Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 26. szerda - 203. szám - A védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

2777 Úgy gondolom tehát, hogy a járvány rámutatott arra, hogy szükség van a nem egyenletes védelmi képességnek a fejlesztésére, és valóban nem túl rugalmas intézkedések voltak korábban. Ez tényleg lépéskényszerbe hozta az országot. Mint mondtam, a szabályozás valóban integrálja a polgári védelmi rendszert, és a honvédelmi és katasztrófavédelmi szabályozásban a párhuzamosan szabályozott gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségeknek egy egységes szabályozását is hozza. Számomra egyébként új volt - bár, utánanéztem, létezett a jogintézmény -, hogy egyfajta jelentési kötelezettség legyen, a 19. §-ban van ez, a közrend, közbiztonság súlyos és erőszakos megzavarásra alkalmas cselekménnyel kapcsolatosan egy bejelentési kötelezettség van. Korábban gyakorló jogászként most el nem tudom képzelni, hogy ez lényegében hogy zajlik, illetve mivel nem olvastam ezzel kapcsolatosan a szankciót, nem tudom igazából megtippelni, hogy ennek az elmulasztása esetén milyen következmények vannak, illetve milyen szankciók lesznek. Ha jól értem, ez inkább azoknak a személyeknek a kötelezettségmulasztása vagy kötelezettségének elmulasztása lesz, akiknél, gondolom, vagy a munkaköri kötelezettségük vagy bármilyen más jogszabály telepíti azt, hogy nekik ilyen eseményt jelenteniük kell, de ezt csak saját magamnak érdekességként jeleztem vagy jegyeztem fel. Az is világos, hogy a negyedik részben - és talán ez a legproblémásabb, és jogászi szemmel szintén ezt néztem - nagyon nehéz meghatározni, hogy miként lehet jól meghatározni azokat a rendkívüli jogrendeket és azokat a rendkívüli helyzeteket és a jogrendnek a megváltozását, amelyben az általános és alapvető alkotmányos jogok valamilyen módon korlátozásra kerülnek, legyen szó akár a törvényhozásról, legyen szó az önkormányzatnak a működéséről vagy egyébként a személyi szabadságoknak és az alanyi jogoknak az érvényesüléséről. Ebben mindig nagyon nehéz jól igazságot tenni, hiszen bár a törvény mondja az arányos és szükséges mércét, ami nagyon helyesen egyébként 1990 óta a Magyar Köztársaságon, illetve Magyarországon és annak alkotmányán, Alaptörvényén és az Alkotmánybíróságnak és egyébként a bíróságoknak a joggyakorlatán keresztül is rendszeresen végigvonul, és most már talán a jogalkalmazásban is átivódik, hogy egy arányos és szükséges mércét kell minden esetben követni - bár, ugye, emlékszünk arra, hogy itt a járvány közepette is voltak olyan, egyébként a védelmi intézkedéseknél nagyon fontos szereplők, igaz nem védelmi intézkedésekben nem tartották be az arányosságnak, szükségességnek a követelményét -, de például polgármesterek voltak azok, akik nem tudták jól megtippelni, hogy nekik a mostani jogkörükben van-e arra lehetőségük, hogy valakitől egy komplett fizetést elvegyenek, és a sajátjukat megtartsák, esetleg emeljék. Ugye, erre láttunk - nem csak kormánypárti oldalon - rossz példát, hogy miként voltak a polgármesterek ebben elveszve. Tehát itt az arányosság és szükségesség követelményénél én mindig egy ilyen veszélyforrást látok, különösen akkor, amikor egy nagyon kiélezett helyzetben, egy védelmi szituációban, hát, bizony nagyon szűk körben, nagyon szűk személyi körnél koncentrálódik a döntésnek a lehetősége. Amiről talán a javaslat nem ejt említést - és ez egy sokkal tágabb kontextusban kell hogy érvényesüljön, és úgy is kell rá tekinteni -, az az, hogy hiába, hogyha egy védekezési képességet kialakítunk, hogyha a magyar állam vagy Magyarország, vagy az országot alkotó emberek, vagy a nemzetet alkotó emberek mégsem gondolkoznak úgy, és a kormányon sem látszik úgy, hogy nemcsak a védekezési képességet megteremtsük, hanem kerüljük el azokat a helyzeteket, amelyekben a védekezési képességünket valójában használni kell. Ugye, itt gondolhatok arra, hogy hosszú távon gondolkodva a kormánynak, ha akár a klímaváltozásról és az ezzel kapcsolatos migrációról beszélünk, egy olyan hosszú távú stratégiát kellene követnie, amelyben enyhíteni tudja a klímavédelem területén lévő problémákat, kihívásokat vagy mulasztásait, tehát hogy ne okozzunk annyi kárt, ne legyen a világban akkora elvándorlás a fejlett országok által általában okozott, a klímavédelemben okozott károkban, tehát hogy klímakímélő fejlesztésekre, lényegében a klímavédelem bajnokává kellene Magyarországnak válnia, hiszen ez is hozzátartozik ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk, hogy nekünk ne legyen szükségünk az egyébként vészhelyzetre vagy különleges jogrendre kialakított védelmi képességünkre. De mondhatnánk azt is, és ez megint egy másik kontextus, hogy a külügyi elkötelezettségünk, tehát hogy Magyarország miként viszonyul a saját szövetségesi rendszeréhez vagy a nem szövetségesi rendszerekhez tartozókhoz, talán azt eredményezné, hogy nem kerülne céltábla Magyarország hátára akár kiberbűnözés vagy akár más befolyások árán. Tehát azt is tudjuk, hogy akár az orosz vagy a kínai közeledés, vagy a nyugati szövetségesekkel való viszony, az nyilvánvalóan nem túl egyszerű kérdés, nem is tudom, hogy mondjam... Régi szuahéli közmondás volt, és egyébként egy amerikai könyvben, a United States Foreign Policy Towards Africában volt, és többen egyébként keleti közmondásnak tulajdonítják, de, mondom, szuahéli volt, hogy nem jó ott fűnek lenni, ahol az elefántok harcolnak. (21.20)