Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 20. csütörtök - 200. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - NACSA LŐRINC (KDNP):

2369 Gyurcsány Ferencék és a baloldal a most tárgyalt költségvetés kidobásával nemet mondanak már megint, nem először a történelemben, a családtámogatásokra, a nyugdíjemelésekre, az otthonteremtési kedvezményekre, a hadsereg bővítésére és fejlesztésére, valamint a gazdaság és a magyar vállalkozók segítésére. És nyilván nem kell neki költségvetés, mert itt elmondta, hogy „minden is” ingyen lesz, a rezsi, a nyugdíjak, minden... - semminek nincs fedezete, úgyhogy ismerjük ezt a történetet: ilyenkor szoktunk az IMF-hez rohanni, ilyenkor szoktak a baloldali kormányok, baloldali képviselők az IMF-hez rohanni, hogy aztán azt mondhassák a magyar népnek, hogy az IMF, a Világbank, az Európai Bizottság kérte azt, hogy megszorításokkal éljünk egyfolytában. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy óriási különbség van a 2008-9-es, egyébként ennél kisebb gazdasági válság és a mostani helyzet kezelésében. Az első az, hogy hogyan is érkeztünk el egy gazdasági válság első pillanatához. 2008-9-ben egy eladósított, legyengült, a rablóprivatizáció által legyengített ország érkezett egy válsághelyzet küszöbére. 2006-ban, amikor pénzbőség volt a világban és minden ország fejlődni tudott, akkor Magyarország világelső volt az államháztartási hiány és a költségvetési hiány terén. Bocsánat, nem akarok túlozni - nem világelső, a háború sújtotta Libanonban volt a legnagyobb, mi csak a második helyezettek voltunk. Ilyen állapotban érkeztünk a 2008-2009-es válsághelyzetbe; a baloldali válasz, nyilván a Bokros-csomaghoz hasonlóképpen, minden válságra az adóemelés és a megszorítás. Egyszerűen önök, tisztelt baloldali képviselők, nem tudnak elszakadni a megszorításoktól és az adóemelésekhez való ragaszkodásuktól, és nem tudják megérteni azt, hogy ha megnézzük az elmúlt harminc évet, akkor minden baloldali válságkezelés, amely megszorításokra épült, és csak ilyen volt, mindegyik kudarcot vallott. Lényegében 2010-re államcsődközeli helyzetbe került a magyar gazdaság és a magyar állam; csak az önök által idehívott IMF lélegeztetőgépén volt rajta hazánk, ezzel feladva szuverenitásának jelentős részét, és kiszolgáltatva a külföldi tőkének. Államcsődközeli helyzetben hagyták itt a kormányzást és az országot. Mi történt? Konkrét intézkedéseket is mondjunk, hiszen mit gondoltak önök, hogy hogyan lehetne kezelni ezt a válságot? És milyen paradox a baloldali válságkezelés, hogy miközben több pénzt vesznek el a vállalkozásoktól, több pénzt vesznek el a családoktól, aközben folyamatosan nő a hiány és az államadósság. Hát, hogy van ez? Valahogy nem jön ki a matek, tisztelt képviselőtársaim! Hát, hogy van ez, hogy önök válsághelyzetben is, amikor ráterhelik a válság költségeit a magyar családokra és a magyar vállalkozásokra, még akkor is képesek rekordösszegben növelni a hiányt és az államadósságot? Nézzük meg, mi történt! Megszüntették a családi adókedvezményt. Megszüntették a családi otthonteremtési kedvezményeket, otthonteremtési programokat és a kedvező lakáscélú hiteleket. 600 milliárd forintot vontak ki a betegellátásból. Dobrev Klára arról beszélt itt, hogy szükség van arra a személyzetre, az orvosokra, az ápolókra, az egészségügyi dolgozókra, szükség van rájuk akkor, amikor egy egészségügyi járványhelyzet után újraindul az ország, és szükség lesz rájuk a következő években is. Hát, akkor miért küldtek el 6000 egészségügyi dolgozót a válsághelyzet kellős közepén? 3000 iskolát zártak be. Ez leginkább a kistelepüléseket, a magyar falvakat érintette; pedagógusokat bocsátottak el, és akiket megtartottak, azoknál jelentős mértékű bérelvonás következett be. A baloldali képviselők és Dobrev Klára is beszéltek itt a nyugdíjasok helyzetéről és a nyugdíjakról. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök elvettek egyhavi nyugdíjat a nyugdíjasoktól, és jelentősen csökkentették a nyugdíjak reálértékét. Csak abban a három évben 10 százalékkal csökkent reálértéken a nyugdíjak értéke. Az út szélén hagyták a nyugdíjasokat; elvettek tőlük egyhavi nyugdíjat, és jelentősen csökkentették a nyugdíjuk értékét. Háromszorosára emelték a gázárakat és duplájára a villamosenergia-árakat. Európa-bajnok rezsiárak sújtották a magyar családokat és a magyar nyugdíjasokat. Növeltek adókat is, ez az önök kedvenc tevékenysége. Növelték a személyi jövedelemadót, növelték az áfát, növelték a jövedéki adót, és az a helyzet, hogy amit önök slágertémaként emlegetnek ebben az elmúlt egy évben, önök csökkentették 10 százalékkal a táppénzt. Amikor 12 százalék volt majdnem a munkanélküliség, amikor százezreket hagytak az út szélén, bocsátottak el a munkájukból és hagytak ott, akkor önöknek az egyik válságkezelő javaslata az volt, hogy csökkentsük 10 százalékkal a táppénzt. Milyen embertelen válságkezelés, milyen embertelen politika az, amit önök folytattak akkor! (12.10) Már a Bokros-csomagnál is kiderült, de hát 2008-09-ben az egész ország megtanulta, hogy válsághelyzetben, nehéz helyzetben önökre számítani nem lehet; nem azért, mert elsunnyognak, és megpróbálják átadni másnak a válságkezelést, hanem azért, mert nehezebbé teszik a magyar emberek életét,