Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 26. szerda - 203. szám - A polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

2725 hanem a saját 2018-as, vonatkozó tervezetükhöz képest is csúszásban van a kormány annak ellenére, hogy a Pp. jelentős átalakítását 2018 óta egyébként elvégezték. Röviden tehát, a javaslat valóban aktuális, tehát 2015 óta aktuális. Különösen aktuális lett volna, mivel az új polgári perrendtartásról szóló törvényt hosszú előkészítő munka után 2016-ban fogadta el az Országgyűlés, és 2018-ban lépett hatályba. Az új Pp. deklarált célja volt a professzionális pervezetés megteremtése mellett a peres eljárások idejének lerövidítése. Ez a rövidítés az új Pp. jelentős átalakítására és a jelen törvényre való tekintettel nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Maga az Alkotmánybíróság is megállapította egyébként a 3024/2016/AB határozatában, hogy sajnos neki magának nincs lehetősége az ilyenfajta problémákat orvosolni, a perek észszerűtlen elhúzódását csak jelezni tudja. A javaslat receptje a börtönkártérítésekéhez hasonló tulajdonképpen, meghatároz egy esetkört, amelyre egy meghatározott tarifát társít. Ez a megoldás egyértelműen nem vezetett eredményre, olyan szinten nem, hogy maga a kormány nevezte a saját vonatkozó törvényét, illetve az azok alapján kialakult gyakorlatot börtönbiznisznek, tehát ebben a másik esetben. A javaslat tételesen meghatározza - konkrét javaslatunk -, hogy melyik polgárieljárás-típus mennyi időn belüli befejezése tekinthető észszerűnek, tehát hogy az egyes eljárástípusokra vonatkozóan mit tart annak. A javaslat alapján az elsőfokú eljárás befejezésére 36 hónap, a másodfokú eljárás esetén 18 hónap, felülvizsgálat esetén 12 hónap az eljárás maximális hossza. Ez azt jelenti, hogy egy per befejezése a javaslat alapján észszerűnek tekinthető, ha az öt és fél évig eltart. Bizonyos perekben ez az időtartam rövidebb, például gyermektartási vagy munkaügyi perekben nyilván ez indokolható, hogy 36 hónap, tehát három év. A javaslat ugyan lehetőséget teremt arra, hogy a bíróságok az elhúzódás miatti vagyoni elégtétel esetén rövidebb időben állapítsák meg az eljárási határidőt, azonban erre nem ad szempontokat a jogszabály, annyit mond, hogy a bíróságnak a rövidebb időbeli meghatározást indokolnia kell az eset összes körülménye alapján. A javaslat alapján a pontos elégtételi összegeket a kormány rendeletben állapítja meg, tehát ez rendeleti úton fog történni. A javaslat pontosan ugyanabban a problémában szenved, mint a börtönkártérítésekkel kapcsolatos jogalkotás szenvedett, a valódi problémát nem oldja meg, hanem egy tarifát rendel a jogsértéshez. A javaslat szerint ugyanis normális, ha egy polgári peres eljárás öt és félévig, gyermektartási ügy pedig három évig eltart. Ez önmagában nem elfogadható, egy egyszerű megítélésű ügyben egyáltalán nem indokolt öt és fél éves időtartam, és könnyedén előfordulhat olyan rendkívül bonyolult ügy is, amely hosszabb ideig is eltarthat még rendes körülmények között is. Ami miatt ez problémát okoz, az az, hogy a károsultaknak kötelezettségük lesz ezt az eljárást igénybe venni, mielőtt az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhatnak, ami azzal jár, hogy egy öt és fél éves per után az ügyfeleknek még meg kell indítaniuk ezt az eljárást, majd azután mehetnek EJEB-hez, drasztikusan kitolva az eljárás hosszát. A peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétellel kapcsolatos ügyben ugyanis több mint négy hónapig is ez eltarthat. Az EJEB gyakorlata alapján az eljárás észszerű időn belül való befejezésének nem az az alapvető lényege, hogy az összességében mennyi ideig tartott, sokkal inkább azt vizsgálják, hogy voltak-e indokolatlan késlekedések egyes eljárási cselekmények között. Ez azt jelenti, hogy egy hét évig elhúzódó ügy is lehet indokolt szélsőséges esetekben, és egy két évig tartó ügy esetén is lehetséges, hogy az hosszabb ideig tartott, mint indokolt lett volna, mert van benne egy félévnyi késedelem, amikor a bíróság nem végzett perbeli cselekményeket adott esetben. Az eljárás hosszának észszerűsége tekintetében az EJEB esetjoga négy szempontot vesz figyelembe. Az ügy bonyolultsága az egyik ilyen szempont, ez igazolhatja az eljárás hosszát, de egy adott időtartamon túl nem lehet kimentési alap. Másodikként a fél közrehatását kell megemlítenem, terheli-e felelősség az időtartam elhúzódása tekintetében, és megfelelően gondosan járt-e el a számára fontos eljárási cselekményekben. A harmadik a szerv eljárása, és negyedikként az ügy tétje mint szempont áll az EJEB esetjogában. Ez a szempontrendszer azonban nem jelenik meg a javaslatban, az egy maximális abszolút értéket ad, amelytől ugyan eshetőlegesen megvan az eltérés lehetősége, amely azonban a bíróságok számára jelent többletkötelezettséget. Tehát összefoglalva és rövidítve, három szempontból tekinthető problémásnak a javaslat. Egyrészt a kártérítést kereső állampolgár számára hosszabbítja meg a már amúgy is túl hosszú eljárást, tekintettel arra, hogy a javaslat egyébként az első- és másodfokú eljárásra is megadott hosszt állapít meg. Másrészt a bíróságok számára többletterhet jelent abban az értelemben, hogy amennyiben a javaslat által bevezetett főszabályoktól el kívánnak térni, abban az esetben az eltérést úgy kell megindokolniuk, hogy ehhez semmiféle kapaszkodót érdemben nem ad a javaslat. Harmadrészt pedig azért, mivel nem oldja meg a valódi problémát,