Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 25. kedd - 202. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - HOHN KRISZTINA (LMP):

2564 bekiabálással kommunistázni próbál bennünket, ez nagyon furcsa öntől. Tisztelt Képviselő Asszony! Ön ül abban a frakcióban (Szabó Timea: Hogyan végződik ez a mondat?), ön ül azok között, akik egyébként vissza akarják hozni a kommunista pártot Magyarországra. (Szabó Timea folyamatosan közbeszól.) Önök ülnek ott, önök ülnek azon a baloldalon, akik azért dolgoznak nap mint nap, hogy a kommunisták utódpártja visszakerüljön a hatalomba. És ezek után van bőr a képükön, hogy bennünket kérjenek számon ezért? Ez nem más, mint politikai hisztériakeltés. (Jakab Péter közbeszól.) Tisztelt Képviselő Asszony! Elmondtuk világosan: a magyar fiatalok és Európa fiataljai számára jó, hogy a Fudan Egyetem megjelenik Magyarországon, és mindezt úgy fogjuk megtenni, hogy közben a diákváros is megépül (Szabó Timea: Aha!), mert az is a célunk, hogy a fiatalok számára megfelelő szállást tudjunk teremteni. Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Képviselő Asszony! Frakcióvezető Asszony! Én már próbálkoztam mindennel. (Szabó Timea: Azt látom!) Ígérem, ha egyszer képes lesz öt percig csöndben maradni, hogy végighallgassa az ön felszólalására adott kormányzati választ, kap tőlem egy csokor virágot. (Taps. - Tordai Bence felállva tapsol. - Szabó Timea: Ezt most meggondolom, elnök úr!) Hohn Krisztina következik. Parancsoljon, képviselő asszony! HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Egy hulladéklerakó mellett vagy legalábbis annak a közelében élni egészen mást jelent Németországban, Ausztriában, Dániában, és teljesen mást jelent Magyarországon. 100 milliárd körüli összeget költünk az európai adófizetők pénzéből, hogy egyre kevesebbeknek kelljen kockázatos, bűzös, sokszor kigyulladó hulladéklerakó mellett élniük. A hulladékgazdálkodás több mint három évtizedre visszanyúló fejlődése elhozta azt, hogy a több mint 2 ezer hulladéklerakó országából eljutottunk az Európai Unió által támogatott hulladékkezelő központokig. Ezeknek a létesítményeknek elengedhetetlen része a hulladékdepó, amely a maradék, ma még tovább nem hasznosítható, de nem is veszélyes hulladékok befogadására alkalmas létesítmény. (13.20) Szakmai tény, hogy lehet és kell is a hulladéklerakókat úgy üzemeltetni, hogy megóvjuk a talajt, a talajvizet, és elkerüljük a levegő szennyezését, a bűzt és az üvegházhatású gázok, többségében metán légkörbe juttatását. Ha egy hulladéklerakótól eltérítik a szerves anyagok többségét, vagy utólag telepített gázkutakat létesítenek, gondoskodnak a hulladék tömörítéséről, a felület helytakarékos, de mégis szakszerű takarásáról, a keletkező gázt össze tudják gyűjteni. Felhasználhatják ezt villamosáram-termelésre, vagy elégethetik, így nem okoznak az üzemeltetők elviselhetetlen bűzöket az emberek felé. Kérdezem én, ha mindez így van, akkor miért kell sok kistarcsainak úgy élnie, hogy 2016 óta hiába küzdenek, öt éve hiába fordulnak a hatóságokhoz, mégis, ha kedvezőtlen a széljárás, akkor folyamatosan szagolniuk kell a hulladéklerakó bűzét. Korábban felkészült szakmai gárdával rendelkező környezetvédelmi felügyelőségek működtek önálló szakigazgatási szervként. Ezeket mára szétzilálták, átszervezték. Éppen csak önállóságuk, hatékonyságuk, szakmaiságuk szűnt meg. Az élet egyre több területén látszik meg, hogy gyakorlatilag megszűntek tényezőnek lenni, útjában voltak a torz módon értelmezett fejlődésnek. Hogyan fordulhat az elő 2021-ben Európában, hogy az életterüket védő civileknek, állampolgároknak, gyermekeiket otthon nevelő anyukáknak, baráti társaságoknak kell konfrontálódniuk a profitérdekelt környezetfelhasználókkal? Hol vannak ilyenkor a környezetvédelmi hatóságok? Miért nem teszik a dolgukat hatékonyan, határozottan a hatásterületen élők védelmében? Miért nem segít nekik senki? Miért nem akarják meghallani az ő problémájukat? Meddig kell még ezt elviselniük? Mi folyik ebben az országban a hulladékgazdálkodás területén? Harc? Kiszorítósdi? Szakmai leépülés? Helyezkedés a koncessziós jogokért, miközben a környezetvédelmi hatóságtól az érintett állampolgárok csoportja évek óta, öt éve nem kap elvárható szintű segítséget? Egy szakmailag alapvető, egyszerűen megítélhető, ellenőrizhető ügyben hogyan lesz bizalom, együttműködési készség egy körforgásos gazdaság létrehozására? Tudjuk, egy hulladékdepógáz kezelése nem olcsó dolog, százmilliókba is kerülhet, de egy felkészült környezetvédelmi szakember megfelelő vizsgálatokat követően ki tudja számolni, mennyi gáztermelő kút kell egy hulladékdepóba, milyen a keletkező gáz összetétele, lehet-e arra gázmotort kötni, vagy egyszerűen el kell fáklyázni a kitermelésre kerülő gázt. Arra hívom fel az érintetteket, főként a hatóságokat, hogy öt év teszetosza hozzáállása, az embereknek gondot okozó, sokszor bűzlő hulladéklerakó jegyzőkönyvezett körbeszagolása helyett pontról pontra