakképzési centrumoknak és az intézményeknek átláthatóbb és egyértelművé válik, szintén egy pozitívuma ennek a javaslatnak. Az, hogy a szakképzési intézmények rugalmas és a helyi gazdasági környezet igényeihez alkalmazkodó szakmai programmal dolgozhatnak immáron, a központi, centralizált és általunk oly sokszor, egyébként teljes mértékben joggal bírált őrületből próbál majd valamit visszavenni ebben az ágazatban, és amikor a kimeneteli követelményeket hangsúlyozzák, hogy mégiscsak az legyen az alap, akkor ezzel egyet tudunk érteni. Az, hogy a szakmai szervezetek bekapcsolódhatnak az ágazati képzőközpontok munkájába, illetve ott részesedést szerezhetnek, valóban egy színes és üde színfoltja ennek a javaslatnak. Arra pedig, amikor önök azt írják, hogy az SNI-s tanulók, illetve a fogyatékkal élő tanulók ellátása kiemelt feladat, egy hatalmas igent tudunk mondani, csakhogy a valóság itt azért közbeszól, és ránk rúgja az ajtót. (Schanda Tamás János közbeszól.) Mert papírforma szerint, mondjuk, ez az ellátás ugyan járni jár, csak a mindennapi szomorú gyakorlat azt mutatja, hogy nem jut. (11.40) Azt hiszem, hogy ezt sem kell különösebben cáfolni, illetve nem lehet még kormánypárti vagy államtitkári székből sem, hiszen erről szól az oktatási jogok biztosa éves beszámolójának jelentős része, amivel a Kulturális bizottságban találkoztunk. Száz-egynéhány oldalon keresztül sorolja azokat a szörnyű, elborzasztó és elszomorító eseteket, amikor önök ugyan deklarálják - mint most is - egy törvényjavaslat formájában azt, hogy az SNI-s tanulókra, a fogyatékkal élőkre oda kell figyelni, viszont ez az odafigyelés mégsem valósul meg. Ezzel kapcsolatban azért néhány hiányosságra hadd hívjam majd föl a figyelmet! Az, hogy a technikum és a felsőoktatási intézmények közösen kidolgozott programot hozhatnak létre az érettségire, illetve a szakmai vizsgára, valóban nóvum ebben a javaslatban, amiből még valami jó is kisülhet. Az, hogy a szakmai gyakorlatok szervezését is rendbe kívánják tenni, illetve egyértelműsítik az ezzel kapcsolatos előírásokat, szintén támogatandó dolog. Vagy éppen az, hogy a követelmények előírtnál rövidebb idő alatt való teljesítése a felsőoktatásban végre napirendre került - ezt ki is mondják -, és az előzetes tudást, tapasztalatokat, ismereteket, gyakorlatot be tudják számítani, ez valóban rugalmasabbá teszi a rendszert, sokkal vonzóbbá, ami ennek az egésznek a célja lenne.