Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 26. szerda - 203. szám - A természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

2692 Azok, akik jólétben élnek, akiknek jó körülményeik vannak, el sem tudják képzelni, hogy micsoda küzdelem emberek sokaságának az apró fillérjeiket beosztani, és azon gondolkodni, hogy most a vízszámlát fizessem be, vagy a gyereknek vegyek cipőt, vagy ne csak a legolcsóbb szalonnát tudjam megvenni, hanem esetleg egy egészségesebb élelmiszert a gyermeknek. Pedig nekünk, akik nem vagyunk ebben a társadalmi közegben a mindennapjainkban, kellene meghoznunk azokat a döntéseket, ami az ő életüket könnyebbé teszi, a túlélésüket könnyebbé teszi. Hiába mondja a kormányzat azt, hogy mennyivel nő az átlagbér, 400 ezer fölött van az átlagbér, meg kell már végre érteniük, hogy rendkívül széles társadalmi rétegek milliós jövedelemmel bírnak, és azok rendkívüli módon kompenzálják azoknak a szegény rétegeknek a jövedelmi viszonyait, akik viszont, ha tetszik, ha nem, a vegetáció állapotába kényszerültek. Nekünk, politikusoknak a társadalommal rendkívül nagyvonalúaknak kell lennünk. Mindig, amikor valamilyen döntést hozunk, amikor valamilyen intézményrendszert bevezetünk vagy módosítunk, akkor a legfontosabb, aminek meg kell jelennie a mi attitűdünkben, a mi gondolkodásmódunkban, az a nagyvonalúság. Valakinek nagyvonalúnak kell lennie az emberekkel, hiszen a mindennapjaikban alig találkoznak olyannal, hogy egy rendszer vele nagyvonalú tudjon lenni. Aki az állami költségvetés pénztárcájának a kulcsát hordja, annak olyan óriási eszközrendszer van a kezében, amivel igenis, ha tetszik, ha nem, nagyvonalú lehet. Mert egyébként az apró nagyvonalúság a társadalomban olyan erőteljes pozitív attitűdöket, pozitív változásokat, pozitív hangulatot hoz, amelyből, ha tetszik, ha nem, a társadalmi és gazdasági eredményeket sokkal hamarabb, gyorsabban és hatékonyabban lehet elérni. Ez egy önmagát erősítő folyamat, és aki ezt nem veszi tudomásul, az sajnos a társadalmat nem veszi tudomásul. Azt kérem a kormányzattól, hogy ne legyen olyan szigorú az emberekkel szemben, merthogy a magyar emberek, ha tetszik, ha nem, az elmúlt 150-200 évben mindig csak azt hallják, hogy majd holnap vagy holnapután jobb lesz. Közben mindig csak azt látják, hogy egy kivételezett rétegnek lesz jobb, méghozzá nagyon jó, úgy, hogy ennek a kivételezett rétegnek nem látszik a befektetett munkája. Én nem fogom soha elfelejteni azt a kormányfői mondatot, amit persze már régen mondott ki, azóta már nem mond ilyet, hogy az mégiscsak hogy néz ki, hogy a magyar ember a rezsire keres; ugye, emlékeznek rá, amikor még azt remélte, hogy miniszterelnökké választják. Hogy néz ki az, hogy a magyar ember a rezsire keres? Hát, jelentem mindenkinek, hogy a magyar polgárok 25 százaléka még mindig a rezsire keres, és akkor az alacsonynyugdíjasokról nem beszéltem még. Én úgy gondolom, hogy a magáncsőd intézményét, például alkalmazkodva az egyesült államokbeli vagy a németországbeli magáncsőd intézményrendszeréhez, kellene átfogóan szabályozni, és egy olyan védvonalat kiépíteni az emberek háta mögé, hogy ha hátrálniuk kell, ha kényszerhelyzetben vannak, ha nehézségeik lettek, ha nem tudnak helytállni az anyagi nehézségeikben, és ahogy hátrálnak, hátrálnak, ne essenek le a szakadékba, hanem álljon ott egy rendszer mögöttük a végső lépés előtt egy várként, egy erődként, és azt tudja minden magyar ember mondani, hogy én egy olyan országban élek, amely országban az én nehézségeimből nemcsak nekem kell megpróbálnom kijutni egyedül, hanem egy egész államszervezet véd engem. S akkor, képviselőtársaim, még egy nagyon fontos tényezőről nem beszéltem. Amiért az adósokkal szemben a rendszer ennyire szigorú és ennyire teljes vagyont felszámoló egy-egy tartozás miatt, és ez tény, ott vannak az intézmények, a pénzügyi intézmények, a szolgáltatók, akik azért merik megtenni azt, hogy drágák, és hogy lenyűgözően próbálják az emberekkel elhitetni, hogy nekik hiteleket kell fölvenni, illetőleg hitelből kell vásárolni, azért teszik ilyen könnyedén, mert nincs nekik sem korlátjuk. Nincs egy rendszer, amely megálljt parancsol, hogy eddig és ne tovább. Nem fegyelmezettek ezek az intézmények a hitelnyújtásoknál. Nem fegyelmezettek a szolgáltatók, amikor meg kellene határozni, hogy egy szolgáltatásnak tényleg annyi legyen az ára, amennyi az értéke, és a monopolhelyzet alapján ne tudjon jóval nagyobb árat követelni az emberektől, amit ők viszont már nem tudnak kifizetni. Tehát azok a rendszerek, amelyek az embereket fosztogatják, azért teszik ezt korlátlanul, mert nekik sokkal több jogaik vannak ebben az országban, mint azoknak, akik tartoznak. Ebben a vonatkozásban tényleg kapitalizmus van. No de azért annak is kell határt szabni. Attól, hogy egy kapitalista rendszerbe léptünk harminc évvel ezelőtt, nem váltunk embertelenné. A kapitalista rendszer nem embertelen rendszer, csak embertelenül lehet gyakorolni. Úgyhogy nagy tisztelettel azt kérem KDNP-s képviselőtársaimtól, hogy ne álljanak meg ennél a javaslatnál, készítsenek egy átfogó magáncsődtörvényt. Szívesen ajánlom azt, amit kilenc évvel ezelőtt én magam csináltam. Köszönöm szépen. ELNÖK: