Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 26. szerda - 203. szám - A természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. - ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

2684 csődvédelmi eljárás indult öt esztendő alatt. Nagyjából ezen időszak alatt több mint tízezer családot lakoltattak ki Magyarországon elhelyezés nélkül, és itt az említett 2137 eljárás és a 342 lezárult eljárás tekintetében nem azt mutatja, hogy százszázalékos lenne a sikerráta. Mi úgy látjuk tehát, hogy ne vitassuk el akár csak egyetlen család helyzetének a rendezését vagy ehhez való hozzájárulását se. Tehát nehogy itt valami olyan látszat keljen, hogy amit a kormány kitalál, az az ellenzéknek rossz. Dehogyis! Ha van kérdés, ahol tisztességes magyar ember nem lehet ellendrukker, az ez a kérdés. És azt kell hogy mondjam, hogy a számok riasztóak. A több mint 18 ezer kilakoltatás - ha 2010-ig megyünk vissza - elhelyezés nélkül egy olyan brutális társadalmi-szociális katasztrófahelyzet képét mutatja, amely nemcsak régiónkban példátlan, de lényegében egész Európában az. Ha körülnézünk a környező országokban, és megvizsgáljuk, hogy a csődvédelemre való igény miből fakad, miből születik, jellemzően a devizahitelezés típusú megoldásokból. És ha körülnézünk a régiónkban, azt látjuk, hogy majd minden ország elindult a felvétel napjának árfolyamán történő átváltás felé. A horvát modell talán a legnépszerűbb a nemzetközi sajtó berkein belül, de mondhatjuk azt, hogy nagyjából minden kormány a tisztesség felé mozdult el a tekintetben, hogy ha valaki x összegen vette fel az úgynevezett hitelét - mert itt egy hibás termékről van szó, egy káros pénzügyi kreációról -, akkor ne piaci árfolyamú átváltást csináljunk ezeknek az embereknek, hanem a felvétel napjának árfolyamát közelítsük meg. Egyedül Magyarország volt az, ahol az átlagos felvételi árfolyam - tehát mondjuk, 155-160 forint - helyett 256 forintos piaci átváltást legalizált ez a kormány, és ezzel megágyazott a családi csődvédelem intézménye ősforrásának, tehát a probléma megszületésének. Tömegesen születik ugyanis ez a gond akkor, hogyha emberek százezrei maradnak segítség nélkül, és azért vagyok kicsit keserű a most előttünk fekvő javaslat kapcsán, mert öt és fél éve látszik, hogy tetszhalott állapotban van ez a megoldás. Hozzáteszem, frakcióvezető úr itt volt annak idején, amikor ennek az alapjáról vitatkoztunk az első felvetéskor, és én megdicsértem a koncepciót, az irányt, az elmozdulást. Rögtön javaslatokat tettem hozzá, példának okáért egy tengerentúli work away típusú megoldást, ami arról szólt, hogy ha valaki jelentkezik a családi csődvédelemre, már elvitték az ő házát, elvették azt az ingatlantulajdonát, ami a jelzálog tárgya volt, akkor ne követeljenek rajta további 6-8-12 milliót, hagyják tehát szabadulni ezt az embert; az elsétálás jogának bevezetése itt maximális létjogosultságot nyert volna. Sajnos, nem tudtuk a kormányt meggyőzni ennek fontosságáról, pedig magyar családok, magyar gyermekek tisztességes életvezetési lehetőségeibe került ez az elképesztő mulasztás. És azt is látjuk, hogy a javaslat kétségkívül próbál kedvezni, de nem akarok senkit megsérteni, mindez sokszor csak aszpirin a haldoklónak. Hiszen azt látjuk, hogy az eddigi a vagyonhoz méri azt az adósságtömeget, ami alapján eldönti a koncepció, hogy segítsen-e vagy sem. Eleve kizár tehát az egészből olyan tízezreket, akik nem rendelkeznek semmiféle mérhető vagyonnal, és adott esetben pont a helyzetük megroppanása miatt veszítették el az állandó keresetüket. Miközben lehet, hogy egy elsétálási jog típusú megoldással ezek az emberek, ha nem mínuszból indulnának, hanem nulláról, újra tudnák rendezni az életüket. Elképzelhető, hogy ha a szintén néha tetszhalottnak tűnő munkaügyi központok tudnának segítő kezet nyújtani, ezek az emberek egy tisztességes életvezetés irányába tudnának elmozdulni. Ha lenne egy olyan átfogó bérlakásprogram országosan, amelynek szociális lába is lenne, akkor megint csak el tudnánk mozdulni. De éppen ma fogjuk tárgyalni azt a törvényt, amellyel a maradék bérlakásvagyont kívánta dobra verni fillérekért Magyarország Kormánya újak építése helyett. Nagyon helyesen, a saját polgármestereik tiltakozására a törvényjavaslat 90 százalékából visszamenekült, visszatáncolt - nem azt mondom, hogy gyáván, mert én ennek örülök -, a maradék 10 százalékért még megküzdünk, hogy a Várban addig se tudjanak fillérekért nemzeti vagyonhoz tartozó kincseket, tulajdont átjátszani. De el kell hogy mondjuk: önmagában az, hogy a meglévő vagyonhoz mérik a segítség lehetőségét, rengeteg embert diszkriminál, kizár a segítség lehetőségéből. Még egyszer mondom: elsétálási jog típusú megoldásokat kellene itt hozni. Önmagában egyébként a jelentkezők alacsony száma azért fordulhatott elő és azért alakulhatott így, mert nem akarom azt sugallni, hogy valami rabszolgasorsszerűen szigorúak a feltételek, de azért közelítenek abba az irányba. Tehát ennyire mélyen beleszólni családi költségvetésekbe, adott esetben abba, hogy a gyerekek tanulására vagy egy rokon egészségügyi kezelésére juthat, illetve nem juthat költség, maximálisan méltánytalan; és úgy gondolom, lehet ezen változtatni, akár néhány ezer forinttal fölfelé tolni most azt a határt, amit a család szabadon elkölthet. A beleszólásnak ilyen foka a magánéletbe, privát szférába ezreket, tízezreket riaszt el attól a lehetőségtől, hogy egyáltalán végiggondolják a családi csődvédelem intézményébe való belépést.