Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 26. szerda - 203. szám - A NATO irányítása alatt végrehajtott balkáni katonai békefenntartó műveletekhez történő magyar hozzájárulásról szóló 94/2001. (XII. 21.) OGY határozat hatályon kívül helyezéséről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

2796 szolgál. Mert a magyar katonákról azért ebben az Országgyűlésben jó véleménnyel vagyunk mindannyian, és nincs olyan alkalom akár bizottsági ülésen, akár itt, ahol ne fejeznék ki a képviselők, különösen a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagjai, hogy milyen nagyra értékeljük azt, hogy ezek az emberek, akik arra tesznek esküt, hogy ha kell, az életük árán is megvédik a hazát és a hazában bennünket, micsoda óriási szolgálatot tesznek ennek az országnak itthon és külföldön egyaránt. Különösen, azt tudom mondani, hogy fontos események azok, amikor nyilván a sok-sok éves magyar tevékenység, mert ez viszont cikluson átívelő, hiszen a Nyugat-Balkánon nagyon régóta ott vagyunk, eljutunk odáig, hogy egy magyar tábornok kerül ebbe a vezető pozícióba. Szerintem ez egy borzasztó nagy elismerése annak a sokéves munkának, és most itt tényleg vegyük le, miniszter úr, azt a vitát, amit itt lefolytattunk az előző törvénynél, mert ettől nem lett jobb a véleményem arról a törvényről, amit elkészítettek, de szerintem összességében abban nem tévedett egyetlen kormány sem, hogy a nemzetközi missziókban való részvétel és a nyugat-balkáni részvétel folyamatossága integritásának a megőrzéséhez nekünk nemzeti érdekünk fűződik. És ennek a folyamatosságnak, ennek a hosszú idő óta tartó feladatvállalásnak és a katonák által elvégzett tisztességes munkának is az elismerése, és nyilván a katonai képességnek is, hiszen a tábornok úr, feltételezem, meg tudom, meg sejtem, hogy képes ennek a feladatnak az ellátására, szóval, az ő elismerése is. De nemcsak a ma katonáinak az elismerése, hanem mindazoknak, akik a Nyugat-Balkánon ott voltak, hozzájárultak ott a béke és biztonság megteremtéséhez a maguk módján, és ami nagyon fontos, a Magyar Honvédség hírnevét elvitték ezekbe az országokba. Jómagam is jártam katonai kontingenseinknél, kiváló munkát végeztek, az akkori partnereink mindig elismeréssel beszéltek az akkori magyar katonákról. Tehát én azt tudom mondani, hogy én nemcsak a ma katonáinak szeretném megköszönni azt, amit elvégeztek az elmúlt időszakban, legyen bárki is a miniszterelnök és a miniszter, hanem én azoknak a katonáknak is szeretném megköszönni, akik az elmúlt években akár a Nyugat-Balkánon, akár más kontingensben, akár Magyarország területén szolgálták ezt a hazát, és szolgáltak benne bennünket, magyar állampolgárokat. Sajnálatosan szomorú, amit a miniszter úr mondott, és mi is tudjuk, hogy vannak olyan katonák, akik a járvány idején életüket veszítették. Kérjük, hogy az őszinte részvétünket a hozzátartozóknak adja át. Én személyesen is tudom azt, hogy milyen az, amikor egy árvák karácsonyára - ami egy szintén ciklusokon átívelő hagyomány a honvédelmi tárcánál, amit sajnos meg kell tartani, mert sajnos vannak áldozataink, de hogy mennyire fontos az, hogy a honvédség mennyire vigyáz azokra, akik ott maradnak szülő nélkül. Ezek nagyon fontos dolgok, amik összekötnek akkor is bennünket, ha közöttünk óriási politikai csaták várhatók. Az, hogy a katona katona tudjon lenni, és ne kelljen döntenie polgár és polgár között, hogy mindig a hazáját szolgálja, az mindannyiunk felelőssége. Természetesen, aki kormányon van, annak mindig több a felelőssége, de ez nem menti fel az ellenzéki képviselőt sem az alól, hogy vigyázzon a katonára. Politikai csatározásaink, azt szeretném kérni, hogy a jövőben is egymásra korlátozódjanak. Én ezt mindig is tartottam. Aki katona, nem az, aki oda-vissza megy, aki igazi katona, aki tényleg arra tesz esküt, hogy egy életen át szolgálja ezt a hazát, az mindig tiszteletet fog tőlünk kapni. Őt politikai csatározásba nem vonjuk be, nemzetközi misszióinkat és a nemzetközi misszióinkban szolgáló katonákat, még akkor is, ha nem értettünk egyet - volt ilyen misszió, a miniszter úr tudja -, aggodalommal figyeltük, amikor őket támadás érte, vagy azt a területet, ahol a katonáink szolgáltak. Mert politikai vitáink lehetnek, de nem teremthetünk olyan helyzetet, hogy ezeknek a katonáknak, szolgáljanak bár itthon vagy külföldön, választaniuk kelljen. Mindannyiunknak közös hazája, legalábbis én úgy gondolom, Magyarország, ezen gondolat mentén kell még akkor is mennünk, ha sokszor borzasztóan nehéz, mert mást gondolunk a világról, mert máshogyan látunk dolgokat. A katonát szerintem, szerencsére - és azt gondolom, ez alól nincsen kivétel ebben a parlamentben -, a magyar katonát, aki tisztességgel elvégzi a munkáját, szolgáljon itthon vagy külföldön, legyen nő vagy férfi, az esküjéhez híven szolgálja és teszi a dolgát, mindig mindannyian meg fogjuk becsülni, és meg fogjuk neki köszönni a munkáját. (23.10) Így azzal szeretném zárni, hogy a Demokratikus Koalíció frakciója ezt a javaslatot természetesen meg fogja szavazni, és a frakciónk nevében én is és nyilván majd a miniszter úr a viszonválaszában szintén reagálni fog erre, szóval, a mi frakciónk nevében is és külön a magam nevében is - de talán ez nem is kérdés a miniszter úr számára sem - szeretném megköszönni azt a munkát, amelyet a magyar katonák itthon és külföldön végeznek. Kívánunk nekik nagyon-nagyon jó egészséget és azt, hogy mindig tudják, hogy mit jelent az az eskü, amelyet letesznek akkor, amikor katonává válnak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Tisztelt képviselők, kíván-e még valaki szólni? (Senki nem jelentkezik.) Megállapítom, hogy nem.