Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 20. csütörtök - 200. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (DR. HILLER ISTVÁN): - HAJDU LÁSZLÓ (DK):

2411 forrást biztosítani, hogy hitelt vettünk fel, amelyet a számlavezető bankunk komoly hitelminősítés alapján adott. Mi ezt vissza tudtuk volna fizetni, tehát nekünk nem kellett, hogy az állam jöjjön, jótékonykodjon és leírja, hiszen ezt mi ki tudtuk volna fizetni. S úgy gondolom, hogy az önkormányzatok jelentős része így volt. Tehát mi nem működésre, nem szociális kiadásokra, hanem fejlesztésre, mégpedig energiahatékonysági fejlesztésre fordítottuk. Hozzá kell tennem, hogy 10 százalékban mi is résztulajdonosok voltunk ezekben a házakban, tehát volt egy önkormányzati érdek is ebben. Egyébként az a sok támogatás, ami ebben a költségvetésben van, csak picike, egészen jelképes ahhoz képest, amennyire az energiahatékonyság igényelné, hogy ezzel foglalkozzunk. Az csak egy jelképes összeg, ami ebben a költségvetésben erre fordítva van; tegnap el is hangzott ez a szám. Elhangzott, hogy az önkormányzatok vegyék már tudomásul, hogy ez a kormány csak adott. Nos, nekünk olyan sokat nem adott. Azoknak az önkormányzatoknak valószínűleg adott - Hódmezővásárhely például ilyen -, amelyeknek a legnagyobb adósságuk volt. 24 milliárdos adóssága volt Hódmezővásárhelynek. Azt nem tudjuk, hogy ezt mire költötte el, de 24 milliárdos adóssága volt. Ez dicséretére vált volna akár négy, öt vagy hat kerületnek is, ha összerakjuk, hogy egy ilyen kisváros ekkora adósságot össze tudott hozni. De ha megtekintjük, megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy ott is felelőtlen beruházásokból adódott a dolog. Nem egyszerűen a szociális működtetés emésztette fel a 24 milliárdot, vagy az általános iskolák, hanem a rossz beruházások. Hozzá kell tennem, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálta ezt az 1300 milliárdot, ennek az anyagait a polgármesterek - mivel az hozzáférhető volt - megkaphatták. De arról soha nem esik szó, amikor a 2010 előtti kormányzásról beszélünk, hogy hogyan is volt ez, mikor keletkeztek ezek a hitelek. Nos, a kampányidőszak előtt, tömegével, jórészt devizahitelek voltak. Szinte kampány indult el. Engem is keresett meg ilyen ügynök azzal, hogy nem érdekes, most az a lényeg - meg sem nézte, hogy milyen színezetű polgármester vagyok -, hogy meg kell buktatni a kormányt. Hihetetlen mennyiségű devizahitelre feltétel és kötelezettség nélkül, tömegével kötötték a szerződéseket az utolsó hat hónapban, és ebből jött össze ez a hatalmas adósságállomány. Valami háttéralkunak kellett lenni, hiszen a kormányváltás után ennek a leírása volt az első intézkedés. De további intézkedések is sújtottak bennünket. Ilyen volt a kerületben a foglalkoztatottak jelentős részét sújtó magánnyugdíjpénztárnak a beborítása, aztán ilyen volt, és ez fájó, a személyi jövedelemadó elvonása. A rendszerváltástól, amióta személyi jövedelemadó van, a személyi jövedelemadó folyamatosan ott maradt a településeken. Ez a kormány volt az, amelyik a személyi jövedelemadó ott maradó részét száz százalékban elvette tőlünk, azóta nincs. De ugyanilyen a cél- és címzett támogatás, amely már az Antall-kormány idején is működött, és azt követően végig működött, mégpedig normatív módon, pályázati úton, és nem jobb- vagy baloldali döntésekkel. Megszűnt a cél- és címzett támogatásnak ez a forrása is. Azt nem tudjuk, hova tűnt, de ezekre azóta nem lehet pályázni. Hadd említsem meg azt is, hogy volt egy porosút-normatíva, amely a földes utak szilárd útburkolattal való ellátását finanszírozta. Ez is eltűnt. Aztán hadd említsem meg azt is, hogy eltűnt a lakástakarék-pénztár, amely viszont a társasházaknak súlyos csapás. A szövetkezeti és társasházaknak nagyon súlyos ütés volt ennek a pénztárnak az elvétele, de hozzá kell tennem, hogy az önkormányzati bérlakások esetében is, és minden egyes lakónak, aki ilyen pénztári tag volt. Ezt az ajándékot is ettől a kormánytól kaptuk, azért ezt említsük meg! S ha már az előbb az új nemzeti köznevelési törvényről volt szó, az önkormányzatok igen jelentős vagyontól szabadultak meg azáltal, hogy államosították az általános iskolákat, hiszen azt a vagyont, amelyben nagyon sok közpénz, sok cél- és címzett támogatás - a mi esetünkben európai uniós támogatás is - volt, kártalanítás nélkül egyszerűen elvették tőlünk, és ma azokba az iskolákba, amelyeket igyekeztünk jó karban tartani, jó állapotban, tulajdonképpen csak azért mehetünk be, mert mi osztjuk az ebédet. Ez az egy feladat maradt az önkormányzatoknak, hogy az ebédet mi osztjuk, de az ebéd, illetve a szállítók kiválasztásában picike a szerepünk, ugyanis ezeket egyben kellett pályáztatni, és ahol jelentősebb közpénz van valamilyen közbeszerzésben, ott a közbeszerzési biztost az állam jelöli ki. Magyarul, nem mi döntjük el, hogy ki lesz a szállítónk. Nekünk is egy 11 ezer adagos konyhából hozzák az ebédet. Mi ezt osztjuk, a konyhát takarítjuk, és bérleti díjat fizetünk bármiért, ami korábban az önkormányzat tulajdonában és felelősségi körében volt. Tehát nekünk sok mindent hozott ez a kormány, ami meglepő. De ami a legnagyobb meglepetés és a legnagyobb zavart okozza a választópolgároknak, az az, hogy kettévágták a közigazgatást, létrejött a kormányhivatal és létrejött az önkormányzat, az ügyfelek pedig hol ide mennek, hol oda mennek, nem tudják, hogy hol kell kezdeni. (16.30)