Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 26. szerda - 203. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ARATÓ GERGELY (DK): - ELNÖK: - DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára:

2652 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ön utalt a felszólalásában fontos egészségügyi döntésekre. Szeretném itt is hangsúlyozni, hogy ezek a döntések, amelyeket a kormány meghozott, az Orvosi Kamara javaslatain alapulnak. Az ő javaslatukon alapul az, hogy az orvosi bérek több hullámban átlagosan megduplázódnak, illetve az is, hogy a kormány egy régi adósságot törlesztve dönthetett a hálapénz kivezetéséről, amely annyi embernek jelentett kellemetlen pillanatokat. (Dr. Völner Pál közbeszól.) És az ápolókról se feledkezzünk meg, az ő béremelési programjuk is zajlik, több hullámban összesen 72 százalékos emelést kapnak. A következő emelési hullám jövő januárban következik, az egy 30 százalékos emelés lesz. Azt azért hadd mondjam itt el, hogy ha jól idézzük fel, ön az új jogállásról szóló törvényt megszavazta. Igaz, képviselő úr? (Dr. Rétvári Bence: Igen. - Dr. Völner Pál: Ott voltál.) Ön megszavazta. Ehhez képest, amit ön megszavazott, most erős kritikával illeti, tehát ezzel egy pont után nem tudunk mit kezdeni. (Dr. Rétvári Bence: Igazi DK-s.) Azt, hogy a Demokratikus Koalíciónak az egészségügy lenne a szívügye, azért pár alapvető tény a múltból jelentősen árnyalja. Mindenekelőtt az, hogy 6 ezer orvost tettek az utcára, amikor kormányzati pozícióban voltak. (Arató Gergely: Ugyan már!) 2010-18 között 7 ezerrel nőtt az orvosok száma Magyarországon, tehát nem csökkent, mint az önök idején, hanem nőtt. Ez a kormány nem elvett tőlük bért, mint ahogy önök tették, hanem emelte a béreket. Az orvosok bére átlagosan két és félszeresére nőtt. Erre jön még rá az az emelés, az új döntés, amiről az imént beszéltem. Ha az egészet a költségvetés oldaláról közelítjük meg, akkor azt tudom önnek elmondani, hogy ahhoz az időhöz képest, amikor önöknek, ha jól értem, szívügye volt az egészségügy, 1700 milliárd forinttal költünk többet az egészségügyre (Dr. Mellár Tamás: Reálértéken?), 1700-zal! Ön sem vitathatja el, tisztelt képviselő úr, hogy ez jelentős növekedés, nem pici növekedés, hanem nagyon nagy növekedés. Ennyit arról, hogy ki viseli a szívén az egészségügy helyzetét. Önök elvettek, ez a kormány adott jelentősebb pluszforrásokat, ami véletlenül sem jelenti azt, hogy ne lenne még nagyon sok teendő az egészségügy területén. Egyébként az egészségügy teljesítőképességét minden másnál jobban mutatja az, hogy Magyarország az élen jár az oltások számát tekintve. Ha a negyede igaz lenne annak a kritikának, amit önök hónapok óta harsognak, akkor ez nem lenne lehetséges, akkor hátul kullognánk. Ehhez képest a beoltottak száma meghaladta az 5 milliót. Több mint 50 százalékon állunk, miközben az uniós átlag valamivel több mint 30 százalék, ami azért nagyon nagy különbség. Úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni minden egészségügyi dolgozónak, orvosoknak, ápolóknak, logisztikai munkatársaknak, szakorvosoknak, háziorvosi rendelőkben dolgozóknak, hogy ebben az oltási programban részt vettek, és ezzel minden magyar ember védelmét elősegítették. Egyébként még egy megjegyzést engedjen meg nekem, tisztelt képviselő úr: ha önök lennének most kormányon, akkor fizetős lenne az egészségügy, és belegondolni is rossz, hogy milyen terheket jelentene az egy járvány idején, ha vizitdíjat vagy napidíjat kellene fizetni. (Bangóné Borbély Ildikó ingatja a fejét.) Hiába csóválja a fejét, tisztelt képviselő asszony, megszavazták a fizetős egészségügyet, csak egy népszavazás tudta ezt kisiklatni. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni itt, tisztelt képviselő hölgyek és urak. Ma van az őszödi beszéd évfordulója (Dr. Rétvári Bence: Így van.), egy olyan beszédé, amely egyértelművé tette, hogy a posztkommunisták átmentettek egy szégyenteljes hagyományt a diktatúra évtizedeiből, azt, hogy a legnagyobb dolgokban is képesek hazudni a saját népüknek. És ilyenkor nemcsak egy öblös hazugságbeszédre emlékezünk, hanem mindarra, ami utána következett: a brutális rendőrtámadásokra, a felelősök cinikus kitüntetésére és arra, hogy egy kegyetlen politikai vezetés erőszakkal akarta elhallgattatni azokat, akik másként gondolkoztak az ország jövőjéről. Most azt mondani, hogy az őszödi beszéd és a rendőrattak felelősei köztünk vannak, az igencsak puha beszéd, mert nemcsak köztünk vannak, de újra a hatalomért tolakodnak. Most másként hazudnak, most másokat tolnak előtérbe, de tudjuk, hogy valójában ugyanazok az arcok akarnak visszajönni, és a fenyegető szavaik is ugyanazok. (9.30) Egyik mostani jelöltjük sem tudja függetleníteni magát az őszödi beszédtől. Dobrev Klára úgy fogalmazott pár nappal ezelőtt, hogy ő nagyon-nagyon büszke volt erre a beszédre, Karácsony Gergely abban az időben a gyurcsányi kancelláriának dolgozott, Jakab Péter, ha jól idézem fel, még tüntetett az őszödi beszéd kapcsán, hogy aztán aláírjon annak az embernek, aki az egésznek a felelőse. (Dr. Völner Pál: Vazallus!) Nem érzik ezt szégyenteljesnek? Önök nem kértek bocsánatot 2006-ért, sem a hazugságokért, sem azért, hogy a saját honfitársaikra támadtak. Ennek hiányában ezeregyedik okunk van arra, hogy bármilyen formában