Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 20. csütörtök - 200. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP):

2372 támogatása és a magyar vállalkozások támogatása a fontos, hanem önök pénzért és hatalomért mindenre képesek. Mi támogatni fogjuk ezt a költségvetést, és ha önök az emberek mellett állnak, akkor önök is támogatni fogják. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjából Hiszékeny Dezső képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője következik felszólalásra. Parancsoljon, jegyző úr, öné a szó. HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! Van egy szép hagyomány itt a magyar Országgyűlésben: minden jelentősebb törvény esetén valamilyen üzenetet hordoz a törvény elnevezése. Különösen igaz ez a költségvetési törvényre. Nem is tudok olyan esztendőről, amikor ne kapott volna valamilyen nevet. Van, amikor előre kitalálják ezt a nevet, gondolom, inkább a tartalma alapján. Hallottunk olyanról régebben, hogy a szociális fordulat költségvetése vagy a derűs időskor költségvetése. Lehetnének ilyen fantázianevek. Na, most itt nem erről van szó. Nyilván arról van szó, hogy valamifajta tartalmat hordoz ez az üzenet a költségvetés elnevezése kapcsán. Azt is látom, hogy jelentős erőfeszítéseket tesznek a médiában arra, hogy ez így kerüljön be a köztudatba. Ez alapján önök ezt a költségvetést az újraindítás költségvetésének nevezték el. Kicsit a múltba visszatekintve így eszembe jut egy gondolat, hogy ez majdnem olyan, mint amit régen mondott az önök egyik párttársa, aki azt mondta, hogy „folytatjuk”. Ez valami hasonlónak tűnik nekem. Aztán az egy másik kérdés, hogy az emberek mit gondolnak erről. Nemrég voltam egy ilyen kisebb fórumon vagy beszélgetésen, ahol azt mondták, hogy ez a lerablás költségvetése lett. Azon meg elgondolkodik az ember, hogy mit lehet még innen elvinni. Hát, valószínűleg azt, ami még maradt. Aztán az, ami az én fejemben megfordult akkor, amikor elolvastam ezt az üzenetet, hogy az újraindítás költségvetése, hát, támadt egy kis zavar a fejemben. Uraim, leállt valami? Elrontottak valamit vagy elromlott valami? Újraindítani akkor kell valamit, hogyha valami megállt. Ez szöges ellentétben van azzal, amit eddig önök kommunikáltak. Eddig az önök kommunikációjából az jött le, hogy itt száguld a gazdaság, dübörög, nem tudni, hogy hol lesz ennek vége, és most meg ezt olvasom, hogy itt újraindításról van szó. De megfordult a fejemben, hogy talán fél évvel ezelőtt az önök miniszterelnöke kiállt, és azt mondta, próbálom idézni, hogy „soha nem látott történelmi léptékű gazdasági fejlesztés előtt állunk”. Ausztriával példálózott, ha jól emlékszem, hogy hipp-hopp, és utolérjük Ausztriát. Uraim, hol van? Hol van ez a történelmi léptékű gazdasági fejlesztési terv? Mert hogy semmit nem láttunk belőle azóta sem. Akkor a nagy kérdés, ami fölmerül, hogy mi a valóság. Most akkor itt megállt valami, azért kell újraindítani, vagy száguld és dübörög? Hát, ha megkérdezzük az embereket, akkor ők bizony azt mondják, hogy itt valami bedöglött, mert ők abból indulnak ki, hogy az elmúlt esztendőben ők komoly bajba kerültek, és akitől lehetett volna segítséget kérni, az a füle botját sem mozgatta. Tehát valami nem működik, ők úgy érzik. Tehát az ő szempontjukból vizsgálva ezt az üzenetet vagy szlogent, szerintem telitalálat. Ha a másik réteget nézzük, az ő szempontjukból is valami nem működik, valami elromlott, mert ők meg azt érzékelik, hogy elfogyott a pénz, legalábbis akkor, hogyha az önök oligarcháira gondolunk és a pénzéhségükre. És ha itt a számokat próbáltam a költségvetés tanulmányozása során összerakni, akkor nekem egy jó 15 000 milliárd forintnyi rés tűnik fel, amire várhatóan majd valamifajta hitelt kell fölvennünk. A hitel szóról jut eszembe, hogy itt bármerre nézek az országban, mindenhol hitel, hitel, hitel, ezt hallani. Orosz hitel, kínai hitel, uniós hitel - az nem jó, mert azt túl olcsón adják -, de hitel, hitel, hitel. Most ha ezen elgondolkodik az ember, akkor azt mondja, hogy tulajdonképpen az, hogy ha hitelről beszélünk és azzal gazdálkodunk, nem baj, nem egy szitokszó a hitel. Csak azt kell megnézni, hogy abból jó befektetés lesz-e vagy sem. Én most úgy érzékelem, hogy az orosz - ez Paks -, a kínai - abból most már van több is -, ezek nem igazán megtérülő hitelek. Sokan azt szokták mondani, hogy soha meg nem térülő hitelek. Annak nagy a valószínűsége, hogy az én életemben ez még nem fog megtérülni. A másik ilyen riasztó esemény pedig az, hogy azok a beruházások, amelyekre önök ezeket a hiteleket fordítják, nem úgynevezett önfenntartó beruházások. Ez azt jelenti, hogy az elkészültük után évről évre az államnak további összegeket kell arra fordítania, hogy ezek egyáltalán működőképesek maradjanak. Tehát ezek nem jó befektetések, és azt hiszem, hogy van mitől riadoznunk. Ha nézzük ezt az adósságállományt: 2010-ben ez 20 000 milliárd forint volt. Azt hiszem, hogy ez egy elismert szám önök által is. Ha jól láttam, itt 2022-re 45 000 milliárd forintról beszélünk. Hát, ez óriási